Leült vitázni egymással a pénzügyminiszter és az ország egyik legismertebb közgazdásza

Mi pedig ott voltunk. Varga Mihály és Pogátsa Zoltán csaptak össze az Atomvita V. kereteiben, amit az ELTE-n hozott össze a Joghallgatók Önképző Szervezete (JÖSz). Az atomról egy szó sem esett, de azért így is izgalmas volt.

Gazdaság

Varga Mihály röviden összefoglalta, hogy mi történt 2002 óta a magyar gazdasággal. A miniszter szerint a baloldali kormányok inkább az elosztásra helyezik a hangsúlyt, míg a jobboldali konzervatív kabinetek a növekedésre, ezért 2002 után a meglévő tartalékokat élte fel az aktuális vezetés, ebbe beletartozott többek között az energiaszolgáltatók privatizálása, később pedig fokozatosan bekövetkezett az eladósodás. A világválság kirobbanása után olyan volt a helyzet, hogy az állam nem tudta tovább fizetni az adósságait, közben a devizahitelezés csúcsra volt járatva.

Varga úgy látja, hogy 2008 és 2010 között gyakorlatilag semmi nem történt a gazdaságban, csak Bajnai Gordon próbálta valamennyire konszolidálni a helyzetet. 2010 után már a Fidesz-kormány egyezkedett az Európai Bizottsággal és az IMF-el, hogy nem csak megszorításokkal lehet orvosolni a problémákat, viszont nem jutottak előrébb a párbeszédben, de nem sokkal később már nem volt szükségük a Nemzetközi Valutaalapra. Két fő célt tűztek ki maguk elé: az adósságcsökkentést és a munkahelyteremtést.

Pogátsa Zoltán Zoltán azt elismerte, ha csak a makro adatokat nézzük, hogy jobb helyzetben van a gazdaság, mint tíz éve. Azt is hozzátette, hogy nagyon alacsony az összehasonlítási bázis, mert amit a Gyurcsány-kormány csinált, az annyira ritka rossz gazdaságpolitika volt, hogy annál könnyű jobbnak lenni. Pogátsa szerint ha nincs az IMF, akkor valószínűleg bekövetkezett volna az államcsőd a válság idején.

Kiemelte, hogy a gazdasági növekedést főleg a külső források vezérlik. Az utóbbi 8 évben, ha összeadjuk az EU-tól érkező pénzeket a külföldön élő magyarok hazautalásaival, akkor azt láthatjuk, hogy GDP-arányosan körülbelül 7-8 százaléknyi nettó külső erőforrás áramlik az országba, ezzel szemben az átlag GDP-növekedés évente 2,25 százalék körül alakult az elmúlt időszakban, ami 7-8 százaléknyi külső forrás mellett nem túl izmos. Mi lenne, ha teljesen autonóm módon kellene versenyeznie a magyar gazdaságnak? Vajon lenne növekedés? Ezekből a számokból kiindulva nem nagyon, ezért Pogátsa szerint szerkezetváltásra lenne szükség, egy ötletet rögtön vázolt is: szükség van ugyan a multikra, nem is ellenzi, hogy itt vannak, de meg kellene fontolni azt, hogy a multiknak juttatott állami támogatásokból inkább a kkv-szektor részesüljön, hátha ott jobban hasznosul, mert magasabb hozzáadott értékű, nagyrészt hazai tulajdonú gazdaságot teremthetne.

Pogátsa szerint továbbra is a nyugat-európai multik alacsony hozzáadott értékű összeszerelő bázisa vagyunk. A legnagyobb problémát abban látja, hogy nincs szakképzett munkaerő, nincs megfelelő humántőke, ami arra vezethető vissza, hogy katasztrofális helyzetben van az oktatás.

