Japánt aggasztja Donald Trump hozzáállása

Neves japán professzor tartott előadást a kelet-ázsiai térségről Budapesten.

Kim Dzsongun nem elég elkötelezett, Trump csak elismerésre vágyik?

Néhány hónappal korábban még senki sem számított arra, hogy Donald Trump amerikai elnök majd azt mondja, találkozni akar Kim Dzsongun észak-koreai vezetővel – emlékeztetett Szahasi Rjo, aki azt is leszögezte: nagyon fontos, hogy Észak-Korea feladja az atomprogramját. Nem mindegy azonban, hogy milyen feltételekkel, a professzor három direktívát vázolt fel:

  1. CVID – teljes (Complete), ellenőrizhető (Verifiable), visszafordíthatatlan leszerelése a nukleáris fegyverzetnek (Irreversible, Dismantlement of Nuclear Weapons) - ez azt jelenti, hogy a nemzetközi közösség tudná ellenőrizni, valóban leszerelték-e a fegyvereiket az észak-koreaiak.
  2. PVID – végleges (Permanent), ellenőrizhető (Verifiable), visszafordíthatatlan leszerelése a nukleáris fegyverzetnek (Irreversible, Dismantlement of Nuclear Weapons) - Mike Pompeo amerikai külügyminiszter szájából hangzott el.
  3. CVIG – teljes (Complete), ellenőrizhető (Verifiable), visszafordíthatatlan, az észak-koreai rezsim garanciája, lépésről-lépésre történő „atomtalanítás” gazdasági jutalmazással (Irreversible, Guarantee of North Korean regime) – Észak-Korea azt szeretné elérni, ha a leszerelés mellett garantálnák a rezsim biztonságát, illetve a szankció megszűnésével gazdasági előnyökhöz tudnának jutni.

A nemzetközi közösség érintett része - beleértve Japánt és Dél-Koreát - az első verziót támogatja. Szahasi Rjo hangot adott aggodalmának, hogy Donald Trump gyengítette az amerikai pozíciót a kérdésben. Ez annak tudható be, hogy korábban Mike Pompeo amerikai külügyminiszter használta a PVID megnevezésű alternatívát, amit Japánban puhulásnak értékeltek a CVID-hez képest (a PVID-ből kimaradt a teljes kifejezés). James Mattis amerikai védelmi miniszter azonban éppen június 2-án Szingapúrban, a Shangri-la Dialogue nevű, évente megrendezett konferencián tette világossá, hogy az Egyesült Államok célja Észak-Korea teljes, ellenőrizhető és visszafordíthatatlan nukleáris leszerelése, vagyis megerősítette a CVID támogatását.

Mattis igyekezett Japán és Dél-Korea aggodalmait eloszlatni azzal is, hogy kijelentette: Donald Trump és Kim Dzsongun csúcstalálkozóján nem lesz szó az amerikai katonák kivonásáról Dél-Koreából, vagy azoknak létszámcsökkentéséről.

Szahasi Rjo ennek ellenére pesszimista mind az észak-koreai, mind pedig az amerikai fél hozzáállását illetően.

Fel tudja-e adni Észak-Korea az atomprogramját, ha megbízható garanciát kapnak az Egyesült Államoktól és a szomszédjaiktól a rezsimjükhöz? Vagy Észak-Korea nem fog bennük bízni, és csak időt akar nyerni? Trump valóban elkötelezett Északkelet-Ázsia nukleáris leszerelése iránt? Vagy csak elismerésre vágyik a magas szintű találkozóval?

- tette fel a kérdéseket a japán professzor.

Szahasi Rjo attól tart, hogy Kim Dzsongun nem elég elkötelezett, és Donald Trump sem, aki csak fel akar mutatni valamit, egy történelmi megállapodást elérni, bizonyítva az amerikai szavazóknak, hogy szemben Barack Obamával, neki sikerült tárgyalóasztalhoz ültetnie az észak-koreai vezért. Japánt, mint szövetségest, aggasztja Trump hozzáállása – tette hozzá a professzor.

