Riport index nagykép: 

"Ott fent a vár, az a mi jutalmunk"

A végre meginduló Nemzeti Vár- és Kastélyprogram korábban soha nem látott távlatokat nyit a hazai műemlékvédelem területén. A programra azonban éveket, évtizedeket kellett várni, váraink viszont folyamatosan pusztultak. Egy kis csapat megelégelve a tétlenséget, nagy fába vágta a fejszéjét: úgy döntöttek, megmentenek egy várat. Nem éppen szokványos hobbijuk jól mutatja, bárki képes cselekedni, csak kitartás, szorgalom és persze a várak imádata kell hozzá.

Vármentők nyomában

Meredek, izzasztó kaptató, jóval harminc fok felett, szerszámokkal, élelemmel, vízzel megrakodva. Nem könnyű túra így, de lelkesedéssel és tenni akarással könnyen legyőzhető. A Szádvárért Baráti Kör tagjaival kaptatunk felfelé a hegyen, még hozzá azért, hogy az ott dolgozó régészek munkáját segítve, megmentsünk egy elfeledett, és sokáig magára hagyott várat az enyészettől.

Az Északi-Középhegységben található Szögliget fölött uralkodó, 460 méter magasan található Szádvár nem tartozik a népszerű váras célpontok közé. Ebbe nagy valószínűséggel az is belejátszott, hogy a Kádár-rendszer idején meginduló ásatásokból és állagmegóvásokból kimaradt, lévén, hogy szinte a (cseh)szlovák-magyar határon állt, megközelítése ezért igencsak sok akadályba ütközött.

A rendszerváltás sajnos sok változást nem hozott, s bár a várat már bárki felkeresheti, az anyagiak nem tették lehetővé a komolyabb ásatásokat, ezzel együtt pedig az állagmegóvást sem. A vár hosszú-hosszú ideig pusztult, a sűrű növényzet pedig teljesen eltakarta a kíváncsi szemek elől. Magyarul a végóráit élte.

Ezen az állapoton akart változtatni egy lelkes csapat, amelynek tagjai az Index.hu Várak-várromok című fórumán talált egymásra az internet hőskorában, hogy a várak szeretetét immár tetteikben is bizonyítsák, rögtön az ország egyik legnagyobb, majd' egy hektáron elterülő erősségét: Szádvárat kiválasztva maguknak.

Az első közös munkára 2006 őszén került sor, megkezdték a vár megtisztítását, eltávolították a romokat ellepő bozótost, kitisztították a ciszternákat. 
 

"2007-ben és 2008-ban több mint nyolcvanan voltunk itt fent, helyiek és távolról érkezett önkéntesek, őrült tempóban dolgoztunk, elképesztő volt"


- mondta az egyesület elnöke, dr. Kovács Lajos. 

Nem sokkal később a Budapesti Műszaki Egyetem jóvoltából elkészült a további munkákhoz elengedhetetlen geodéziai felmérés, így 2008-tól kezdődhetett az állagmegóvás is: először az úgynevezett Lisztes-bástya (a vár bástyáinak neveit az Inventáriumokból, vagyis a fennmaradt leltárakból ismerjük), majd pályázati pénzből a külső vár déli falkoronájának ideiglenes állagmegóvása is elkészült.

Az egyesület folyamatosan pályázott és pályázik, így valósulhatott meg a vár északi oldalán található Csonka-bástya teljes állagvédelme, majd a belső vár kaputornyának megerősítése is. 

A Szádvárért Baráti Kör a nyári ásatások mellett minden tavasszal és ősszel is vármentő napokat tart, ritkítják az aljnövényzetet, karbantartják az utóbbi 12 év munkájával kialakított ligetes-fás parkot. Persze ma már nem megy fel 80 ember egyszerre, de a csapat ugyanolyan lelkes mint az elején. 
 

"Mi egész évben erre, és a tavaszi, őszi vármentő hétre várunk"


- mondja az egyesület vezetője, miközben szorgalmasan lapátoljuk ki a nekünk - az egykori istálló területén - kijelölt szelvényből a földet és omladékköveket.

