Orbán akkor nyitott, amikor mások zártak

A Political Capital kutatásából kiderült, hogy Magyarország az élmezőnybe került a hivatalos találkozókat tekintve Oroszországgal. Sz. Bíró Zoltán szerint ebben a tekintetben elsősorban az osztrákokkal és a finnekkel vagyunk egy csoportban, ami azt jelenti, hogy a 28 EU-tagállamból inkább a kivételek, mintsem a tendencia közé tartozunk.

Az EU-orosz viszonyhoz azt is hozzátette, hogy a Kreml kapcsolatrendszere nagyon meggyengült a nyugat-európai kulcshatalmakkal 2014. nyara óta: a maláj gép lelövésével, a kelet-ukrajnai eseményekkel, valamint a Krím annektálásával és az orosz kormány represszív belpolitikai fordulatával alapjaiban változott meg a Moszkvával való diplomáciai kapcsolatok kontextusa. Sz. Bíró szerint, ha nem alakult volna át tennyire 2014 óta az orosz kül- és belpolitika, talán még helyesnek is tartaná a magyar kormány kapcsolatépítését, viszont mivel kiszámíthatatlanná és sok esetben agresszívé vált Oroszország, ezért felelőtlennek és elhibázottnak tartja az ilyen szoros viszonyt.

Stier Gábor szerint Orbán Viktor olyan pillanatban nyitott Oroszország felé, amikor mások éppen zártak, ilyen szempontból különlegesnek mondható a kapcsolat, de már egyre kevésbé az, mert szélesedik a kör, akik nyitnának és nyitnak is Putyin irányába. Meglátása szerint magyar részről a tisztelet vegyül némi óvatossággal, félelemmel és csodálattal is Moszkva irányába. Nem féltétlenül gondolja, hogy a Fideszben mindenki egyetért ezzel az iránnyal, de fegyelmezett pártról van szó. Amit hiányol, hogy Paks 2 ernyője alatt jóval többet lehetne tenni a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséért, bár ennek vannak objektív akadályai, például a szankciók és a magyar exporttermékek hiánya. Összességében nem látja ördögtől valónak a mostani viszonyrendszert.

Deák András György szerint a gazdasági döntéshozatal bizonyos területeit hihetetlen szinten kézi irányításúvá tette Orbán, valószínűleg a személyes érdeklődésének köszönhetően. Ez korábban elképzelhetetlen volt, hozott egy példát is: Horn Gyula 1994-ben, amikor megkötötték a Gazprommal a 20 évre szóló szállítási szerződést, még nem is akarta fogadni az orosz vállalat igazgatóját, mondván, hogy ez egy gazdasági ügy, nem politikai. Úgy kellett rábeszélni, hogy legalább egy kávét igyon vele. Most ennek pont az ellenkezőjét látjuk, aminek előnyei és veszélyei is vannak.

Krekó Péter szerint a viszonyrendszer legnagyobb problémája a transzparencia majdnem teljes hiánya. Magyarország méretéből, gazdasági erejéből fakadóan nem feltétlenül kellene, hogy ennyire fontos legyen Moszkvában. Sokszor a Kreml vagy a Roszatom transzparensebb, mint a magyar kormány. A mostani találkozó előtt is csak orosz oldalról lehetett korlátozott információkat szerezni, a magyar fél szinte semmit nem kommunikált előzetesen a témákról. Krekó szerint ugyan a nyugati szövetségi rendszer tagja vagyunk, de a politikai identitásvektorok inkább kelet felé mutatnak.

Hogyan látják Magyarországot Moszkvából?

Stier Gábor szerint Putyin nem igazán tud mást tenni, nincs abban a helyzetben, hogy bármilyen lehetőséget visszautasítson egy EU-s ország részéről. Egy ilyen találkozóval igazolhatja saját társadalmának és részben a világnak is, hogy vannak nyugati kapcsolatai, ellátogat hozzá uniós vezető. Bár azt rögtön hozzátette, hogy ne gondoljunk többet Orbánról annál, mint ami valójában. A hazai visszhangokból néha sokkal erősebbnek tűnik Orbán és az orosz kapcsolatrendszer is, mint amilyen valójában. Putyinnak az is fontos, hogy minél több EU-s ország felemelje a hangját a szankciók ellen.

