Az Európai Bizottság költségvetési javaslata borítékolhatóan komoly vitákat fog szülni az Európai Parlamentben. Milyen esélyei vannak a régiónak, beleértve Magyarországnak, hogy még változtasson ezen a tervezeten?
Ha azt nézzük, a régiós országok milyen érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, akkor elmondható, hogy a visegrádi országoknak, illetve a többi érdekelt partnernek együttesen komoly súlya van a tárgyalóasztalnál. Már volt példa arra is, hogy a keleti tagállamok szolidaritási gesztusa segített tető alá hozni egy uniós költségvetést.
Azt azonban látni kell, hogy néhány tagállam különutas politikája miatt a régiós országok egysége könnyen megbontható, ami kaput nyit a különalkuk előtt.
A Bizottság gazdasági indokokat fogalmazott meg a költségvetési tervezet kapcsán, inkább a nehezebb helyzetben lévő déli tagállamokat támogatnák több pénzzel. Korábban azonban a kohéziós források kritériumai kapcsán szóba jött a jogállamiság, illetve a migráció kérdése is. Nem titkoltan Magyarország és Lengyelország miatt. Ezek a kritériumok már nincsenek napirenden?
Én úgy gondolom, hogy politikailag nagyon rossz üzenetet hordozna egy efféle „termékkapcsolás” vagy ultimátum. Az erre vonatkozó felvetések inkább kommunikációs eszközök a nyomásgyakorlásra – akkor is, ha magas szinten fogalmazódnak meg.
Konkrét politikai agendákhoz kötni a fejlesztéspolitikai prioritásokat egyrészt ellentétes a kohéziós politika céljaival, másrészt egy ilyen feltételrendszer objektív kialakítására kevés az esély, ami számos visszaélésnek, negatív precedensnek ágyazhat meg – minden korábbinál élesebb törésvonalakat előidézve.
Egy ilyen manővernek a jogi feltételei, lehetőségei körül is sok a bizonytalanság. Mindazonáltal a magyar és a lengyel kormány hatalomkoncentráló, demokratikus intézményeket lerontó lépései, a magas szintű korrupciós kitettség, és az Európát megosztó migrációs válság kapcsán kirajzolódó mély, kulturális, társadalomszervezési törésvonalak előrevetítik, hogy valamifajta szankcióra számíthatunk a jövőben.
Mégpedig?
Ennek az iránya még kérdéses. Számos vitát gerjesztene egy ilyen reformjavaslat keresztülvitele, az elbírálás alapjául szolgáló „gumiparagrafusok” pedig több tagállamot is elbizonytalanítanának. De nem kell feltétlenül jogi szankciókra gondolnunk, már most is érzékelhetjük, hogy a vitatott területeket be lehet építeni a költségvetési tervezet forráselosztási mechanizmusába, vagyis közvetlenebb módon büntetni a renitens tagállamokat. Mielőtt Magyarország bármilyen effektív hátrányt elszenvedne, megelőző csapásként napirendre kerülhet a Fidesz Európai Néppártból való kizárása. A lengyel kormánypárt esetében ez nem opcionális, hiszen a Jog és Igazságosság a Konzervatívok és Reformisták Szövetsége Európában csoport tagja, ahol politikai irányvonala alapján a Fidesznek is több keresnivalója volna.
Mit jelenthet a magyar gazdaságra nézve, ha ez a tervezet fog érvényesülni a 2021 és 2027 közötti költségvetési időszakra?
A Bizottság javaslata értemében 2018-as árakon 17,933 milliárd euróra számíthatna Magyarország a következő uniós költségvetési ciklusban. Az uniós kohéziós források 24%-os visszaesése, valamint a forráselosztás szempontrendszerének átdolgozása együttesen befolyásolja a magyar gazdaság kilátásait. A szociális szempontok nagyobb fokú figyelembevételénél a dél-európai országokhoz képest nem előnyt, sok esetben inkább hátrányt jelentenek egyes, a kormány részéről büszkén hangoztatott statisztikai mutatók – például a fiatalkori (pályakezdő) munkanélküliség mértékéről. Magyarország az egy főre jutó forrásmennyiség tekintetében uniós átlaghoz képest így is kedvező helyzetben marad, és optimális forrásfelhasználás esetén a mostaninál nagyobb ütemű felzárkózási pályára léphetne.
A csökkenő forrásmennyiség aprólékosabb tervezést és felelősebb forrásfelhasználást is eredményezhetne, csakhogy az elmúlt ciklusok fejlesztéspolitikáját, az egyes régiók és gazdasági szereplők fejlődésének ütemét tekintve – főként Szlovákiával, Csehországgal, de Lengyelországgal is összevetve – mérsékelten lehetünk optimisták.
Ez politikailag szülhet veszélyes helyzetet az Orbán-kormány számára?
Amennyiben a régiós leszakadás, illetve a Lajtántúlhoz képesti felzárkózás elmaradása még látványosabbá válik, és ez egyre komolyabb versenyképességi hátrányokat okoz a magyar gazdaság számára – különös tekintettel a gazdasági szerkezetre, a bérpolitikára, a humántőke reprodukciójára, a munkaerő elvándorlására – úgy nagyon komoly válsággal nézhet szembe Orbán Viktor kormánya.
Egy ilyen helyzetet már nem lehet ügyes kommunikációval, háborús retorikával elkendőzni. Érdemes emlékeznünk, hogy a közelmúltban a kormányfő részéről két fontos vállalás, szándéknyilatkozat is elhangzott: egyrészt Orbán kijelentette, hogy 2030-ra Magyarország lehagyja Ausztriát és más uniós országokat is, másrészt azt is megtudhattuk, hogy a miniszterelnök 2030-ig tervezi a hivatalban maradását. A következő években figyelemmel kísérhetjük, időarányosan miként zajlik majd ennek, a roppant ambiciózus vállalásnak a teljesítése.