Varga cáfolta, hogy csak az EU-s források vinnék előre az országot, mert akkor minden állam, aminek alacsonyabb a fejlettsége, mint az uniós átlag, fejlődne, de ez nincs így. 2004 és 2010 között is kaptunk már pénzt, mégsem tudtunk olyan gazdasági növekedést mutatni, mint a szomszédos országok. Most legalább a V4-ek fejlődési ütemét tartani tudjuk, utol nem értük őket, mert más az indulási pozíció. A teljes igazság kedvéért hozzátette, hogy a románok gyorsabban növekednek, de a költségvetés és a folyó fizetési mérleg is deficites, ezért szerinte előbb-utóbb a falnak ütköznek.

Érvei között szerepelt az is, hogy a fizetési ütemezések miatt 2016-ban alig tudtak uniós pénzt igénybe venni, mégis 2 százalék feletti volt a bővülés, tehát szerinte ezek nélkül is fejlődne a gazdaság, de azt elismeri, hogy tényleg előrébb visznek minket a felhasználható források. Arról is beszélt, hogy ezeknél az Európai Unió általában pontosan megmondja, hogy mire lehet költeni a pénzt.

A multikra kitérve elmondta, hogy több eljárás is azért indult Magyarország ellen, mert ráléptek valamelyik nagy cég lábára. Szerinte nem érhetünk fel például a németekhez autógyártásban, ezért meg kell próbálnunk rájuk csatlakozni a beszállítói lánc és az oktatás erősítésével.

Eurózóna

A pénzügyminiszter szerint nem aktuális kérdés az eurózónához való csatlakozásunk, bár kétségtelen, hogy az árfolyamkockázatot lehetne vele csökkenteni. Felidézte, hogy 2002-ben nagyjából konszenzus volt abban, hogy 2007-ben a szlovénekkel együtt csatlakozhatunk a zónához. Szomszédunknál ez így is lett, de Magyarország 2007-ben már nem tudta teljesíteni a feltételeket.

A brutális német versenyképesség miatt veszélyei is vannak az eurónak, mert a németek azonos valutánál kiszoríthatnak hazai cégeket vagy termékeket, ahogy azt tették például Görögországban.

Varga szerint akkor van értelme az egységes valutarendszernek, ha a monetáris és fiskális politika fontos döntései ugyanazok, de a fiskálist jelenleg mindenki máshogy csinálja. Az eurót nem tartja csodaszernek, nincs feltétlenül szükség rá a felzárkózáshoz.

Pogátsa is hasonló álláspontra helyezkedett. Ő nem lépne be a zónába, de kívül sem maradna teljesen. A harmadik megoldás az, hogy a forintot az euróhoz rögzítik, ahogy azt Dánia vagy Svédország is tette. Pogátsa szerint az euró nem bizonyított, a félperiférián meg főleg nem, az egész zónának komoly szerkezeti problémái vannak.

Sok ország pénzügyi gondjaiban az is szerepet játszott, hogy euró a fizetőeszközük, és itt nem csak Görögországra kell gondolni, hanem Spanyolország, Olaszország, Szlovénia, de még Finnország is küzdött ezzel. A harmadikutas politika azért jó, mert ha valami gond van, le tudunk csatlakozni, de ha már bent vagyunk, nagyon nehéz kijönni. Egyetértett Varga Mihállyal abban, hogy az eurózóna elsősorban Németországnak jó.

Munkaerő

Ezen a területen vitázott leginkább egymással a két fél. Varga Mihály kifejtette, hogy nagyjából 750 ezerrel többen dolgoznak most, mint 2010-ben. A közmunkára szerinte azért is szükség van, mert sok gyerek úgy nőtt fel, hogy nem látta munkába indulni a szüleit, ezen pedig változtatni kellett.

Pogátsa szerint mítosz, hogy az embereknek a közmunka az első hely, ahol dolgoznak. Az MTA korábbi felmérése szerint a legtöbbjüknek már volt normális munkahelye előtte, tehát a közmunka nem arról szól, hogy valakit bevezessenek a munka világába. Az egyik legsúlyosabb problémának azt tartja, hogy a közmunkából alig jutnak vissza a piaci állásokhoz, ha viszont a közmunka-programhoz kapcsolódna képzés is, sikeresebb lehetne a visszavezetés. Azt is hozzátette, hogy a kormány munkaerőpiaci adatait teljesen más keretbe helyezi a kivándoroltak és a közmunkások száma.

