Tényleg ki kell nyírni valakit évekkel ezelőtti posztok miatt?

Mi történt?

Röviden: a Disney kirúgta James Gunnt. Bővebben: James Gunn a Disney, azon belül is a Marvel egyik kasszasikerének, A galaxis őrzőinek a rendezője. Eddig két rész volt, a harmadikon már dolgoznak, bár most valószínűleg pont nem, mert kitört a botrány. Gunn zseniális figura, igazi klasszikust hozott össze, amikor a '70-es, '80-as évek zenéit ötvözte a szuperhősös űrkalanddal.

Évekkel ezelőtt viszont botrányos Twitter-bejegyzéseket posztolt, amiket előásott egy újságíró, a Disney pedig a sikerektől függetlenül lépett. A szórakoztatóipari óriás szerint védhetetlenek Gunn korábbi szavai, a cég semmilyen szín alatt nem tud közösséget vállalni vele.

Milyen bejegyzések?

Gunn repertoárja széles volt a viccelődésben, bátran nyúlt a pedofília, az antiszemitizmus vagy a homoszexualitás témájához is. Itt van Jack Posobiec amerikai alt-right troll Twitteréről egy összefoglaló kép a 2009 és 2012 közötti Gunn-posztokról:

A rendező reagált is, alapvetően képmutatónak tartja a hadjáratot, de elismerte, hogy problémásak voltak azok a tweetek. Leszögezte, hogy karrierje kezdetén provokátornak tartotta magát, botrányos és tabudöntő viccekkel operált, de azóta sokat fejlődött:

„Ahogy többször kifejtettem a nyilvánosság előtt, azóta jobb ember lettem, fejlődtem a munkámban és jobb lett a humorom is. Teljesen másmilyen ember vagyok, mint néhány évvel ezelőtt voltam. Sokkal inkább a szeretet és a jó kapcsolatok motiválnak, mint a düh. Régebben sokkoló dolgokkal próbáltam reakciókat kicsikarni emberekből.”

Ezeknek a vicceknek nincs valóságtartalmuk – mondta, majd többször is bocsánatot kért.

Ingoványos

James Gunnról köztudott, hogy előszeretettel gázol bele társadalmi-politikai kérdések mocsarába, de eddig mindig jól jött ki belőle. Hogy mást ne mondjunk, Orbán Viktor is rákerült a Trumpot sokat kritizáló rendező radarjára, Twitteren hangsúlyozva a magyar demokrácia remek állapotát:

„Orbán megölte a demokráciát Magyarországon, rövid idő leforgása alatt, és PONTOSAN azt tette, amit Trump is csinál most: rájátszott a bevándorlással kapcsolatos félelmekre, kétségbe vonta a mainstream sajtó hitelességét, ellenőrzése alá vonta az igazságszolgáltatást, és átrajzolta a választói körzeteket.”

Rajongóként olvasva a hírt kizuhant a kezemből az Űrlordos mozis topperem, a sokk, a teljes megsemmisülés és egyik kedvenc szuperhős-csapatom szétesésének szűk mezsgyéjén egyensúlyozva kezdett eluralkodni rajtam a reménytelenség a trilógia záró epizódjáért aggódva.

Első olvasatra nem értettem, hogy miért kell valakit majdnem tíz évvel ezelőtti posztok miatt nemhogy megkövezni a hollywoodi Kossuth téren, hanem még azonnal ki is rúgni, holott az egyik legsikeresebb rendező a Marvelnél, hovatovább haragudni kezdtem a Disney döntéshozóira.

A tweetek elolvasása visszarántott a racionalitás talajára: James, ez tényleg gáz, ciki, vállalhatatlan, védhetetlen, sértő volt. Eluralkodtak rajtam a kettős érzések.

És akkor itt tegyen igazságot az ember

Érdemes tépelődni a vállalati prioritásokon. Adott egy sikeres rendező, egy a pénzt automataként termelő franchise, rajongók milliói, akik odavannak Gunn stílusáért. Adottak viszont azok a bejegyzések is, amik tényleg megtépázzák nem csak az egyén, de a vállalat renoméját is, amelyikhez tartozik. A Disney utóbbi szempontot emelte a polc tetejére.

A moralitás is fontos irányjelző. Tudjuk, hogy a társadalom kieresztő szelepe a vicc. Azt a kérdést is sokszor, sokan feltették már, hogy meddig szabad elmenni a poénkodással? Mivel szabad és nem szabad viccelődni? A társadalom reakciója dönti el ezt a kérdést? És ha megosztott a társadalom? Elítélendő az ilyen jellegű poénkodás? Vagy pont belefér még? Felróható, de kirúgni azért nem kell, maximum figyelmeztetni és tisztázni a helyzetet? Vagy annyira kínos a szitu, hogy azonnal ki kell rekeszteni az „elkövetőt”?

Ott van a változás kérdése. Mi van, ha valaki kiáll a közönség elé, és azt mondja, hogy elnézést, évekkel ezelőtt voltak olyan megnyilvánulásaim, amiket az azóta végbement személyes fejlődésem miatt ma már vállalhatatlannak tartok, de elismerem az akkori hibámat. A korszellem képtelen egyöntetű felmentő ítéletet hozni?