Hasonlóságok

Sz. Bíró Zoltán naiv feltételezésnek gondolja, hogy Orbán Putyin kottájából játszana. A rendszer hasonlóságát egyszerű megmagyarázni: mindkettő országban autokrácia van, ezért a logikák sok területen ugyanúgy működnek, de a magyar kormány a rendszerépítésben még nem tart ott, ahol Putyinék.

Deák András György szerint epizódszerű hasonlóságok vannak, például a civil törvénynek létezett olyan verziója, ami szinte teljes egészében az orosz szabályozásnak a fordítása volt. Orbán és Putyin világképe valamennyire átfed, mindketten a nyugat hanyatlásáról beszélnek, ez hozzáadott érték lehet a kapcsolatban, mert könnyen megtalálják a közös hangot. Ennek ellenére vannak néha apró konfliktusok is, például nem adtuk oda az összes határkeresztező kapacitásunkat az Északi-Áramlathoz, szemben a szlovákokkal és a csehekkel.

Krekó szerint nyilvánvaló, hogy javarészt nem a magyar fél diktálja a feltételeket, szerinte sok esetben nem túlzás függőségről beszélni, példát is hozott: a nemzetbiztonságot kiemelt területként kezelő kormány nem foglalkozik azzal, hogy az orosz külföldi titkosszolgálat vezetőjének a fia letelepedési kötvényt szerez Magyarországon. Ezekben az esetekben a nemzetbiztonsági aggályok mintha elaludnának. Úgy tűnik, hogy a magyar fél hajlandó politikai kompromisszumokat bevállalni a kapcsolatok magas szinten tartásáért.

Deák erre válaszolva elmondta, hogy szerinte differenciálni kell, hogy mi mit gondolunk fenyegetésnek és Orbánék szemében mi jelenthet fenyegetést. Valószínűleg ők az ilyen ügyeket tényleg nem tartják nemzetbiztonsági kockázatnak, sőt, talán még jól is jöhet, hogy tesznek egy szívességet.

A nyugati kontextust is érdemes megemlíteni: míg szövetségeseinkkel szemben kemény retorikát alkalmaz a magyar kormány, Oroszországgal jóval megengedőbb.

Stier Gábor szerint fontos lehet, hogy hogyan alakul Orbán pozíciója az Európai Unión belül az EP-választások után, mert Moszkvában az erős politikusokkal szeretnek tárgyalni. Abban látja a hasonlóságot a két vezető között, hogy jobban vonzódnak a globális kérdésekhez, mint a belpolitikához. Orbán Viktor pedig eleve szeret a nagyszínpadon lenni, befolyásos politikusok körében mutatkozni, élvezi ezeket a pillanatokat, ráadásul jelentős világpolitikai szereplővel négyszemközt ritkán tud tárgyalni.

Paks

Deák András György foglalta össze, hogy most mi a helyzet a paksi beruházással, ami sokrétű problémákkal küzd, nem véletlen a már most 23 hónapos csúszás. A felek 2019. novemberéig adtak maguknak határidőt, hogy rendezzék a vitás kérdéseket és elkezdjék az építkezést.

Magyar oldalról szeretnék csökkenteni a hitel kamatlábát, de ezt az oroszok visszautasították. Pontosabban Putyin azt mondta, hogy nyitottak az újratárgyalásra, ha a költségek nem csak 80 százalékát finanszírozzák orosz hitelből, hanem 100 százalékát. Orbán erre nemet mondott.

A technikai tartalomról is folynak még a tárgyalások, bár ezeket célszerűbb lett volna a szerződés aláírása előtt rendezni, mert akkor még kedvezőbb volt hozzá a pozíció. Az oroszok eladtak egy még nem teljesen kidolgozott dizájnú orosz erőművet Magyarországnak, Magyarország viszont úgy gondolja, hogy vásárolt egy EU-konform és a meglévő biztonsági, műszaki feltételeknek eleget tevő erőművet. A kettő között viszont van pár milliárd euró különbség.

A finnek körülbelül ugyanott tartanak egy orosz erőmű építésében, mint Magyarország, ezért össze lehet majd hasonlítani, hogy melyik kormány dolgozott hatékonyabban.

Európai Unió

Krekó Péter szerint Oroszország láthat fenyegetést az Európai Unióban, ezért cél lehet az EU gyengítése, ebben tekinthetnek Orbánra eszközként. Paradox helyzet, hogy csak addig hasznos egy ilyen szövetséges, amíg az EU-ban, vagy a NATO-ban érdemi befolyást tud gyakorolni a döntésekre, viszont Orbánék minél erősebben szembe mennek az unió értékeivel, annál jobban csökken a befolyásuk.

