2018. 09. 21. 18:10

Giczy György: Orbánék kaptak talentumot a Jóistentől, de már rég hamis pénzre váltották

Giczy György 1995 és 1998 között a KDNP elnökeként a Horn-kormány egyik legkeményebb kritikusa volt, ám nem volt hajlandó összeállni a Fidesszel sem. Régi kereszténydemokrata, mégsem érzi jól magát az épülő "régivágású kereszténydemokráciában", s a legjobban azt sajnálja, hogy aktív politikus korában nem sikerült meggátolnia, hogy a Fidesz rátegye a kezét az egész jobboldalra. 

 - Ha valaki, akkor ön biztosan régi vágású kereszténydemokrata, hiszen már két évtizeddel ezelőtt is ezt a gondolatot képviselte a magyar politikában. Hogy érzi magát a most épülő "régi vágású kereszténydemokráciában"?

 - Kicsit kellemetlenül.

Most azoktól kell tanulnom a kereszténységet, akik a rendszerváltás idején keresztet vetni se tudtak.

Viszont én sem vagyok annyira régivágású kereszténydemokrata.

 - Még Ön sem?

 - Nem bizony. Annak idején a KDNP sem volt az, amely alapításakor Giesswein Sándor keresztényszocialista mozgalmának és Barankovics István Demokrata Néppátjának az örökségét vállalta fel. Ők nagyon nem voltak ám régimódiak, sok tekintetben szemben álltak az akkori politikai és társadalmi rendszerrel, és a két világháború közötti "keresztény kurzussal" sem azonosultak. Ami most épül, az engem erre az utóbbira emlékeztet inkább, nem a kereszténydemokráciára. 

 - Új keresztény kurzusról beszélhetünk akkor?

 - Ennek a kurzusnak a kereszténység-felfogása is igen sajátos. Normális esetben egy ember világnézete, vagy vallási meggyőződése alapján választ magának politikai orientációt.

Náluk ez pont fordítva van: a politika határozza meg a hithez való viszonyt.

Gondoljunk csak az egyik fideszes főpapra, főideológusra, Bayer Zsoltra, aki azért hagyta el az evangélikus egyházat, és tért át katolikusnak, mert nem értett egyet egy lelkész nyilatkozatával. Abba most inkább nem mennék bele, hogy ezzel az áttéréssel mit nyert az evangélikus egyház, és mit vesztett a katolikus. Az azonban biztos, hogy ez a hozzáállás a kereszténydemokrata gondolattal szögesen ellentétes. 

 - Attól függ, mit értünk kereszténydemokrácia alatt. Ők nyilván ezt. 

 - Ez azért elég jól körülhatárolható fogalom. Például a pápai szociális enciklikák segítségével, amelyek lerögzítik az alapelveket.  Az viszont napi szinten tetten érhető, hogy ők ezeket nem olvasták. De a protestáns egyházak társadalmi tanításaival sincsenek tisztában. Ha ismernék ezeket az alapvetéseket, akkor például tiszteletben tartanák az ember személyi méltóságát, amely abból ered, hogy mindannyian Isten teremtényei vagyunk.

Na, most a hajléktalanokkal, vagy a kilakoltatott családokkal szembeni kormányzati magatartásban ennek nem sok nyomát látjuk.

A pápai enciklikák a közjó által korlátozott magántulajdonról is írnak. Nos, Mészáros Lőrinc vagyonosodását az égvilágon semmi sem korlátozza, legkevésbé a közjó. De a legmagasabb jövedelműeknek kedvező egy kulcsos adózás is nehezen illeszthető a keresztény társadalmi tanításba. Nem véletlen, hogy Magyarországon 2010-ig egyetlen párt szorgalmazta a progresszív adózás eltörlését: az SZDSZ. De nem csak ezt tanulták el tőlük. Annak idején, aki nem tetszett a liberálisoknak, azt nácinak, antiszemitának, rasszistának bélyegezték, így innentől kezdve nem is kellett vitatkozniuk vele.