Varga azzal cáfolt, hogy a csúcson 260-270 ezer közmunkás volt, ez a szám ma 130 ezer körül van, tehát vannak sikerek a visszavezetésben, hozzátette, az is fontos feladat, hogy a hosszú évek óta munkanélküli embereket szociálisan is vissza kell hozni.

Pogátsa szerint ha a létminimumon lenne a közmunkások bére, akkor sikeresebb lehetne a szociális visszavezetési program, de 55 ezer forintos jövedelem mellett nem. Varga azzal kontrázott, hogy a közmunkával nem az a cél, hogy benne ragadjanak az emberek, márpedig ha viszonyleg közel lenne egymáshoz a minimálbér és a közmunkás fizetés, akkor miért akarnának piaci alapon dolgozni?

Pogátsa szerint nem is igazán tudnak piaci alapú munkát vállalni, mert nincs képzés és helyben nincs is munka, sokszor csak az ország másik felén, amihez költözni kellene.

Egykulcsos vagy többkulcsos?

Pogátsa Zoltán a többkulcsos szja mellett érvelt, mert igazságosabbnak tartja a jelenleg is használt egykulcsosnál. A közgazdász-szociológus szerint háromféle ember van:

  • többet költ, mint amennyit keres
  • nagyjából nullán van
  • többet keres, mint amennyit költ

Úgy látja, hogy ezt a három embert ugyanúgy adóztatni igazságtalan. Valaki távoli országokba jár nyaralni, valaki meg hitelt vesz fel az életére, szerinte különbséget kell tenni. Az egykulcsos adó Fidesz általi bevezetését azért is tartja furcsának, mert a Fidesz a neoliberalizmust kritizálta és kritizálja, pedig az egykulcsos adó neoliberális politika, ráadásul az egykulcsos önfinanszírozása eddig sehol nem működött, Oroszországon kívül. Azt is hozzátette, hogy körülbelül 500 milliárd forintos lyukat vág a költségvetésbe az szja ezen formája.

Varga Mihály értelemszerűen eltérő véleményen van, szerinte az egykulcsos adó értékválasztás is, ha mindenki fizet legalább egy forint adót, akkor teljesen máshogy viszonyul a közügyekhez. Varga érvelése szerint nem csak a közügyekben, hanem a közteherviselésben is mindenkinek aktívnak kell lennie.

Pogátsa erre azzal reflektált, hogy a közös teherviselés fenntartható többkulcsos szja mellett is, mert ez nem jelenti azt, hogy az alsó kulcs nulla, hanem lehetne például 3-5 százalék.

Feltétel nélküli alapjövedelem

A miniszter szerint ez is értékválasztás kérdése. Elfogadom-e, hogy valaki munka nélkül is jövedelmet kap vagy mindenki dolgozzon meg érte? Ő az utóbbi pártján van. Szerinte munkát kell biztosítani mindenki számára, aki képtelen dolgozni, arról a társadalomnak kell gondoskodnia, de nem feltétel nélküli alapjövedelemmel, hanem másfajta szociális támogatásokkal.

Varga megemlítette azt is, hogy Svájcban népszavazáson hatalmas többséggel bukott el a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése, míg Finnországban is leállították már az erre vonatkozó kísérletet. Pogátsa ezt annyival egészítette ki, hogy alapjövedelem mellett rengeteget erősödnének a munkavállalók jogai, tisztességessebbé válhatna tőle a munkaerőpiac, de ez egy nagyon-nagyon bonyolult kérdés, mert országokat és társadalmakat alakíthat át gyökeresen. A finn kísérletet nem tartja túl erős példának, mert 2 ezer emberrel, 2 éven keresztül nem lehet modellezni egy ennyire komplex történetet.

(címlapfotó: Dede Géza László / JÖSz)