Kemény 15 milliárd forintocskával fordít majd többet az állam az oktatásra, mint 2018-ban. Ez lényegében semmi, statisztikai hibahatár (összehasonlításképpen: az ágazatra több mint 2000 milliárd forintot költ az állam egy évben), ami ráadásul még a kormány által várt 2,7 százalékos inflációt sem fedezi, miközben például egészségügyre 101 milliárd forinttal (mondjuk van is hova költeni), honvédelemre pedig 86 milliárd forinttal költünk többet, hogy lehetőleg kevesebb négycsillagos NATO tábornok vakargassa az állát a magyar hadak ütőképességét látva.
De ez a 15 milliárd forint nemcsak egy állam, vagy éppen egy alrendszer, mint az oktatás szempontjából kis tétel.
Mészáros Lőrinc például tavaly naponta körülbelül 274 millió forintot keresett, vagyis ezt az összeget már kevesebb, mint két hónap alatt ki tudná köhögni, ha olyan kedve lenne.
Természetesen nem kell nekünk hazánk gazdasági csúcsintelligenciáját példának venni, ezt a 15 milliárd forintot párba állíthatjuk az elmúlt nyolc évünk legújabb mértékegységével: a stadionokkal is.
Ugyanis a diósgyőri, a szombathelyi és a fehérvári stadion is lényegében ennyiből épült fel (természetesen egyenként), és akkor még a Puskás Ferenc stadion könnyed 190 milliárdjáról, vagy a kisvárosi csodacsapatok nemzetstratégiai libalegelőiről nem is beszéltünk.
Természetesen nemcsak a magyar futball szerelmesei járnak jól jövőre, hanem az egybites kormányzati plakátok, ostoba, irányított kérdésekkel előre megválaszolt konzultációk és az agynélküli migráncsozás hívei is boldogok lehetnek, hiszen a tavalyi 20 milliárd után, erre a kiemelten fontos nemzetstratégiai föladatra már 30 milliárd forintot költ az állam az adónkból. Vagyis kétszer annyit, mint amennyivel az többet költ az Orbán-kormány az oktatásra.
Mindenki megfizet: 4286(!) milliárd forint áfabevétellel számol jövőre az Orbán-kormány
Szerdán megkezdődött a jövő évi költségvetés parlamenti vitája.
A nem akármilyen költségvetési bravúrról megkérdeztük az ellenzéki pártok képviselőit. Vajon elég ez a plusz 15 milliárd?
Csárdi Antal (LMP)
Fontos, hogy mindeni lássa, reálértéken csökken az oktatásra fordított összeg. Ez pedig megszorításokat jelent majd. D még az sem volna elégséges, ha inflációt követően növekedve az oktatásra szánt pénzek összeg, mert komoly plusz forrásokat kellene befektetni. Orbán Viktoron kívül mindenki tudja Európában, minden oktatásba fektetett forint, 8 éves időtávlatban, kilencszeres mértékben járul hozzá a GDP növekedéséhez. Hogyha nem egy szétszakadó társadalmat, hanem egy sikeres országot akarunk, amely innovatív, gondolkodó főkkel van tele, akkor feladatunk, hogy elegendő forrást biztosítsunk az oktatásra.
Arató Gergely (DK)
Botrányos, amit a kormány művel az oktatásban, és bűn a magyar ifjúsággal és az ország jövőjével szemben. Ez a 15 milliárd valójában azt jelenti, hogy összesen 0,6 százalékkal növekszik az oktatás támogatása, tehát jövőre 2-3 százalékkal kevesebbet érnek az oktatásra szánt költségek. S miközben az oktatás össztámogatása lényegében nem nő, az egyházi közoktatási intézményekre 35 milliárddal, az egyházi felsőoktatásra további 5 milliárddal jut több, addig az állami oktatás 25 milliárddal kevesebbet kap.
