Ez volt az első világháború legjelentősebb magyar vonatkozású győzelme

Olvasási idő kb 10 perc
Magyar huszárok Bukarest utcáin
tari.tamas [at] alfahir.hu

Előjáróban: Cikkünk honlapunk új megjelenéséhez igazodva, az eredeti közléshez képest némileg aktualizált képanyaggal és tartalommal frissült.

"Vesztes háborúra mindig szomorú emlékezni" mondta nemrég egy konferencián Pollmann Ferenc történész, és elsőre talán igazat is adhatunk neki, viszont sosem szabad szem elől téveszteni, hogy minden konfliktusnak hozzon győzelmet, vagy bukást megvannak a maga dicsőséges pillanatai, melyekre joggal lehetnek büszkék a harcoló felek. Az első világháború pedig magyar viszonylatban igen csak bővelkedik ilyenekben.

Nemsokára elérkezik a nagy háború lezárásának és az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásának századik évfordulója, ebből az alkalomból pedig úgy gondoltuk, hogy a konkrét visszaemlékezésen túl egy különleges összeállítással lepjük meg olvasóinkat, melyben felidézzük a világháború legjelentősebb magyar vonatkozású győzelmét.

Nehéz volt dönteni, melyiket válasszuk, hiszen a Kárpátok hágóin vívott küzdelmek, Limanova, Otranto és a caporettói áttörés véres csillaga is fényesen ragyog a magyar katonai erények sorában, ám mi mégis a románok fölött aratott diadalt választottuk.

Félreértés ne essék, nem valamiféle szűk látókörű sovinizmusból, vagy pitiáner kárörvendésből, hiszen keleti szomszédaink duplán is visszaadták a kölcsönt, a számháborúba így teljesen értelmetlen volna belemenni.

Román katonák átkelése a Kárpátokon
Román katonák átkelése a Kárpátokon

Ennek a győzelemnek, ha szabad így fogalmazni, sokkal intimebb jelentősége van a magyarság számára, hiszen a világégésnek ez volt az egyetlen olyan haditette és árulása, ami konkrétan ellenünk, magyarok ellen irányult, és amit szövetségeseinkkel együtt

sikeresen vissza tudtunk verni és meg is tudtunk torolni.

Háború volt ez a háborúban, melyet a románok Erdély után való túlfűtött, mohó epekedése indított be, és ami országuk jó részének megszállásával végződött. Az a kettős szégyen, amit a Román Királyság a becstelen köpönyegforgatás katonai kudarcával és fővárosa megszállása kapcsán a szimbolikus megaláztatással átélt, máig ható nyomokat hagyott az ország népében, és csak fokozta a román néplélekben forrongó magyargyűlöletet.

Nem véletlen, hogy miután a Monarchia elveszítette a háborút, a környező kisantant államok közül a románok érezték a legfontosabbnak Budapest elfoglalását, ahogy a második világháborúban is iparkodtak a szovjet csapatok mellett minél nagyobb szerepet játszani a magyar főváros ostromában.

Román tüzérség a Keleti-Kárpátokban
Román tüzérség a Keleti-Kárpátokban

Érdekes, hogy míg Bukarest 1916. december 6-ai elfoglalása a román sérelmi politika egyik – mindig és minden szempontból túlkompenzálandó – központi elemeként szerepel a szomszéd állam emlékezetpolitikájában és köztudatában, addig Magyarországon ez egy obskúrus történelmi lábjegyzet, amit legfeljebb az olyan történelem nördök fújnak kívülről, mint e cikk szerzője.

Az utca embere azonban valószínűleg nehezen tudna mit felelni arra a kérdésre, hogy jártak-e valaha győztes magyar csapatok a román fővárosban.

Zeneszóra vonult be a román hadsereg Erdélybe
Zeneszóra vonult be a román hadsereg Erdélybe

A két felfogás közötti különbséget mi sem mutatja jobban, hogy mind az Erdélybe betörő román hadsereg dúlásáról, mind a román csapatok megfutamításáról és Erdélyből való kiűzéséről, mind Bukarest megszállásáról igen kevés fénykép kering a magyar emlékezet szimbolikus tereiben.

Mostani összeállításunkkal ezt a hiányt szeretnénk pótolni és bemutatni, hogy is festett az első világháború és a modern közép-európai történelem magyar szempontból egyik legfontosabb pillanata és az odáig vezető út.

