2018. 05. 20. 13:46

Rossz reflexek: Kelet-Közép-Európa magától képtelen emberi választ adni a munkaerőhiányra

Ahogy az már a béruniós kampányban is nyilvánvalóvá vált, Horvátország gazdaságának egyik legsúlyosabb problémája a gyorsuló ütemben fokozódó kivándorlásé s az ebből fakadó munkaerőhiány. A Portfólió szerint a horvát jegybank elnöke, Boris Vujcic, elég rövidlátó megoldást is kínált a problémára.

Vujcic szerint a horvát gazdaságnak két komoly problémával kell megküzdenie:

  • a gazdasági növekedést hátráltató munkaerőhiánnyal és
  • a vállalkozások számára kedvezőtlen szabályozói környezettel.

Ez a Kelet-Közép-Európa országaira általában jellemző kettős prés a 2013-tól EU-tag déli szomszédainknál is komoly gondokat okoz, olyannyira, hogy az Eurostat előrejelzése szerint, ha marad a jelenlegi tendencia,

akkor 2050-re a horvát népesség 3,7 millióra csökkenhet a jelenlegi 4,2 millióról.

Az ENSZ ennél is pesszimistább adatokkal számol: ők 2100 magasságában már csak 2,5 millió horváttal kalkulálnak.

A jegybankelnök a tendencia megállítására nem béremelést, sőt, még csak nem is a most végre az európai szintű konzultációba (a linkre kattintva kitölthető a kérdőív - a szerk.) is bekerült béruniós követelés támogatását javasolta, hanem:

azt követeli a kormányzattól, hogy emeljék meg a külföldi munkavállalók kvótáját, és csábítsanak a piacukra olyan országokból dolgozókat, mint például Ukrajna.

Konzultációk Európa jövőjéről

EUSurvey is an online survey-management system built for the creation and publishing of globally accessible forms, such as user satisfaction surveys and public consultations.

Látszik, hogy a hagyományos politikai elit és a gazdasági vezetők egész Kelet-Közép-Európában képtelenek emberi választ adni a kelet-nyugati bérszakadék által támasztott kihívásokra,

leszámítva persze az olcsó munkaerő elszívására épülő nyugati modellt, ami miatt épp válságban van az egész kontinens, és ami hatalmas feladatok elé állítja éppen az egész nyugati világot.

Aki itthon marad, az nem a pénzért teszi

A téma kapcsán érdemes pár mondat erejéig a HVG mai, az itthon maradó fiatalok motivációit boncolgató cikkével is foglalkozni.

Azzal kapcsolatban, hogy a magyar fiatalok miért nem özönlenek rögtön gimnázium után nyugatra, az írás leszögezi, hogy a nyugati egyetemekre sokkal nehezebb és költségesebb bejutni, mint a magyar felsőoktatásba, így - ha csak nem a milliárdos Fidesz-elit csemetéiről van szó - a kivándorlás általában egy hazai egyetem elvégzése után válik aktuálissá. Aki mégis marad, az általában azért teszi ezt, mert szeretne a végzettségének megfelelő szakmával foglalkozni.

A lap szerint a kormány előszeretettel jósolgatja, hogy a béremelések miatt csökkenni fog a kivándorlás mértéke, a tapasztalat azt mutatja, hogy a fiatalokat egész más dolgok bírják maradásra, mivel

a túlnyomó többség szerint minimum a duplájára kellene emelni a hazai fizetéseket ahhoz, hogy annak itthon tartó ereje legyen.

De ha már a magyar kormányt nem érdekli, akkor legalább az Európai Unió végre kikéri a véleményünket arról, fontosnak érezzük-e, hogy ugyanazért a munkáért ugyanazt a bért kapjuk, mint nyugaton:

A mi véleményünk is számít Európában!

A nyugodt, kiegyensúlyozott polgári élet alapja, hogy nem kell aggódnunk anyagi és létbiztonságunk miatt. Az ember tisztességes bért kap azért a munkáért, amit elvégez. Ebből fedezi maga és családja boldogulását. Saját lakása, vagy családi háza van. Tisztességgel tudja taníttatni gyermekeit, de van lehetősége minőségi kikapcsolódásra, utazásra is, a számlák miatt pedig nem kell aggódnia.