Természetesen az ásatásokhoz és az állagvédelemhez szakemberek és engedélyek kellenek, így az egyesület mellett megkezdődött a vár feltárása is, ami jelenleg is tart: a miskolci Hermann Ottó Múzeum régészei idén nyáron is a várban dolgoznak, jelenleg egy, a csonka Magyarországon egyedülállónak számító, úgynevezett csiga és az alsóvár feltárásán, helyenként igen veszélyes körülmények között.

Bár Szádvár pontos építése nem ismeretes, első okleves említése 1268-ból származik, ugyanakkor lehetséges, hogy ez még a Ménes-völgy túloldalán magasodó Óvár-tetőn emelt erősségre vonatkozott. Az interregnum idején a területet Aba Amadé nádor tartotta uralma alatt, majd a királyi hatalom újbóli megerősödése után az uradalmat és a várat a Drugeth család kapta. Később Luxemburgi Zsigmond az ő pártján álló Bebek Györgynek adományozta azt. A család - több, kisebb periódust leszámítva - 1567-ig tartotta a várat, amikor is Schwendi Lázár kassai főkapitány, sikerrel ostromolta meg a Bebek György felesége, Patócsy Zsófia által védett erősséget.

Végleges formáját is a XVI. század közepére nyeri el, a hegy platóját teljesen elfoglaló vár ekkor már négy, egymástól fallal elválasztott udvarból állt. Mivel a 460 méteres, helyenként igen meredek hegyre való feljutás még felszerelés nélkül is igen nehéz, ezért az uradalom irányítói egy igen ötletes megoldáshoz folyamodtak: ez volt az úgynevezett csiga. Ez a lovakkal vontatott, szárazmalom működési elvéhez hasonló kötélpálya-rendszer a hegy tövében található alsó udvarból vontatta fel a vár fenntartásához elengedhetetlenül szükséges élelmet, vizet, és persze az uradalomhoz tartozó falvak adóját, feltételezhetően egy fapályán.

Az utolsó katonai eseményekre a Thököly-féle felkelés idején került sor: miután Caprara császári tábornok visszafoglalta Thököly Imre katonáitól, 1688-ban felgyújtatta azt.

A kitartó munka eredménye

Az egyesület munkája természetesen nem maradt visszhang nélkül: kisebb meglepetésre a többször módosuló Nemzeti Vár- és Kastélyprogramba is belekerült Szádvár. Szögliget polgármestere egy korábbi interjúban azt mondta:  szeretnének valamilyen látványelemet felépíteni, tornyot vagy kilátót, valamint a várhoz vezető utat rendbe tenni. Szükség lenne parkolóra és szolgáltatóegységekre is. Számításaik szerint mindehhez 500 millió forint kellene.

Az egyesület részéről nem is akartak belemenni a számolgatásba, sokkal fontosabbnak érezték, hogy végre valami elindult, odafigyelnek már a várra. Úgy érzik, most végre mások is meg akarják menteni a várat.

A lelkesedés érthető, Szádvár egyetlen romvárunként úgy került be a programba, hogy a szélesebb közvélemény lényegében nem ismeri. Nem túlzás állítani, hogy az egyesület nélkül ez nem sikerülhetett volna.

 

"Most lényegében a Nemzeti Várprogram előkészítő, megelőző régészeti feltárása zajlik. Jelenleg a Nemzeti örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság által kijelölt területeken dolgozunk, amelynek során Szádvár romkonzerválása is megtörténik. Ez elsősorban a felsővár külső várrészét, az északi és déli falakat és egyéb épületcsoportokat érinti, másrészt a vár egyik jellegzetességének számító alsóvár és a csiga területén dolgozunk, ahol a 6-8 méter magasan álló falak kerülnek konzerválásra. Emellett az önkéntesek bevonásával a külsővár északi falán nyitott kutatóárkokat fogjuk a továbbiakban egybenyitni, és feltárni az északi várfalat. Ez a várprogram részeként szintén konzerválásra kerül"

 

- mondta érdeklődésünkre a vár feltárását irányító Gál Viktor.