A románok keze nyoma
Német katona egy románok által feldúlt magyar házban, Brassóban
Német katona egy románok által feldúlt magyar házban, Brassóban

Az 1916. augusztus 27-ei meglepetésszerű román offenzíva nyomairól viszonylag kevés fényképes dokumentummal találkozhatunk az interneten, ezek jó része a brassói fosztogatások és rombolások jellegzetes nyomait örökítették meg, miután a várost visszafoglalták az osztrák-magyar és német csapatok.

A románok által feldúlt és kifosztott brassói könyvtár
A románok által feldúlt és kifosztott brassói könyvtár
Egy románok által feldúlt és kifosztott magyar lakás Brassóban
Egy románok által feldúlt és kifosztott magyar lakás Brassóban
A román dúlás nyomai Brassóban
Románok által feldúlt és kifosztott bolt Brassóban
Románok által feldúlt és kifosztott bolt Brassóban
A román hadsereg által szétlőtt német vasúti kocsik Brassóban
A román hadsereg által szétlőtt német vasúti kocsik Brassóban
A román csapatok által feldúlt magyar lakás Brassóban
A román csapatok által feldúlt magyar lakás Brassóban
Az út a román főváros felé
Osztrák-magyar lövész a Keleti-kárpátokban
Osztrák-magyar lövész a Keleti-kárpátokban

Miután a központi hatalmak egyesült erővel kivetették a román hadsereget Erdélyből, nem maradt annyiban az üldözés. A félmillió katonával rohamozó ellenség egy ideig szívósan tartotta magát a Keleti-Kárpátok hágóin.

305 mm-es Skoda nehéztarack a Kárpátokban
305 mm-es Skoda nehéztarack a Kárpátokban
József főherceg szemlét tart a román fronton
József főherceg szemlét tart a román fronton

Az itt kibontakozó kemény harcokról az Alpenkorps kötelékében harcoló fiatal Erwin Rommel a következőket jegyezte föl Gyalogság, előre! című könyvében:

"Néhány nappal ezelőtt a 11. bajor hadosztály támadása a Szurduk-szorosban és a Vulkán-hágón át nem sikerült. A völgykijáratokért folytatott elkeseredett harcokban a gyalogságát és tüzérségét megszorongatták és szétugrasztották. (...) Ha a román tovább támad, úgy ez a gyenge erő aligha bírja majd tartani az állását.

(...)

A fiatal Erwin Rommel

Órák hosszat kapaszkodunk a meredek lejtőkön. Néhány ember, többek közt a hegység túlsó oldalán harcban volt bajor csapatok egy tisztje jön velünk szembe. Úgy látszik, hogy idegeik már majdnem felmondták a szolgálatot. Elbeszélésük szerint nagyon meleg helyzetek adódtak a ködharcokban. Közelharcban a románok legnagyobb részüket legyőzték, s csak néhányuknak sikerült, miután az őserdőszerű rengetegben már napok óta bolyongtak, átvágni a határgerincen. A románokat vad és veszélyes ellenfeleknek jellemzik."

Az Alpenkorps átkelése a hegyeken
Az Alpenkorps átkelése a hegyeken
Román propagandafestmény a kárpáti harcokról
Német gyalogság a Kárpátokban, útban Románia felé
Német gyalogság a Kárpátokban, útban Románia felé
Német csapatok, útban Petrozsény felé
Német csapatok, útban Petrozsény felé
Elesett román katona egy hevenyészett lövészárokban
Elesett román katona egy hevenyészett lövészárokban
Falkenhayn és vezérkari törzse Romániában
Falkenhayn és vezérkari törzse Romániában

A technikai fölény és az elszántság azonban hamarosan felülkerekedett a botcsinálta hódítókon és a hozzájuk csatlakozó orosz alakulatokon: a központi hatalmak november elején betörtek Havasalföldre, és Erich von Falkenhayn vezetésével megindultak Bukarest felé.

Majdnem vágtában a cél felé
Román hadifogloyk végeláthatatlan sora Petrozsénynél
Román hadifogloyk végeláthatatlan sora Petrozsénynél
A híres huszártiszt és gerillaparancsnok, Maderspach Viktor visszaemlékezésében - Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig - a Kárpátoktól Bukarestig vezető útról igen érzékletes képekben számolt be:
 
"Minél jobban közeledtünk Butoiesci felé, annál több oláh halottat és sebesültet találunk az úton. Utóbbiak annyira meg vannak ijedve, és az értelemnek oly alacsony fokán állanak, hogy tőlük semmiféle tájékoztató felvilágosítást sem lehet kapni."
Maderspach Viktor

 

Emlékiratai szerint Krajován egész bizarr, a román mentalitást jól jellemző élményben volt részük a beérkező csapatoknak:

"Krajovában megérkezésünk népünnepély számba ment. A déli orzó oly élénk volt, mintha a sisakos németek egy jelmezes felvonulást rendeztek volna. (...) Aki németül tudott, az mindent elkövetett, hogy valamelyik katonával eszmecserét kezdhessen, melynek folyamán arról biztosította, hogy ő mindig meggyőződéses karpista (értsd: antantellenes) hazafi volt (...). Sőt, egyes helyeken hurrákiáltásokkal és őszirózsa-esővel fogadtak bennünket."