Kettős mérce

Nem tudjuk megkerülni ebben az esetben sem a #metoo kampány hatását. A Hollywoodot elöntő cunami hősi halottai vagy jogosan halálbüntetést érdemelt elkövetői - mindenki döntse el maga - például Harvey Weinstein és Kevin Spacey. Mindketten egyértelműen elítélendő dolgokat tettek, ahogy végső soron James Gunn is.

Igenám, de megúszta például Robert Downey Jr., aki csak annyira volt drogfüggő, hogy a '90-es évek végén több időt töltött börtönben, mint szabadlábon. Saját elmondása szerint sem emlékszik az akkori forgatásaira, annyira készleten volt folyamatosan.

Johnny Depp, aki verte feleségét, Amber Heard-et – bár Depp szerint koholt vádakról van szó.

Charlie Sheen, akit már 1996 decemberében letartóztattak, mert nekiesett a barátnőjének. 2009-ben szintén bevitték a rendőrök, családon belüli erőszak vádjával, állítólag egy veszekedés során fojtogatni kezdte akkori feleségét, Brooke Mueller-t.

Sean Connery, aki már 1965-ben arról beszélt, hogy néha kijár egy-egy pofon a feleségnek, az ő kapcsolataiban a verés bevett fegyelmezési módszer.

A sort folytathatnánk: Nicolas Cage, Sean Penn stb.

Őket mégsem köpte ki Hollywood. Itt jogosnak tűnik azok haragja, akik azonnal kettős mércét kiáltanak ezeknél a sztoriknál. Valakit kinyírnak, valaki elfuthat, de miért? Most váltunk túl érzékennyé ezekre a témákra? Vagy eddig voltunk túl elnézőek?

Azt rögtön szögezzük le, hogy az egyik bűnös büntetlensége nem menti fel a másik, elítélt bűnöst. Az eltérő megítélésen való értetlenkedést viszont maximálisan jogosnak érezzük.

Tanulni kell

Az igazság mint mindig, ezúttal is valahol a két front közötti senkiföldjén lehet.

A társadalomnak szüksége van a viccre valamennyi területen, hogy lecsöpögtesse a felgyülemlő feszültséget, de mint mindennek, ennek is van egy határa, amit a personal branding és a social media érájában öngyilkosság átlépni. Egyszerűen elfogy körülötted a levegő, ha fent van a neten, hogy te a pedofíliával viccelődsz. Mégcsak tagadni sem tudsz, mert ott van, el lehet olvasni, nem csak a gyanú vetül rád. A probléma az, hogy nincs meghúzva szilárd, egyértelmű mezsgye a „még pont belefér” és a „már nem” között. A még nagyobb gond az, hogy valószínűleg nem is lehet ilyet lefektetni. Kicsit olyan ez, mint amikor egy úszni nem tudó fickó beleugrik az ismeretlen mélységű tóba. Amíg nem próbálta ki, nem tudja, hogy hülyeséget csinált-e.

Meggyőződésem, hogy bármennyire is szeretnénk, ma már nem tudjuk szétválasztani az egyént az életművétől, a munkáitól – pont a fent is említett személyes márkaépítés okán. Gunn egy zseni, de túltolta. Weinstein kiváló, de elfogadhatatlan, amiket tett. El kell ismerni a tehetségüket, de abszolút érthetők azok a vállalati prioritások is, melyek fényében feláldozzák a hibázó egyént a teljes brand védelmének és oltárán.

A legnagyobb tanulság talán az a Gunn-sztoriban, hogy fel kell nőnünk a saját web2 korszakunkhoz. Ez nem azt jelenti, hogy most mindenki kezdje el törölgetni az évekkel ezelőtti megnyilvánulásait (de azért érdemes lehet), mert bármennyire is fáj, ami egyszer felkerült a netre, az elő is hozható onnan, bár kevésbé valószínű, hogy rátalálnak. Gunn egyik hibája az volt, hogy nem kezdett sürgős nagytakarításba a falán, amikor ünnepelt sztárrá vált.

Nem az a helyes irány, hogy mindenkit halálra kövezünk tíz évvel ezelőtti megnyilvánulásaiért, mert akkor könnyen lehet, hogy sarokba állítjuk korunk valamennyi zsenijét, ami senkinek nem lesz jó. Ugyanakkor nem hagyhatjuk szó nélkül sem ezeket a történeteket, nem hunyhatunk szemet, kérdőre kell vonnunk az illetőt, hogy hé haver, ez mégis mi volt? Ez viszont nem egyenlő azzal, hogy kérdés nélkül kizárjuk abból, amit ő is épített. Itt az egyik oldal tanulnivalója: kezelni ezeket a helyzeteket és megfelelően súlyozni őket.

Emellett viszont az egyénre is sok bebiflázni való okosság vár: a mindent átfogó transzparencia, a social media, az érzékeny moralitás és a píszí korszakában a munkásságunk kézen fogva jár személyes márkánkkal, ha az egyik kap egy gyomrost, a másik is a földre kerül, ezt bárhol, bármilyen formában, bármilyen témában nyilvánulunk meg, szigorúan szem előtt kell tartanunk, mert egyetlen rosszul elejtett mondat is percek alatt körbeér a világon.

u.i.: A cikk szerzője is aláírta az online petíciót James Gunn védelmében.