Fiatalság, bolondság – A Pair o’ Dice esetében viszont céltudatosság és maximumra törekvés

Zömében neves hazai zenészek fiaiból áll a soproni Pair o’ Dice, akik jó öt évvel ezelőtt gondolták úgy, hogy ők is aktív részesei lesznek a magyar rock/metal színtérnek, azaz zenekart alapítanak. Elszántságukhoz kimagasló tehetség is párosult (nem esik messze az alma a fájától, ugye?), amit jó néhány városi és regionális tehetségkutatón, illetve az egyre gyarapodó számú koncertjeiken eredményesen prezentáltak is. 2015-ben – hanghordozós bemutatkozás gyanánt – egy ötszámos EP-vel jelentkeztek, majd a folyamatos fellépések, valamint több videoklip publikálását követően idén tavasszal a 10 dalt plusz egy introt tartalmazó első nagylemez is megérkezett, Illúzió címmel. Az Edge Records gondozásában megjelent korong az eddigiektől jóval harapósabb, mondhatni vagányabb dalokat tartalmaz, és időközben kissé módosult a csapat felállása is, sőt, mivel e hét szombaton, azaz július 14-én – a Lord vendégeként – a Barba Negra Trackben állnak színpadra, minden indokunk megvolt, hogy néhány kérdéssel megkeressük a csapat gitárosát, Pohl Dávidot.

 - 2013 februárjához kötitek a zenekar megalakulását, azaz már az ötödik szülinapotokat ünnepelhettétek idén. Mik voltak anno a minimális célkitűzéseitek, egyáltalán mi hozta létre a Pair o’ Dice-t, kik alkották a legelső felállást?

 - Fördös István dobos, Bércesi Dániel gitáros, és Budai Tamás, a legelső basszusgitárosunk alapították meg a zenekart 2013-ban, és pár nap eltéréssel csatlakozott Szokodi Zoltán énekes, valamint én. Így öten alkottuk a legelső felállást. Már a legelején merész célkitűzéseink voltak, nem kis dolgokban gondolkodtunk, de persze, a mai napig tapasztaljuk, hogy nem egyszerű dolog a zenész szakma. Próbáljuk magunkból mindig a maximumot kihozni és csak reménykedünk benne, hogy egyszer elérjük azt a célt, amit kitűztünk magunk elé.

 - A „wikin” egy korrekt, és elég részteles biográfia elérhető rólatok, ott bárki számára egy-két kattintás után elérhető, hogy milyen eredményes múltatok van. Ezért én inkább afelől tudakozódnék, hogy mikor érezték először azt, hogy most aztán Isten igazából sikerült letennetek a névjegyeteket a színtéren?

 - Sok nagyszerű dolog történt már velünk, talán a két lemezünk megjelenése után éreztük, hogy már valamit elértünk.

 

 - Mutassuk már be ezeket! Viszonylag hamar, már 2015-ben jelentkeztetek egy bemutatkozó CD-vel, ami a Képletek címet kapott ötszámos EP volt. Szándékosan nem egy teljes nagylemezzel akartatok elsőként kijönni, vagy más ok, okok miatt mutattatok be (stúdiófelvételen) csak ennyi dalt?

 - Korábban házi körülmények között felvettünk 10 számot, amit Pestre küldtünk masterelni, de sajnos nem azt az eredményt értük el, amit vártunk. Így visszagondolva, kicsit vicces is a dolog, hogy mekkora durranásra számítottunk. (nevet) Ahogy hallgattuk a számokat, folyamatosan arról beszéltünk, hogy „ez a dal se az igazi, az se jó, ez még rosszabb”, és amint az előbb fogalmaztam, igen maximalista zenekar vagyunk, így a számok felét kiszórtuk. Olyan anyagot szerettünk volna, amire büszkék vagyunk és nem szégyenkezünk miatta, ezért úgy döntöttünk, hogy legyen egy ötszámos EP, de az a kiadó tetszését is elnyerje.

 - Milyen visszajelzéseket kaptatok erre az anyagra? Ez a kiadvány rásegített-e az ismertségetek, lehetőségeitek növeléséhez?

 - Rengeteg pozitív visszajelzés jött, de ahogy lenni szokott, nem tudsz olyan dolgot csinálni, ami mindenkinek tetszik. Ha lehetne változtatni az anyagon, vagy újra fel lehetne játszani, sok mindent máshogy csinálnánk, és több mint valószínű, hogy sokkal jobb is lenne, mert azóta mégis csak eltelt három év.

 - Ha picit ugrunk az időben, nem annyira megszokott itthon, hogy jóval egy album megjelenése előtt – a ti esetetekben egy-másfél évvel korábban – három új dalhoz is jelenjen meg videó, ráadásul kettőhöz élőszereplős klipek formájában. Igazán rajongó- és közönségbarát ez a megoldás. Hogyhogy ilyen lemezfelvezetés és publikálás mellett döntöttetek?

 - Amikor az első videót, a Mindig ugyanazt felvettük stúdióban, akkor még messze nem volt tervben a nagylemez. Szimplán ki szerettük volna próbálni a SuperSize Stúdiót, mivel nagyon sok jót hallottunk róla. Természetesen mi is tapasztaltuk, hogy nagyon profi környezetben vagyunk és azóta is oda járunk Brucker Bencéhez, aki hatalmas fazon és nagyon érti a dolgát. Ezután még felvettünk két számot és utána döntöttünk úgy, hogy mivel 2018-ban lesz öt éves a Pair o’ Dice, akkor lepjük meg az embereket egy nagylemezzel.