Román lovasság Havasalföldön
Román lovasság Havasalföldön
Elesett román katonák
Elesett román katonák

A Bukarestet körülvevő erődgyűrű azonban joggal aggasztotta a központi hatalmak csapatait, hiszen a várost modern erősségek egész sora vette körül, messze hordó, süllyeszthető páncéltornyokba burkolt ágyúkkal, saját vasúti hálózattal, megerősített barakkokkal.

Osztrák-magyar tisztek a bukaresti erődrendszer bejáratánál
Osztrák-magyar tisztek a bukaresti erődrendszer bejáratánál

A román hadsereg érthető módon először nem adta olcsón a fővárost és szilárd védelemre rendezkedett be, maga Maderspach is fogságba esett a bufteai kastélyban, a csávából pedig csak a románok fegyelmezetlenségét és figyelmetlenségét kihasználva, csellel tudott meglógni.

A rettegett erődrendszer egyik szakasza
A rettegett erődrendszer egyik szakasza
Az acélkupolás lőállások
Az acélkupolás lőállások

Ám a románok nem sokáig tartottak ki elhatározásuk mellett. Mint Maderspach írja:

"A Bukarest bevehetetlenségéről fönnálló hiedelem napról napra inkább regének bizonyult. A hadvezetőség már régóta tudta, hogy azok a bizonyos messze hordó ágyúk le vannak szerelve, hogy a Duna jobb partján, a Turtukája eleste után dúló harcokban szerephez jussanak. Ez a szerep szánalmas volt. A feneketlen őszi sárban megakadtak. (...) Így az eseményeknek néma tanúi voltak, távol a harcok zajától, míg a főváros felé előrenyomuló csapatok rájuk nem akadtak."

Fogatolt tüzérség úton Bukarest felé
Fogatolt tüzérség menetben Bukarest felé
Bukarest látképe egy német Zeppelinről
Bukarest látképe egy német Zeppelinről

A fővárost ráadásul ekkorra a német Zeppelinek alaposan megszórták bombákkal, melyek annak ellenére is több mint négyezer áldozatot követeltek, hogy a román légierő gépei és az erődök tüzérsége minden erejét latba vetve próbálta elhárítani a fenyegetést.

Bombázó Zeppelinek Bukarest fölött
Bombázó Zeppelinek Bukarest fölött
Zeppelin a város fölött
Zeppelin a város fölött

December elején a románok, hogy az ostromot elkerüljék, az Argeș folyó mentén egy elkeseredett rohammal próbálták szétzúzni August von Mackensen déli irányból támadó hadseregét.

Mackensen a német csapatok Dunán való átkelését szemléli Bukarest felé
Mackensen a német csapatok Dunán való átkelését szemléli Bukarest felé
Döglött lovak és a románok által hátrahagyott felszerelés Bukarest környékén
Döglött lovak és a románok által hátrahagyott felszerelés Bukarest környékén
Német katonák a román hadsereg által hátrahagyott felszerelést vizsgálják
Német katonák a román hadsereg által hátrahagyott felszerelést vizsgálják
Felrobbantott híd Plojestiben, Bukarest közelében
Felrobbantott híd Plojestiben, Bukarest közelében

Ez kis híján sikerült is, ám Falkenhayn nyugatról előrenyomuló erői és egy török hadosztály beavatkozása végül meghátrálásra késztette az elkeseredett védőket.

Magyar huszárok Bukarest főutcáján
A magyar huszárok bevonulása
A magyar huszárok bevonulása
Ezt követően a központi hatalmak egyesült seregei december 6-án bevonultak a román fővárosba. Maderspach lovasaival felderítőként az elsők között volt, akik bevonultak a védtelenül hagyott nagyvárosba, ahonnan I. Ferdinánd román király is elmenekült:
 
"A látszólag cigányokból álló csőcselék már fosztogatott. (...) Embereimmel, lövésre készen tartott karabéllyal, a kétoldali járdán lovagoltunk. Lövöldözésre azonban nem került sor. A lakosság épp úgy viselkedett, mint Krajovában. Hurrázott, és az ablakokból virágokat szórt. Mindenki azon volt, hogy a kedvünkben járjon."
Magyar huszárok bevonulása, középen egy román rendőr
Magyar huszárok bevonulása, középen egy román rendőr
Magyar huszárok Bukarestben
Magyar huszárok Bukarestben

A huszártiszt azt is leírja, hogy azok a román katonák, akik nem tudtak idejében kereket oldani, civil ruhába öltöztek, fegyvereiket és felszerelésüket pedig szétdobálták a városban.

