Itt látni a leginkább, hogy mit pusztítunk el (állatkerti körút, Budapest)

Végigjárjuk az ország állatkertjeit, hogy megnézzük, mit tesznek a környezetvédelemért.

 „Egy egyesek szerint szép nyári napon elindultam a munkába. Az olvadozó aszfalton végigvonszoltam magam, majd a BKV enyhülést nem nyújtó izzadó emberrajában haladtam pár megállót, hogy végül a 40 fokban felerősödő aluljárószagban végleg elveszítsem a nyárhoz való bármily vonzódásomat. Tudom, tudom. Vízpart, fürdőruha, naplemente, hideg koktélok meg miegymás. Legalábbis abban a két hét szabadságban. Aztán ott van az elviselhetetlen nyűglődés a maradék két és fél hónapban. Sosem kedveltem különösebben ezt az évszakot, de nem is viselt még meg annyira, mint az idei nyár. Munkába érve a klíma nyújtotta komfortban rögtön utána is néztem, hogy Trump hol tart a klímaváltozás tagadásával, mert ez már nem tréfa. 40 fok szafari nélkül nem dívik. Apropó, szafari, épp az a hír jött velem szembe, hogy a fővárosi állatkert betiltotta a PET-palackok árusítását. Úgyhogy mivel Trump még mindig tagad, és elég kicsi az esélye, hogy leüljön velünk csevegni, úgy döntöttünk, hogy felkeressük a hazai nagy állatkerteket, megnézni, vajon ők mivel járulnak hozzá ahhoz, hogy túléljük ezt az évszázadot.”
(Kvárik Anita, a cikk egyik szerzője megvilágítja motivációját)
 
„Imádom a nyarat, az állatkerteket és a természetet. Mi mást írjak ide?”
(Magvasi Adrián, a cikk másik szerzője is)

"Az ember kultúrájának anyagát kezdettől fogva a – hosszú ideig kimeríthetetlennek hitt – természet erőforrásaiból merítette, mintáit a természet gazdag formáiból vette, mégis az emberi kultúra hosszú ideje mindenütt a természeti alkotások pusztulása nyomán keletkezett."
(Kaán Károlynak, a XX. század legnagyobb erdészének lényegi,
örökérvényű gondolata, amivel valójában kezdeni kellett volna a cikket)

Bár az állatkertek eredetileg többnyire szórakoztató céllal jöttek létre, az elmúlt évtizedek során egyre hangsúlyosabbá vált az állat- és természetvédelmi szerepük is. Az ember természetre gyakorolt káros hatása, az állatvilág életterének eltűnése felerősítette a fajmegőrzési és kutatói, a környezeti nevelés fontosságának felismerése pedig az oktatói, ismeretterjesztői funkcióikat.

Ezzel párhuzamosan a közönség igénye is változott, így a természetes élőhelyekhez hasonló terek kialakítására is nagyobb szükség lett, ha az intézmények vissza akarták csábítani a rácsoktól és ketrecektől megcsömörlött látogatókat. 

A biodiverzitás megőrzése, a kutatás, az ismeretterjesztés és szórakoztatás mellett azonban napjainkban egyre sürgetőbbé válik az, hogy a nemzetközi szinten erősödő környezetvédelmi akciókhoz is csatlakozzanak, hiszen hol lehetne érzékletesebben bemutatni azt, hogy hogyan kellene megóvni a környezetünket, ha nem ott, ahol a leginkább látható az, ami védelemre szorul.

Az ember hajlamos tudomást sem venni az őt érő veszélyekről, viszont a cuki állatokkal reklámozott számukra teljesen felesleges dolgok is gyakorta a bevásárlókosárban landolnak. Miért ne fordíthatnánk ezt a marketingfogást az előnyére és adhatnánk el vele a környezetvédelmet? 

A környezetvédelem pedig nemcsak valami szuperzöld hóbort. Akit pedig az nem bosszant, hogy saját maga és gyermekei alatt teszi tönkre a Földet, gondoljon együttérzéssel a hím jegesmedvékre, akik az olvadó jégtáblákon rekednek, és ezért asszonyaik már barna medvékkel nemzenek utódokat. És ez nem vicc, részben a klímaváltozásnak is köszönhető, hogy a grizzlykből és a jegesmedvékből most már jizzlyk is születnek.