Tordai Bence (Párbeszéd)
A jövő évi pénzromlás mértéke várhatóan 3 százalék körül alakul, tehát mindazok a támogatások, költségvetési kiadások, amelyek ennél kisebb mértékben nőnek, vásárlóerőt tekintve is csökkennek. Mélységesen elítéljük a tervezetet, 300 milliárd forinttal többet fordítanánk az oktatásra, mert nem gondoljuk, hogy 15 milliárd forint elég lenne a túlterhelt tanárok fizetésére, a leromlott iskolaépületek felújítására, a pedagógiai asszisztensek és a szociális munkások bérének fedezetére. Az egész struktúrát át kell alakítani, vissza kell adni az önkormányzatok kezébe az oktatási intézményeket. A folyamatos pénzkivonás a jövő felélése.
Kunhalmi Ágnes (MSZP)
Ebben minden benne van, és önmagáért beszél, ez a tudásválság tovább mélyülését fogja okozni. Az előirányzott költségvetés legnagyobb vesztese az oktatás. Ezt a területet teljesen tudatosan rombolja szét Orbán Viktor. Egy lebutított társadalomban a pártpropagandát, a félelmekre és a bezárkózásra alapuló politikát sokkal jobban lehet érvényesíteni, főleg úgy, hogy az értelmiség nagy része elhagyta az országot. Orbánék nem tudják, de nem is akarják a magyar nemzet gyermekeit tanítani. Ez egy legyengített nemzetállam, egy elszegényedett, középszerűsödő Magyarország képe, ahol a magatehetetlen félelmekre épülő társadalomban a politikai elit folyamatosan manipulál egy egész országot.
Ander Balázs (Jobbik)
A kormány nem fogja föl, hogy az oktatás a XXI. század legfontosabb nemzetstratégiai területe, márpedig ezt pénz nélkül, pluszforrások nélkül nem lehet az elvárásoknak megfelelően kezelni. Ez a 15 milliárd forint mennyit jelent? Tavaly a Mészáros-família 120 milliárdról növelte a portfóliója értékét 300 milliárdra, és ha a többletet elosztjuk tizenkettővel, akkor kiderül, havonta pont annyival gyarapodtak Mészárosék, mint amennyivel többet költenek jövőre Orbánék az egyik legfontosabb humántőkeképző-ágazatra, az oktatásra. Pedig ez a jövőnk alapja, az oktatás a jövőnk. Ezt a 15 milliárd forintot egyébként az infláció fel is fogja emészteni, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy '18-hoz képest '19-re egy fillérrel nem lesz több az oktatásra. Amit még Rétvári Bence államtitkár előszokott venni, hogy 2010-től 2018-ig 38 százalékkal nőttek az oktatásra szánt források, miközben a kormányváltás előtt és után is komoly forráskivonások érték az ágazatot. A legnagyobb forráskivonás a szakképzés területét érintette, ez a fideszes kormányváltás után elérte a 46 százalékot. Szemben az európai tendenciákkal a lemorzsolódók aránya Magyarországon nő. Országos szinten már eléri a 12,5 százalékot azoknak a fiataloknak az aránya, akik a középfokú oktatást úgy hagyták ott, hogy se szakmát, se érettségit nem szereztek. A területi egyenlőtlenségek is óriásiak, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében már 20 százalék a lemorzsolódók mértéke. S még egy érdekesség, az összes oktatást elhagyó fiatal fele a szakképzésből megy el, tehát ahonnan, ahonnan a legtöbb pénzt kivonták. A közeljövő társadalmi nyugalma azon múlik, hogy sikerül-e ezeket a fiatalokat iskolában tartani, illetve visszavezetni az iskolába, és szakmát adni nekik, mert nagyon nem mindegy, hogy a magyar társadalomnak mennyi olyan embert kell eltartania, aki semmit nem tud beleadnia közösbe. Erre vonatkozólag egy egységes rendszerbe fogalt, az oktatás-nevelés területét komplexitásával szemlélő módosító-javaslatcsomaggal készülünk a költségvetési vitára. Jelentős, érzékelhető, de a költségvetést mégsem rombadöntő, megfontolt, szakmailag alátámsztott intézkedeséket akarunk a korai fejlesztéstől (pl.: Biztos Kezdet Gyerekház) a felnőttoktatásig.