A feltárás során a régészek a felvonószerkezet útvonalát és működését igyekeznek tisztázni. A Hermann Ottó múzeum régészétől megtudtuk, hogy a csiga egykori területén egy lépcsőt is kialakítanak, ahol a turisták biztonságos körülmények között tudnak feljutni a várba. Emellett a vár felső részein is biztonságos turistaútvonalakat és kilátópontokat terveznek a várprogram részeként.

 

"Az egykori főkapu melléképületét teljes egészében kibontottuk az omladék alól, ennek falai konzerválásra kerülnek, belsejében egy mesterséges járószintet alakítunk ki, ami akár rendezvények esetén fogadópont is lehet. A külsővár keleti végén, a Német-bástyán is kialakítunk egy kilátópontot, a meglévő falakat - a külsővár északi és déli falaival együtt - konzerváljuk. A 2008-ban a Szádvárért Baráti Kör által helyreállított Lisztes-bástya végleges állagmegóvása is megtörténik. A 2015-ben és tavaly kibontott, egykor több szintes belsővári kaputorony maradványai is konzerválásra kerülnek"

 

- mondta Gál Viktor. Mint kiderült: az eddigi ásatások során átlagosnak mondható leletegyüttes került elő a földből, mivel egyelőre még az összeroskadó falak omladékát távolítják el a romterületről. Nagy mennyiségű, elsősorban 17. századi kerámiák, főzőedények, esetleg egy-két dísztárgy, cserépkályha darabok kerültek elő. 

 

"Emellett szögek, csatok kerültek elő, pont tegnap egy ácskalapácsot találtunk, de korábban ólomgolyó öntőforma, lándzsa, vaskés, aminek még a fanyele is megmaradt, és természetesen pénzérmék, főleg lengyel eredetűek, amelyek a jelentősebb távolsági kereskedelmet jelzik"

 

- sorolta a megtalált leleteket a Hermann Ottó Múzeum régésze.

Nekik ez a szabadság

Ökológus, informatikus, ügyész, bíró, mérnök, kétkezi munkás és tanárember. Jöttek a Felvidékről, Győrből, Jászberényből, Debrecenből és persze helyből is. A várak szeretete mellett ők elemelkedtek a bennünket mérgező átoktól, és a szokásos helyben járó panaszáradat helyett a cselekvést választották. Ami nagyon sok munkával, lemondással, fáradtsággal jár, és nemcsak fent a várban, de akkor is, amikor a pályázatot kell írni, a kivitelezőt kell irányítani, vagy éppen a hatósággal, hatóságokkal kell egyezkedni.


 

Tamás régi várbarát és vármentő, kezdetek óta részt vesz Szádvár megmentésében, gyakorlatilag mindent tud az erősségről.

 

"Nekem ez a szabadság, én így érzem magam jól." 

 

- szavait átvitt értelemben és szó szerint is érthetjük, hiszen ő és társai valóban szabadságot vettek és vesznek ki azért, hogy megőrizzék nekünk történelmünk egy darabját. 

Lassan, enyhe lejtőn kerüljük meg a várat, az északi oldalon egészen emberbarát az idő, a sűrű erdőben még harminc fok sincs. Bár a szerszámok nehezek, gyorsan haladunk, vár a hideg fröccs a szálláson. Úgy döntünk, hogy meg is érdemeljük, szép számmal került elő a földből lelet (bár beszélgetőpartnerem szívéhez oly közelálló pénzérme nem sok), és még az egykori istálló falait is megtaláltuk. 

 

"Szépen felkapaszkodunk minden nap, mert ott fent a vár, az a mi jutalmunk"

 

- talán mottónak is beillő szavai engem is meggyőztek, ősszel ismét megyek. Jöjjenek Önök is, van mit csinálni.