 - Idén áprilisban aztán meg is érkezett ez az Illúziók című nagylemez, amin az hallható, hogy továbbra is nagyon jó barátságban vagytok a rendkívül fogós dallamokkal, mindeközben jóval fajsúlyosabb, vagányabb a megszólalásotok mint korábban. Hogy csak az Egyszerűbb velem vagy az Álarc nótákat emeljem ki a klipes számok és a címadó mellett. Mennyiben álltatok másként ennek az anyagnak az elkészítéséhez, változtattatok-e a dalok összeállításakor vagy rögzítésekor valamin az előzőekhez képest?

 - Jó az észrevétel, valóban keményítettünk zeneileg, de ez abszolút tudatos dolog volt. Hallottad volna a régi számainkat, ahhoz képest Panterát játszunk! (nevet) De szerencsénk van, hogy Zolinak nem szokványos a hangja, és ezért kicsit egyedi zenekarnak mondhatjuk magunkat, mivel a kemény riffek mellett lágyabb, dallamos ének szól.

 - Az Amit én akarok című zárótételben édesapád a vendégénekes. Mennyire volt egyértelmű az ő szereplése, ti környékeztétek meg, vagy ő ajánlotta fel ezt a baráti gesztust?

 - Szerettünk volna egy kis fineszt vinni a dologba, és ezt nagyon jó ötletnek gondoltuk, ami abszolút jól is sült el. Sokat dolgoztunk rajta, de megérte.

 - Az köztudott, hogy a csapatba a tagság zöme úgymond zenészcsaládból érkezett, nem is akármilyen apukákkal büszkélkedhettek. Bizonyos helyzetekben ez egy enyhe hátszelet is jelenthet, ami ugye megkönnyítheti kissé a dolgotokat, de a fordítottja is igaz lehet, hiszen mind a szakma, mind a közönség árgus szemekkel figyeli ilyenkor a produkciót, és sokszor nagyságrendekkel többet kell teljesíteni, bizonyítani mint egy szimpla kortárs bandának. Ti hogyan élitek ezt meg?

 - Az nem baj, hogy többet kell teljesítenünk, szeretjük a kihívásokat. Persze, hallottunk már olyat, hogy ez nem olyan mint az, stb., de nem nagyon szoktunk az ilyenekkel foglalkozni. Élünk a lehetőségekkel, amit ezúton is köszönünk! Szerencsére nagyon jóban vagyunk a Lord zenekarral, és nagyszerű koncerteket szoktunk együtt csinálni.

 - A szakmában (is) sokat tapasztalt felmenőitekre tekintsünk amolyan lektorként veletek kapcsolatban, vagy nem szoktak javaslatokat, tanácsokat adni, az utatokat teljesen önállóan járjátok?

 - Minden tanácsot meghallgatunk, és van amit megfogadunk, van amit pedig csak meghallgatunk. De abból a szempontból szerencsések vagyunk, hogy apáink olyanok, akik nem rejtik véka alá az igazat. Nem kertelnek, ha valami rossz, azt is megmondják a szemünkbe, és ez a jó, mert ebből tudunk tanulni.

 - A dalszerzés, szövegírás terén mennyire vagytok kreatívok, azaz könnyen születik meg egy-egy Pair o’ Dice nóta, illetve szöveg, vagy kemény feladat magatokhoz csábítani az ihletadó múzsát?

 - Dalszerzésben Dani és én hozzuk a riffeket, amiket végül a próbateremben együtt késszé formálunk, szövegírásban csak Zoli jeleskedik, de szerencsére nagyon jól csinálja.

 - Kimondottan egyetlen stílusmegjelölést nem lehet ráhúzni a zenétekre. Ez nagyon szimpatikus, de hogy érzitek, tapasztaljátok, a közönség „elérése” szempontjából ez inkább előny vagy hátrány?

 - Is-is. Nehéz nagy bandák elé elmennünk, mert ide ezért nem vagyunk valók, oda meg azért. Az országban talán két nagy zenekart lehet mondani, aki elé odaillik a zenénk, ők a Hooligans és a Lord. Viszont, a közönség abszolút veszi a zenénket, akárhol játszunk, akárhányan vannak, aki ott van, az bulizik. Minden gond nélkül nagyon jó hangulatot tudunk csinálni.

 - A zenekar ügyeivel – gondolok itt például koncertszervezésre, merch dolgok legyártatására, terjesztésére, a médiával való kapcsolattartásra, stb. – ti foglalatoskodtok, vagy van segítőtök ehhez?

 - Én foglalkozom a zenekar dolgaival, mivel édesapám miatt nekem van a legnagyobb ismeretségi köröm a szakmában. Próbálok évről évre több dolgot leszervezni, de néha kicsit tehernek érzem ezeket. Szeretnék csak a gitározással foglalkozni, de nehéz olyan embert találni, aki felkarol minket.

 - Idén több érvágás is érte a csapatot, év elején Prekker Jani kérte cseréjét, áprilisban pedig az egyik alapító, Bércesi Dani is elhagyta a csapatot. Ezek mennyire voltak előre látható történések, illetve befolyásolják-e ezek bármiben is a Pair o’ Dice további működését, terveit?

 - Mind a kettő előre látható volt. Prexinek volt a Pair o' Dice mellett egy másik zenekara, emellett kint Ausztriában dolgozott, és még gyereke is született, szóval ez így együtt kicsit sok volt neki. Dani pedig Pestre költözött, nem tudta megoldani, hogy hetente ott legyen a próbán, ezért közös megegyezéssel kiszállt a csapatból. A zenekar működését ez semmiben nem befolyásolja, mint ahogy látható is, április óta folyamatosan koncertezünk, és nagyon király minden. (nevet)

 - A nyári fellépések után mik következnek a zenekar életében?

 - Folyamatosan szerveződnek őszre a koncertek, valamint, egy videoklippel is mindenképpen jelentkezni fogunk, és több mint valószínű, hogy januárban ismét stúdióba vonulunk.