Putyin bizakodó

Vlagyimir Putyin orosz elnök a kínai állami műsorszolgáltatónak (China Media Group) adott interjújában „kétség kívül nagyon bátor és érett döntésnek” nevezte, hogy Donald Trump találkozik Kim Dzsongunnal Szingapúrban. Azt is hozzátette: „mindannyian pozitív eredményeket várunk”. (MTI)

Kína nem változik, hanem megváltoztatja a környezetét

Sem a nemzetközi jog, sem a diplomácia nem fogja vissza Kína ambícióit a Dél-kínai-tengeren – vélekedett Szahasi Rjo.

A professzor Kína esetében is kritikát fogalmazott meg, szerinte ugyanis az Egyesült Államok szerepe gyengült a nemzetközi rend biztosításában, miközben Kína folyamatosan építi befolyását a régióban, és „adósságcsapdába kerget” országokat.

Hasonlóan vélekedett, és óvatosságra intett Kínával kapcsolatban Japán egyik legismertebb közgazdásza is tavaly Budapesten. Cugami Tosija a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának budapesti intézetében arról beszélt, hogy Kína külpolitikájának vannak aggasztó elemei is. Arra hívta fel a figyelmet: Kína úgy ad kölcsönt fejlődő országoknak, hogy amikor nem számíthat visszafizetésre, akkor területi jellegű kompenzációra tart igényt. Erre példa a kölcsönt visszafizetni nem tudó Srí Lanka, amellyel Kína a Hambantota kikötő 99 évre szóló kibérlésében állapodott meg. Utóbbit Szahasi Rjo is megemlítette előadásában.

„A nemzetközi közösség azt hitte, meg tudja változtatni Kínát, de valójában Kína változtatja meg a környezetét”

- jelentette ki. A japán professzor szerint a nemzetközi közösség sosem lesz képes megváltoztatni a kínai vezetést, az pedig csalódás, hogy Donald Turmp nem ezzel a kérdéssel, hanem inkább Koreával és Iránnal van elfoglalva. Szahasi Rjo hangsúlyozta: Kína exportálni akarja a saját „illiberális”, autoriter társadalmi modelljét, és ez sok diktátornak tetszik is (az előadás hallgatóinak arcáról leolvasható volt, hogy az illiberális-modellnél mindenki még élénkebben figyelt, hiszen a fogalom Magyarországon is ismert, négy évvel ezelőtt Tusnádfürdőn Orbán Viktor a liberalizmussal szemben illiberálisként határozta meg önmagát és rendszerét).

Szahasi Rjo röviden összefoglalta, hogy Kína a céljai eléréséhez a soft power (kulturális, politikai befolyásszerzés), a hard power (gazdaság, katonai) és a sharp power eszközeit is alkalmazza. A sharp power kifejezést egy széleskörű információs hadviselésre, véleményformálásra használják, különösen Kína és Oroszország esetében emlegetik.

A japán professzor hazája védelmi politikájának három pillérét is vázolta:

  • maximalizálni a befolyást Donald Trump irányába (pl.: gyakori találkozók, közös állásfoglalások formájában)
  • összefogni a térség jelenlegi status quójának támogatóival
  • lazítani a regionális versengésen Kínával, miközben nem tévesztik szem elől Japán hosszú távú perspektíváit a térségben

Utóbbi kapcsán érdemes megjegyezni Japán Szabad és Nyitott Indo-Csendes-Óceán (FOIP) stratégiáját, amiről Szahasi Rjo is szót ejtett. A deklarált célja az lenne, hogy Ázsia, a Közel-Kelet és Afrika szabadkereskedelmi és infrastrukturális beruházási összeköttetését előmozdítsa. A japánok azt állítják, ezzel nem kívánnak versenytársa lenni Kína Egy övezet, egy út kezdeményezésének, de aligha hihető, hogy nem annak ellensúlyozásáról van szó. A japánok és a kínaiak mindenesetre egyetértenek abban, hogy fejleszteni kell a két ország kapcsolatait, ezt pedig már többször demonstrálták is.

Tavaly novemberben az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) szervezet danangi csúcstalálkozóján Abe Sindzó japán kormányfő és Hszi Csin-ping kínai elnök közös megbeszélésük után mindketten úgy fogalmaztak: „új fejezetet” nyitnak kétoldalú kapcsolataikban.