Kerényi Imre 1943. szeptember 28-án született Csopakon. A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett, a bencés atyák tanácsára a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakára jelentkezett. Marton Endre osztályába járt. 1966-ban színház-rendezői diplomával a zsebében csatlakozott az Ádám Ottó vezette Madách Színház társulatához, amelynek 1978-ig volt tagja. 1978-1980 között a Szolnoki Szigligeti Színház igazgató-főrendezője volt. 1980-1983 között a Népszínház, 1983-1989 között pedig a Nemzeti Színház rendezőjeként tevékenykedett. 1989-ben visszatért a Madách Színházhoz, ahol 2004-ig igazgatóként és művészeti vezetőként irányította a szakmai munkát. A színházat egy szórakoztatóbb színház irányába kormányozta át.
Több mint négy évtizeden át, 1968 és 2010 között tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1988-ban egyetemi tanárrá nevezték ki.
Főbb rendezései a Csíksomlyói passió (1981), János király (1984), István, a király (1985), Lear király (1991), Bánk bán (1993), Amadeus (1993), Stuart Mária (1994), Hegedűs a háztetőn (1996), Székely fonó (1998), Az ember tragédiája (1999), Mirandolina (2001), Léni néni (2002), Egy pohár víz (2004), Édes fiaim (2005), Úri muri (2007) és a Kései találkozás (2010). A Csíksomlyói passiót Lengyelországban, Ausztriában, Németországban, Olaszországban és Franciaországban is bemutatták. Az István, a király című rockopera első színpadi változatának rendezése is az ő nevéhez fűződik.
Munkásságát több díjjal is elismerték: Jászai Mari-díj (1977), érdemes művész (1981), Magyar Művészetért Díj (1988), kiváló művész (1989, nem fogadta el), Budapestért Díj (1999). 2002-ben Kossuth-díjat kapott a magyar színházművészetben játszott meghatározó szerepéért, iskolateremtő rendezői munkásságáért, kiemelkedő színházvezetői és művészetpedagógiai tevékenységéért.
A társadalmi és a politikai szerepvállalás egész életén át végigkísérte. Különböző tisztségeket töltött be a Magyar Színházművészek Szövetségében, 1997-2001 között a Magyar Színházi Társaság vezetőségének tagja volt. Politikai pályafutását a Magyar Szocialista Munkáspártban (MSZMP) kezdte, de 1989-ben már az általa is alapított Független Szakszervezetek Demokratikus Ligáját képviselte az Ellenzéki Kerekasztal ülésein, a televíziós bizottságban és a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások plenáris ülésein. 1988-92 között a Magyar Demokrata Fórum (MDF) tagja volt, a párt országos választmányába is beválasztották. 1990-ben az MDF országgyűlési képviselőjelöltjeként indult a választásokon. Az MDF-ből való kilépése után részt vett a Demokratikus Charta tüntetésein. A 2000-es évek elejétől a jobboldali értékeket valló nyilatkozataival tűnt ki. 2011 májusában a 2. Orbán-kormányban a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízottá nevezték ki. E minőségében első feladata a 2011-ben elfogadott, 2012-ben hatályba lépő új Alaptörvény, az új alkotmány népszerűsítése és terjesztése volt. Az Alaptörvényt a nagyközönség számára az önkormányzatoknál és a kormányablakoknál kihelyezett Alaptörvény Asztalánál tették hozzáférhetővé. Nevéhez fűződik a magyar írott kultúra legjavát egységes sorozatba gyűjtő Nemzeti Könyvtár sorozat 2012-es elindítása is. 2014-ben meghatározó szerepet játszott a „Magyar krónika” című folyóirat elindításában.
Kerényi Imrét, aki hosszan tartó, súlyos betegsége ellenére mindvégig aktívan dolgozott, a Miniszterelnökség saját halottjának tekinti.