Ma a Fidesz pontosan ugyanezt csinálja: aki nem áll be a sorba mögéjük, az pillanatokon belül nemzetellenes hazaáruló lesz, az érveivel pedig nem kell foglalkozni.

Ez a mentalitás is nagyon távol áll a keresztény gondolattól. 

 - No, de, ha ez a hatalom nem keresztény, akkor mégis milyen? Talán még egyetlen korábbi kormány sem hivatkozott ennyit a kereszténységre, mint Orbánék.

 - Ez igaz, de ez számukra pusztán politikai eszköz, amit felhasználnak saját céljaik érdekében. Tudják, hogy a "keresztény" jelző jól hangzik egy széles választói kör számára, és az európai politikában is. 

 - Utóbbi terén mintha mostanában nem lennének olyan sikeresek. 

 - Nekem aktív politikus koromban és azóta is nagyon sok alkalommal volt alkalmam találkozni nyugat-európai kereszténydemokratákkal. Ők kivétel nélkül a keresztény értékek mellett a klasszikus liberalizmus elveit is vallják. Amikor a miniszterelnök "illiberális demokráciáról" beszél, akkor ebből a körből iratkozik ki. Azon egyébként lehet vitatkozni, hogy helyes-e a liberalizmust a demokrácia állandó jelzőjeként használni. Az újabb szakirodalom azokat a rendszereket, amelyekben a hatalom szabad választásokon bármely vetélkedő politikai erő kezébe kerülhet már inkább "versengő demokráciáknak" hívja. Ez a kifejezés nekem is jobban tetszik. Az viszont egyre világosabb, hogy mi sajnos nem ilyenben élünk. 

 - Nálunk nem váltható le a kormány szabad választásokon?

 - Elvileg persze igen, ám gyakorlatilag ennek a lehetőségei nagyon beszűkültek. De a korlátlan hatalom nem csak az országnak nem tesz jót, de annak sem, aki gyakorolja. Elvész a józan ítélőképesség, az önmérséklet, és ebbe nagyon könnyű csúfosan belebukni. A baj az, hogy Orbán felépítménye összeomlik, az egész nemzetre fog rázuhanni. Arról már nem is beszélve, hogy az ő politikájuk, hatalomgyakorlásuk akkor is mérgezni fogja a társadalmat, amikor már rég nem lesznek kormányon. Az a helyzet, hogy

ez a hatalom nem is nagyon tudja, mi az a kereszténység, viszont az a szerencséjük, hogy a magyar emberek meg nem nagyon tudják, mi a demokrácia. 

 - A KDNP nevében mindkét fogalom, a kereszténység és a demokrácia ott van, és koalícióban kormányoz a Fidesszel. Hogyhogy mégsem érvényesülnek ezek az elvek?

 - Ahogyan a kereszténység, úgy Kereszténydemokrata Néppárt is csak hivatkozási alap a Fidesznek, semmi több. Egy valódi koalícióban egyeztetések, olykor éles viták is vannak, egy valódi koalíciós pártnak pedig önálló kezdeményezései. A  KDNP-nek a vasárnapi boltzáron kívül egyetlen emlékezetes, komolyabb javaslatára sem emlékezhetünk.

 - Ha a nevében keresztény párt sem képviseli a keresztény értékeket, akkor van egyáltalán jövője ennek a gondolatnak nálunk?

 - Akkor mindenképpen, ha az ellenzék felismeri, hogy a rendkívül primitívre leegyszerűsített és eldurvított, de jól körül határolható és tömegek számára átélhető ideológiával operáló Fidesszel szemben csak akkor lesz esélyük, ha abban a versenyszámban verik meg, amelyben a legjobb.

Ezt a hatalmat szerintem csak jobbról, konzervatív oldalról lehet leváltani a kormányzati szólamokkal ellentétben valóban hiteles nemzeti és keresztény politikával.

A balliberális politika erre képtelen, mert a vallás iránt közömbös, a nemzeti identitás pedig alig képezi részét a narratívájuknak. Gondoljunk csak bele: az SZDSZ-nek a nevében az sem volt benne, hogy "magyar", ezt csak a párt megszűnése után, néhány évvel ezelőtt tartotta fontosnak Fodor Gábor, amikor új szervezetét megalakította. (A Magyar Liberális Pártról van szó - a szerk.). De sajnos a valódi konzervatív gondolatnak ebben az országban nincsen szponzora. Még annyi sem, mint a maradék liberális tábornak.

