Kövér László úgy látja, hogy a májusi EP-választással nemcsak a parlament, hanem az Európai Bizottság összetétele is megváltozik, ami egy új szakasz kezdetét is jelentheti, levéve a napirendről a migránsok tömegeinek betelepítését, az Európai Egyesült Államok létrehozásának kérdését. „A küzdelem azonban nem ér véget” – tette hozz az Országgyűlés elnöke, aki szerint a választás nem fog totális győzelmet hozni a normalitásban, „a valódi európai értékekben hívők számára”.
Kiemelte: mindaz, ami Európában történik, nem 2014-ben vagy 2010-ben, se nem az uniós felvételünkkor kezdődött, hanem már évtizedek óta zajlik.
Kövér továbbá azt állította, hogy hazai ellenzék „hajlamos a hazaárulásra”, ez pedig „a lét-nem lét kérdését veti fel” a jövő május EP-választással, illetve minden magyarországi választással kapcsolatban.
Kövér: az elmúlt nyolc év a kultúra aranykora volt
A fideszes kultúrharcot – vagyis azok megbélyegzését és kiebrudalását, akik nem számítanak a NER feltétlen hívének - igyekezett úgy beállítani, hogy az a világ keletkezése óta,
”a Jó és a Rossz, a normális és az abnormális, a morális és az immorális, a Rend és a Káosz küzdelme”.
Szerinte, amit kultúrharcnak hívnak, az az emberek lelkéért folytatott küzdelem, az, hogy hogyan tudják az üzenetüket elmondani, hogyan tudják az általuk képviselt, a közösségeiket megtartó értékek melletti kiállásra bírni őket.
A kultúrharcnak a Fidesz húsz éven át elszenvedője és nem alakítója volt - vélekedett Kövér László. Hozzátette: a keresztény-konzervatív, nemzeti elkötelezettségű értelmiség a történelmi traumák és a több évtizedes elnyomás miatt a mai napig úgy érzi, hogy az anyagi források, az elfoglalt pozíciók tekintetében hátrányban van azokhoz képest, akik az előző rendszer kegyeltjei voltak, vagy a mostani „ultraliberális világfelfogáshoz” kötődnek.
Kövér László szerint nem az a kérdés, hogy milyen tekintetben van fölényben a liberális-baloldali értelmiség, hanem az, hogy
„milyen eszközöket találunk ahhoz, hogy az oldalunkon álló értelmiség el tudja végezni a feladatát”.
Azt is mondta, hogy az elmúlt nyolc év, vagyis az Orbán-kormány költségvetését tekintve a magyar kultúra egyik „aranykoráról” lehet beszélni.
Ugyanazt gondolják Nagy Imréről, mint 1989-ben
Kövér beszélt arról is, hogy „vissza kell venni a történelmünket és a történelmi tereinket is”, ebbe pedig beletartozik Nagy Imre szobrának áthelyezése is. Hozzátette: ők most is ugyanazt gondolják róla, mint amit 1989. június 16-án a koporsója mellett állva mondtak.
Az Országgyűlés elnöke kitért Orbán Viktor 1989-ben elmondott beszédére is, és kiemelte: a szöveg minden szava, mondata a mai napig, csaknem 30 év távlatából is vállalható.
„Semmit sem fogalmaznék meg másképpen, mint akkor, 1989 nyarán” – szögezte le. Orbán Viktor egyébként a következőket mondta a mostanság a kormánypárti tollforgatók által kritizált Nagy Imréről 1989-ben:
„Barátaim! Mi fiatalok sok mindent nem értünk, ami talán természetes az idősebb generációk számára. Mi értetlenül állunk az előtt, hogy a forradalmat és annak miniszterelnökét nemrég kórusban gyalázók ma váratlanul ráébrednek, hogy ők Nagy Imre reformpolitikájának folytatói. Azt sem értjük, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító történelemkönyvekből oktassanak, ma szinte tülekednek, hogy mint egy szerencsehozó talizmánként megérinthessék ezeket a koporsókat. (…) Polgártársak! Ma, harminchárom évvel a magyar forradalom, és harmincegy évvel az utolsó felelős magyar miniszterelnök kivégzése után esélyünk van arra, hogy békés úton érjük el mindazt, amit az ’56-os forradalmárok véres harcokban, ha csak néhány napra is, de megszereztek a nemzet számára. (…) Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József és a névtelen százak, akik előtt ezek az eszmék még ma is sérthetetlenek, meghajtják fejüket emléketek előtt. Nyugodjatok békében.”
Fotó: Béli Balázs/Alfahir