Bár a köznyelv gyakran összekeveri, a természetvédelem és a környezetvédelem egymást kiegészítő, de különböző jelentésű fogalmak. A természetvédelem története egy évszázaddal régebbre nyúlik vissza, és célzottabban foglalkozik a kiemelkedő jelentőségű természeti értékek megőrzésével, oltalmával, megmentésével, míg a környezetvédelem ezzel összefüggésben ugyan, de kifejezetten az ember által okozott káros hatásokkal szembeni környezeti védelmet takarja. Nem törekedve a tudományos pontosságra, az érthetőség kedvéért talán egy egyszerű példával érzékeltethetjük a különbséget: az előbbi megpróbálja megakadályozni, hogy egy életterét vesztett faj kipusztuljon, gondoskodik a szaporodásáról, védelméről, míg az utóbbi a faj kihalásához vezető erdőírtás visszaszorítását igyekszik elérni úgy, hogy felhívja a figyelmet a környezettudatosabb életre. Így különül el, ugyanakkor egészíti ki egymást a két terület feladatköre.  

Ki a PET-palackokkal!

Arról már nagyjából egy hónapja mi is írtunk, hogy a fővárosi állatkert vezetősége úgy döntött, nem engedélyezik a PET-palackos italok árusítását az állatkerti büfékben. Azt azonban, hogy valójában ez nem egy újkeletű dolog, a nemrég megnyílt Holnemvolt Vár peremén tudtuk meg Hanga Zoltán szóvivőtől, miután elkezdett körbevezetni minket. Az ötlet tehát régi, a kommunikáció azonban új, amire nem csoda, hogy lecsapott a sajtó és felkapták az olvasók a fejüket, hiszen sikerült olyan időpontban tálalniuk, amikor mindenki a saját bőrén érezhette a klímaváltozás hatásait.

A szabályozás egyébként onnan jött, hogy egyszer megvizsgálták, hogy az állatkertben termelődő hulladék miből áll össze, és megállapították, hogy annak nagy részét a büfék és egyéb vendéglátóipari egységek által eladott termékek teszik ki. Ezután két irányt határoztak meg, egyrészt szerették volna, ha a hulladék mennyisége csökkenne, másrészt pedig, ha az újrahasznosítható hulladék aránya növekedne. 

Megtudtuk, hogy mintegy két évtizede foglalkoznak már a megoldások keresésével, akár önerőből, akár civil szervezetekkel együttműködve. Volt idő, amikor szelektív hulladékgyűjtő kukákat helyeztek ki, ám ezek hatékonysága "egyenetlen volt, ez az óvatos kifejezés". Magyarul pont annyira érdekelte az embereket, mint mi a jóllakott szibériai tigrist. Ezért a problémát inkább a gyökerénél próbálták megoldani, amikor is a vendéglátásra szerződött cégekkel szerződésben rögzítették, hogy csak üveges vagy fémdobozos üdítőket árulhatnak. 

Utóbbiak gyűjtésére több kukát is kihelyeztek, egyértelmű ábrázolással és jól látható angol-magyar felirattal. Ám egybe belepillantva meggyőződhettünk arról, hogy sokak számára ez is kevésnek bizonyul. Chipses zacskó, csokis papír, szalvéta hevernek a kupac tetején. Ezt látva nyilvánvalóvá válik, hogy nem árt külön elmagyarázni a látogatóknak, hogy miért fontos az, hogy a büfékben műanyag palackos italokat nem vásárolhatnak, illetve az ételeket is többnyire papírtányérban kapják. Így elhelyeztek ismertető, vagy mondjuk úgy, elrettentő táblákat is. 

Időközben meg is érkezünk az egyik kereszteződéshez, ahol a papír, műanyag, fém hulladék és vegyes szemét gyűjtésére szolgáló szelektív kukák mellett láthatjuk is az ismeretterjesztő táblákat. Rögtön szemet szúr, hogy van rajtuk egy PET-palackok összenyomására alkalmas kis valami is ("térfogatcsökkentő eszköz"), amely mint megtudjuk, azért került fel, mert vannak, akik már azzal érkeznek az állatkertbe. Az ezt tartalmazó táblán emellett megdöbbentő képeket láthatunk a "jakartai szemétfolyóról" vagy egy "hulladékhullámon" szörfölő fiatalról, valamint egy leírást többek közt a Csendes-óceánon lévő szemétszigetről, amelynek kiterjedése 17-szer nagyobb, mint hazánk területe (ennek megtisztításához épp most kezdtek neki). 

Egy másik táblán azt is láthatjuk, miért is veszélyesek az állatvilágra az úszó szemétszigetek. Ezt pedig nemcsak szövegesen mutatják be, hanem sokkoló képeken is. Ezeket a látogatók maguk fedhetik fel, amennyiben kíváncsiak arra, hogy mit okoz az, ha például egy műanyaggyűrű egy madár csőrére akad vagy zsinegekbe tekeredik egy állat, illetve miket találtak egyes albatroszok gyomrában. Ezek a képek egyébként ismerősek lehetnek sokak számára, hiszen Facebookon gyakran felkapják őket, nem árt azonban néha emlékeztetni magunkat rájuk, vagy éppen a felnövő generációk számára is megmutatni, akiknek esetleg már az elöregedő közösségi oldal kevésbé érdekes. 