 - Ha szponzorként nem is, de erkölcsi, szellemi támogatóként ott lehetnének az egyházak, nem?

 - Sajnos a gyakorlatban aligha lehet rájuk számítani. A magyar egyházak a mindenkori hatalommal igyekeznek minél jobb kapcsolatot kialakítani. Ez persze alapvetően érhető is,

de például olyan gesztusokra, mint, ahogyan legutóbb Veres András püspök úr védelmébe vette a Sargentini-jelentés ügyében a kormányt, nem értem, mi szükség van.

Másrészt, különösen a katolikusok, hagyományosan bizalmatlanok az olyan keresztény politikával szemben, amely akár kritikai észrevételeket is megenged magának velük szemben. Semjén Zsolt kiválóan tud kezet csókolni a püspököknek, azt szeretik, engem nem szerettek annyira. Már az Új Embernél dolgozó újságíróként is komoly fejmosásokat kaptam egy-egy cikkem megjelenése után.  

 - Ha már Önnél tartunk. Kemény kritikát fogalmaz meg a jelenlegi politikai elittel szemben, ugyanakkor egy időben Ön is aktív alakítója volt a magyar közéletnek, pártelnök is volt. Két évtized távlatából visszatekintve mit tenne másként?

 - Nézze, bizonyára sok hibát követtem el én is, ám

a legjobban azt sajnálom, hogy nem sikerült meggátolni, hogy a Fidesz kisajátítsa a jobboldalt.

De én legalább megpróbáltam.

 - Mi volt a baja velük, hiszen akkor még nem voltak kormányon?

 - Tökéletesen láttam, hogyan fogják gyakorolni a hatalmat. Az MDF egyfajta fiatalító elixírt látott bennük, Torgyán elhitte, hogy lehet velük kormányozni. Aztán szépen kirántották alóluk a választói bázist.

Rendkívül gátlástalanul politizáltak már akkor is, gondolkodás nélkül rúgtak fel egyezségeket , folyton trükköztek.

Ezt persze nem csak én vettem észre, egy idő után tisztában voltak ezzel a partnerei is, de akkor már nem volt lehetőségük, vagy bátorságuk, hogy leszálljanak erről a vonatról. Én fel sem szálltam rá. 

 - Aztán a KDNP nem jutott be az Országgyűlésbe, Orbán meg miniszterelnök lett. A '94-es választások után a Fidesz volt a legkisebb parlamenti erő. Hogy sikerült maguk alá gyűrni az egész jobboldalt?

 -Nagyon komoly nemzetközi nyomás is volt rajtunk. Erről még azt hiszem, soha nem beszéltem, most elmondom:

az Adenauer Alapítvány feje személyesen látogatott Magyarországra, hogy egy az MDF, az MDNP, és a KDNP vezetőinek egy vacsorán bejelentse: csak az a párt számíthat tőlük anyagi támogatásra, aki beáll a Fidesz mögé.

Ez egy ultimátum volt. Boross Péter és a többiek csak pislogtak, mint hal a szatyorban, de nem szóltak semmit. Én kerek-perec nemet mondtam. Szóval most Orbán Viktor kikérheti magának, hogy a németek beavatkoznak a magyar belpolitikába, csak jó, ha emlékszünk rá, hogy

ő jelentős részben éppen egy ilyen beavatkozásnak köszönhette, hogy miniszterelnök lehetett. 

 - Orbán politikai tehetségét azért az ellenfelei is elismerik

 - Igen, ez egy gyakorta hallott közhely, amelyben persze van igazság. Jézus az egyik példázatában beszél az Istentől kapott talentumokról. Én nem mondom, hogy Orbán és társai nem kaptak talentumot az Úrtól - a baj, hogy ők ezt már rég hamis pénzre váltották. 

(Fotó: Béli Balázs/Alfahír)