Az év egyik legerősebb interjúját adta Várhidi: "taktikailag még egyetlen meccset sem veszítettem el"

A volt szövetségi kapitányt épp a másodosztály kiesőjelöltjétől rúgták ki.

Arról, hogy egyáltalán miért került a másodosztály kiesőjelöltjéhez:

"Soha nem küzdöttem még vezetőedzőként profi osztályban a kiesés ellen, ezért érdekelt, hogy milyen lehet a bennmaradásért harcolni."

Nem szakmai okok miatt kellett távoznia:

"Egyáltalán nem szakmai okai voltak. Nem mindenben értettünk egyet az elnök úrral. Maradjunk annyiban, hogy belefáradtam a napi harcokba, a folyamatos magyarázkodásba. Borzasztó volt sorozatban háromszor-négyszer kikapni, hiszen korábban a sikerekhez voltam szokva. Nem akartam azonban minden vereséget megmagyarázni, hiszen csapatot építettünk, és egy kiesés ellen harcoló csapat sajnos többször kap ki, mint ahányszor nyer."

Így jellemzi saját magát Várhidi:

"Következetes, ha valamit eltervez, végig viszi, nem bizonytalanodik el, a csapatépítésben a legjobbak között van, látja, ki milyen poszton a leghasznosabb. Nem akarja a klubot belevinni, olyan igazolásokba, amelyek nem feltétlenül indokoltak, az adott keretből próbálja meg kihozni a legtöbbet. És van még egy érvem, taktikailag egyetlen meccset sem veszített el."

Kiket tart még remek szakkommentátoroknak:

"Bognár Gyuri elképesztő jókat mond, nagyon szeretek vele vitatkozni, mert másképp látjuk a futballt."

Ezért bukott meg szövetségi kapitányként:

"Az utolsó három-négy meccsen a szervezés terén voltak olyan történések, amelyekből levágtam, hogy valaki egyértelműen ellenem dolgozik a stábból, de úgy is fogalmazhatok, hogy nagy erőkkel fúrt. Meg kellett buktatnia, hiszen a háttérben már keresték az utódomat."

Az U21-es válogatott Várhidi vezetésével 8-0-ás vereséget szenvedett, menesztették:

"A 0-8 után elmozdítottak a helyemről, ami jobban fájt, mint a kapitányi poszt elvesztése. Az olimpiai válogatottnak nagy esélye lett volna kijutni a londoni játékokra, sőt, én biztos voltam benne, hogy ez sikerül. Elvették tőlem még annak a lehetőségét is, hogy megpróbáljam. Innentől kezdve egy megbélyegzett edző lettem."

Ezért nem volt edző 10 éve komoly helyen:

"Ami gondot jelenthet, az talán az őszinteségem. Soha nem sunnyogtam, mindig elmondtam a véleményemet, a mi futballunkban ez nem mindig jó. Szakmailag pedig a mai napig az egyik legfelkészültebb edzőnek tartom magam, az eredményeimet mindenki ismeri, így ezzel sem lehet gond."

A Magyarországon dolgozó külföldi edzőkről:

"Rajta kívül Thomas Doll volt még nálunk viszonylag sokáig, de nem tartom őt jobb edzőnek, mint például Lipcsei Petit. (...) Nebojsa Vignjevic nem rossz edző, de nem tudja átlépni a saját árnyékát."