Telefon a kukában?

Időközben haladunk tovább, mellettünk egy pusztuló erdőkre figyelmeztető tábla, mögötte az emberszabásúak kurkásznak lázasan egymás bundájában. Az életterük csökkenésének problémájára a választ, amíg a Majmok bolygója csak fikció, nem nekik kell megtalálni, hanem nekünk, akik előidéztük. És még csak legyintenünk sem kell, hogy ez ellen mi nem tudunk tenni, hiszen néhány tanácsot olvashatunk a gorillákkal szembeni "Majomvilágban". 

Ilyen például a trópusi fákból készült termékek kerülése, valamint a papír újrahasznosítása, de egy rendkívül érdekes összeállítás olvasható a mobiltelefonokról is, amelyekben számos nyersanyag található, köztük például a koltán. 

A szürke aranyként is emlegetett véres ásvány bányászata a Kongói Demokratikus Köztársaságban kényszermunkával, gyerekmunkával történik, a bányák környékét fegyveres csoportok uralják és virágzik a szexuális kizsákmányolás. És akkor még a kitermelésével járó negatív környezeti hatásokat nem is említettük. A kétezres évek elején egy év alatt közel 3700 elefánt és 8000 gorilla vesztette életét a környező országokból érkező fegyveres szervezetek mészárlásainak következtében, hogy a munkásokat élelemhez juttassák. 

Ezután talán meggondoljuk, hogy megéri-e évente megvenni a legújabb fejlesztésű telefont és kukába dobni a régit. Ha mégsem tudjuk megállni a fogyasztói társadalom nyomását, akkor legalább annyit megtehetünk, hogy az elhasznált telefont elvisszük az állatkertben található gyűjtőládába. 

Épül a Pannon Park

Mielőtt kísérőnktől elköszönnénk, még érdeklődünk a készülő nagy beruházásról, a Pannon Parkról is. A központi csarnok tartóelemei már érkezésünkkor feltűntek a Vidámpark egykori területén. Egyébként bár vannak, akik hibáztatják az állatkertet a vidámpark bezárása miatt, valójában semmi közük nem volt a döntéshez. A terület eredetileg is az övék volt, miután a vidámpark pedig nem volt kifizetődő, így visszakapták. 

Egyéb területekkel is kiegészülve összesen 8 hektárnyi fejlesztési terület áll most rendelkezésre, amelyhez a kormány 43,7 milliárd forint támogatást ad (illetve 2,2 milliárdos támogatással lesz végre egy 700 férőhelyes garázs is). Ennek keretében készült el például május végére a Holnemvolt Vár, amely kifejezetten gyerekek számára biztosít élményeket, valós és mesebeli állatokkal egyaránt. A legnagyobb projekt azonban a Pannon Park lesz, amelyet várhatóan a következő évtized elején fognak tudni átadni.

"Itt épül a nagy központi épület, a biodóm, amely tulajdonképpen egy öthektáros fedett park lesz. Ez azért is jó, mert rossz idő esetén is el lehet tölteni ott a látogatási időt" - ismerteti Hanga Zoltán. Ide kerülnek át egyébként az elefántok, de sok olyan állat lesz megtalálható itt, amelyek a Kárpád-medencében, a Pannon régióban éltek valaha (illetve olyanok, amelyek a leginkább hasonlítanak azokra, amik már esetleg évmilliókkal ezelőtt kihaltak). 

*

Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy barangolásunk során egy vendéglátóhelyet és egy italautomatát találtunk, amelyekben még volt lehetőségünk PET-palackos üdítőket vásárolni, azonban máshol tényleg nem lehetett kapni. 

Találkoztunk továbbá a Japánkert és a Lepkekert között félúton egy játszótérrel is, amelyen több klassz interaktív játék segítségével lehetett volna megismerkedni a különböző megújuló energiákkal, azonban ezekből sajnos ekkor semmi nem működött. Bízunk benne, hogy ez csak átmeneti üzemzavar volt, mert egyébként nagyon ötleteseknek találtuk őket. 

Összességében elmondható, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykertben tényleg próbálnak tenni azért, hogy látogatóikat környezettudatosságra is neveljék. A PET-palackok betiltásával pedig jó példát mutatnak, ezt vígan követhetné bárki, hiszen még pénzbe sem kerül. 

Jövő héten vasárnap a Nyíregyházi Állatpark környezetvédelmi intézkedéseit mutatjuk be, érdemes lesz akkor is velünk tartani.