A királyi palota elől Maderspachéknak kellett elkergetniük az őrzésre hátramaradt orosz kozákokat - a románoknak már ez a feladat sem ért annyit, hogy meghaljanak miatta.

Mackensen a Bukarestbe bevonuló csapatokat szemléli
Mackensen a Bukarestbe bevonuló csapatokat szemléli
Mackensen a magyar huszárok között
Mackensen a magyar huszárok között
Mackensen Bukarestben
Mackensen Bukarestben
Mackensen törzstisztjeivel, az elővéd védelme alatt autón érkezett meg a belvárosba. Naplója tanúsága szerint őt is meglepetésként érte a lakosság reakciója:
"Nyitott üzletek és telt kávéházak! Üdvözölnek bennünket. Jól öltözött rendőrök szabályozzák kifogástalan tartásban a közlekedést. Berlinben sem mehetne rendesebben... Hát nem vagyunk az ellenség fővárosának kellős közepén? Nincsen háború? Álom ez ami elvakít bennünket?"
Mackensen a bukaresti bevonulást szemléli
Mackensen a bukaresti bevonulást szemléli
Német lovasság bevonulása a román fővárosba
Német lovasság bevonulása a román fővárosba
Hhadizsákmánnyá lett benzintartályok a bukaresti pályaudvaron
Hhadizsákmánnyá lett benzintartályok a bukaresti pályaudvaron

Azért azt hozzá kell tenni, hogy a bukarestiek részéről a városban élő néhány ezer főt számláló német, osztrák és magyar kolónia valamint az addig internált diplomáciai személyzet részesítette ilyen meleg fogadtatásban a bevonuló csapatokat.

Ez természetesen semmit sem von le abból a teljesítményből, amit az osztrák-magyar, német, bolgár és török csapatok magukénak mondhattak, a magyarság számára – egy ideig legalábbis – pompás elégtétel lehetett ez a győzelem a rendkívüli véráldozatot követelő háború forgatagában.

Életképek a megszállt román fővárosból
Vidám német katonák a lóvasúton
Vidám német katonák a lóvasúton

December 6. után mind a négy szövetséges nemzet erői biztosították a rendet a megszállt fővárosban. Komoly atrocitásokra, ellenállásra az első világháború végéig nem került sor, Bukarest az összeomlásig gondtalanul élte tovább mindennapjait.

Egy hadifogoly román hadosztály vegigparádéztatása Bukarest utcáin
Egy hadifogoly román hadosztály vegigparádéztatása Bukarest utcáin
A központi hadifogolytábor
A központi hadifogolytábor
A bukaresti német főparancsnokság
A bukaresti német főparancsnokság
Nemzetközi őrség a főparancsnokság előtt
Nemzetközi őrség a főparancsnokság előtt
Török, német, osztrék-magyar és bolgár katonák a megszállt Bukarestben
Török, német, osztrék-magyar és bolgár katonák a megszállt Bukarestben
Német katonai őrjárat
Német katonai őrjárat
Román hadifoglyok
Román hadifoglyok
Forgalmat irányitó román rendőr, a háttérben német katonák
Forgalmat irányitó román rendőr, a háttérben német katonák
Német katonai járőr és egy román rendőr
Német katonai járőr és egy román rendőr
Német kerékpáros vadászok Bukarest főutcáján
Német kerékpáros vadászok Bukarest főutcáján
Német csapatok és civilek Bukarest főutcáján
Német csapatok és civilek Bukarest főutcáján
Készül a karácsonyi ebéd
Készül a karácsonyi ebéd
Osztrák-magyar és német tisztek
Osztrák-magyar és német tisztek

Száz éve futamított meg húsz magyar katona két zászlóaljnyi románt

Az 1917 januárjában több napon keresztül dúló fetisoarai csata minden kétséget kizáróan az első világháború egyik legbravúrosabb magyar harci cselekményei közé tartozik.A Háromszéktől 70 kilométerre fekvő, román szempontból létfontosságú magaslatot a 7. huszárezred kötelékébe tartozó 3.