2018. 06. 11. 20:38

Folytatódik a fideszes sajtóháború

Ahogy a fiatal demokraták, úgy azok szócsövei is rég túllépték már az ifjonti kort és megjelent a színen a mozgolódó ifjúság, akik elődeik elvtelen világában szocializálódva most nem mestereikként, hanem avítt, levetendő kabátként tekintenek a szebb napokat megélt jobboldali újságírás zsurnalisztáira. Talán így lehetne egy mondatban megfogalmazni azt az adok-kapokot, ami az elmúlt hetekben beindult a kormánypárti sajtó médiumai között. De érdemes jobban áttekinteni ezt a vitát, hisz lehet, hogy ez nem csupán médiumok közötti konfliktus, hanem annál sokkal több, akár egy a kormánypárton belüli törésvonal előszele lehet.

Az egész vita egy állítólagos olvasói véleményből indult, amit a 888 tett közzé. Az álca nem jött be a magát trendinek, fiatalosnak és új hullámosnak gondolt portálnak, ugyanis tartalma egyértelművé tette, hogy az nem egy olvasó, sokkal inkább a szerkesztőség véleményét tükrözi. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a magukat új-jobboldaliként meghatározó csoportnak igazi energiatöltet lehetett a Schmidt Mária jóvoltából az utóbbi hetekben hazánkba érkező véleményvezérek fellépése. Elsőként Steve Bannon, Donald Trump egykori főtanácsadója és a Breitbart nevű alt-right portál volt főszerkesztője, majd a megbotránkoztató kijelentéseiről híres, magát meleg-keresztényként aposztrofáló Milo Yiannopoulos adott elő kizárólag kormánypárti újságírók előtt. Utóbbit a 888 a vele készült interjújában egyenesen Isten fegyverének nevezte, akit azért küldött, hogy vele győzedelmeskedhessenek a diktatórikus baloldal felett. Aztán csendesebb körülmények között, de az amerikaiak után a kicsit más, de szintén az új-jobboldaliságot képviselő német Götz Kubitschek is Budapesten okíthatta a Fidesz új-jobboldali értelmiségét.

Ennyi fejtágítás után egy Magyar Idők cikk verte ki a biztosítékot az ifjú neojobb táborban, amiben N. Horváth Zsófia Ókovács Szilveszter rendezése kapcsán kesereg a homoszexualitás propagálása miatt.

"Szerintem sokan nem tudják feldolgozni azt, hogy a jobboldali aktivizmus zászlóshajóját jelen pillanatban egy meleg, zsidó férfi kormányozza (MILO), és mondjuk nem egy, antiszemita, tradycyonalysta tudomisénki"

- érkezett a kifakadás a bálvány védelmében, és a titokzatos író kifejtette azt is, hogy jobboldal ide vagy oda itt már "két különböző felfogásról, két merőben más elképzelésről, két világnézetről, sőt azt hiszem, hogy itt a változó világhoz történő hozzáállásról van szó" a régi és az új fideszpropagandista újságírók között.

Furcsa, de épp az általuk ekézett Jobbik retorikája köszön vissza a helyzetleírásukban: a 20. és a 21. századi hozzáállásban való különbségek.

"A magyar jobboldali nyilvánosság egy részét még mindig a kommunista belügyi tudósítók, a náci romantikát dédelgetők és a megkövesedett Wass Albert-fanok uralják. Nekik igazi trauma a 21. század, túl gyors, túl sok a gondolat, túl sok a kihívás. Egy újabb fordulatra ők már nehezebben képesek."

Ezzel a három mondattal dobta a kesztyűt a 888 a Pesti Srácok és a Magyar Idők újságírói elé.

Huth Gergely, a Pesti Srácok szerkesztője volt az első, aki nem hagyta szó nélkül a 888 beszólását és miután kiörömködte magát, hogy sorra szűnik meg a valódi konzervatív polgári értékeket képviselő jobboldali sajtó, majd aggódott egy keveset, hogy nem folyik be elegendő állami pénz a zsebükbe lepamflettújságírózta ifjú kollégáit és üzent főszerkesztőjüknek, G. Fodor Gábornak.

"Ha rövid időn belül nem normalizálódik a médiavilág, lehet, csak a politikai pamfletújságírók maradnak talpon, akik már ma komcsizzák, ókonzervatívozzák a régieket. Itt akkor sem lesz G-nap, Gábor, mi nem köpünk a tükörbe. Hiszen választani, tisztességes Választ adni mindig lehet."

Mondjuk tisztességről beszélni egy olyan portálnál, ahol tucatnyi helyreigazítási pert vesztettek a kampányban leírt hazugságaik miatt kicsit erős, de most fogadjuk el, hogy a fideszes alternatív valóságban ennek számukra nincs jelentősége.

Aztán pár nap múltán Stefka István is klaviatúrát ragadott és blogján hosszan fejtegette a rendszerváltás és a liberálisok elleni küzdelemben való szerepét ezeknek a 20. századi újságíróknak titulált személyeknek. Szerinte épp, hogy ők voltak azok, akik a 21. századba vezették az országot, a rendszerváltás törvényes alakításával, a kommunista ügynökök leleplezésével, és a parlamentáris demokráciát felépítésével.

"Ők, a huszadik századiak, a huszadik századi harcosok, rendszerváltók nem értenék a 21. századot?"

Stefka próbálja tartani az egységet és azt mondja, "a tülekedés, a lökdösődés tőlük, tőlünk távol áll, egymás kiszorításának nem vagyunk hívei, inkább egymás erősítésén munkálkodunk", de azért figyelmezteti a szerinte "balliberális, bolsi, sorosista újságírók alaptalan, tényeket, bizonyítékokat nélkülöző vádjaival" élő fiatalokat, hogy "nem tudják, mit fogalmaztak meg. Darázsfészekbe nyúltak."

"Úgy gondolják, hogy csak ők, az ifjú törökök számítanak. Mit szeretnének? Több pénzt, sok pénzt, nagy hatalmat, kizárólagosságot, még több helyet? Talán nincs elég placc a médiapalettán?"

Az újságíró még azt is megkockáztatja, hogy ez,

"az értelmetlen, habzsoló térnyerés, egyes emberek tüneményes meggazdagodása, a belső ellenségeskedés megroppanthatja a nemzeti együttműködés rendszerét."

És itt, ha akaratlanul is, de rámutat arra, hogy a NER rendszere nem is annyira egységes. Tele van törésvonalakkal és csak a hatalom tartja egyben. Ha azonban ezeket a határokat valaki szem elé hozza és elkezdi feszegetni, akkor ki tudja, mi tör elő a szunnyadó vulkánból.

És akkor kitört a fideszes sajtó különháborúja

A Fidesz valóban profi párt, ott a belháborúkat és egymás kinyírását nem a Facebookon, hirdetett posztok formájában, hanem egymás között abszolválják, ez pedig az esetek túlnyomó többségében nem kivégzéssel, hanem egy kellően vastag aranyejtőernyővel jár, senkit nem hagyunk az út szélén elvére felfűzve, vagyis a renitenskedést inkább csak időleges várfogsággal jutalmazzák.