Sz. Bíró Zoltán úgy látja, hogy a pillanatnyi helyzetben tényleg érdekelt lehet Moszkva az EU gyengítésében, főleg a szankciós politika miatt. Közép- és hosszútávon viszont Oroszországnak természetszerűleg az Európai Unió a legfontosabb gazdasági partnere. Nem tartja teljes mértékben lehetségesnek, hogy elforgassák az orosz gazdaságot kelet felé, mert a népesség 80 százaléka és a gazdasági potenciál döntő többsége az ország európai részén van.

Stier Gábor arról beszélt, hogy az elmúlt években az oroszok az EU-hoz csalódottan, kiábrándultan viszonyultak, de az soha nem kérdőjeleződött meg, hogy a legfontosabb partnerükről van szó. Ázsia, például Kína ezt részben ellensúlyozhatja, de nem válthatja ki az európai partnerséget. Taktikai szempontból most lehet, hogy jobb az oroszoknak külön-külön tárgyalni azokkal, akik hajlandók erre, de közép- és hosszútávon egyáltalán nem érdekeltek az EU túlságos meggyengülésében, mert azzal önmagukat is erodálnák.

Deák András György szerint a Kreml nem szereti az EU intézményrendszerét, részben azért, mert lassú és képtelen gyors, egyértelmű döntések meghozatalára. Az Európai Parlamentet például túl liberálisnak tartják, de az alapokat nem támadják, a közös piacot elfogadják.

Krekó Péter ezt azzal egészítette ki, hogy az európai felvevőpiac tényleg fontos nekik, abban viszont nem érdekeltek, hogy az EU intézményei megerősödjenek.

A találkozó

A keddi találkozó publikus részéről itt számoltunk be:

A falak mögötti részletek soha nem szivárognak ki az ilyen találkozókról, bár a kormánypárti Origo annyit megtudott, hogy váratlan, 40-45 perces négyszemközti megbeszélés is volt Orbán és Putyin között.

Stier Gábor az Echon és az ATV-n is értékelte a közös sajtótájékoztatót. Szerinte inkább a politikai, azokból is elsősorban a globális témák lehettek többségben. Gazdasági ügyek is napirenden vannak a kétoldalú kapcsolatokban, például egy akkora projektnél, mint Paks, mindig van miről beszélni, de valószínűleg Szijjártó Péter lezongorázta ezeket az ügyeket, a külügyminiszter több orosz tárcavezetővel is találkozott Moszkvában.

Az ATV műsorában felmerült az időzítés kérdése is. Radnóti András külpolitikai elemző szerint a Sargentini-jelentés nem érdekli különösebben Putyint, viszont az már sokkal érdekesebb, hogy a Szkripal-ügy kirobbanása óta Orbánnak jutott az a szerep, hogy ő az első EU és NATO tagállami vezető, aki Moszkvába megy azután, hogy nyilvánvalóvá vált, Moszkva a bolondját járatja a globális közvéleménnyel a mérgezéses ügyben.

Stier szerint sincs sok köze a Sargentini-jelentésnek a találkozóhoz, mert ezt már jóval korábban elkezdhették szervezni, ennek ellenére mégis érdekesebbé tette az időpontot, mert Putyint érdeklik az EU-s erőviszonyok, ahogy az is, hogy mi lesz Orbán sorsa az unión belül. Szerinte a Szkripal-ügy ebben az összefüggésben annyira nem lényeges.

Radnóti még azt az összehasonlítási alapot is kiemelte, hogy miközben Orbán Viktor a Kreml-ben járt, Andrzej Duda lengyel államfő a Fehér Házban volt látogatáson Donald Trumpnál. Stier Gábor ezt annyival egészítette ki, hogy jelen pillanatban nem jó ajánlólevél Washingtonba, ha valaki Putyinnal gyakran találkozik, még akkor sem, ha Putyin és Trump között is volt már csúcs. A Fehér Ház pont az oroszokhoz való kötődésben gyakorolhat nyomást a magyar kormányra, de egy washingtoni hivatalos látogatásnak elég komoly ára van, a trumpi külpolitikát figyelve a belépők közé tartozhat amerikai fegyverek vagy LNG vásárlása.

(címlapfotó: Koszticsák Szilárd / MTI)