Ez volt az első világháború legjelentősebb magyar vonatkozású győzelme

Olvasási idő kb 9 perc
Ez volt az első világháború legjelentősebb magyar vonatkozású győzelme
Tari Tamás
tari.tamas [at] alfahir.hu

Az egyetlen árulás, amiért elégtételt tudtunk venni.

"Vesztes háborúra mindig szomorú emlékezni" - mondta nemrég egy konferencián Pollmann Ferenc történész, és elsőre talán igazat is adhatunk neki, viszont sosem szabad szem elől téveszteni, hogy minden konfliktusnak - hozzon győzelmet, vagy bukást - megvannak a maga dicsőséges pillanatai, melyekre joggal lehetnek büszkék a harcoló felek. Az első világháború pedig magyar viszonylatban igen csak bővelkedik ilyenekben.

Nemsokára elérkezik a nagy háború lezárásának és az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásának századik évfordulója, ebből az alkalomból pedig úgy gondoltuk, hogy a konkrét visszaemlékezésen túl egy különleges összeállítással lepjük meg olvasóinkat, melyben felidézzük a világháború legjelentősebb magyar vonatkozású győzelmét.
 
Nehéz volt dönteni, melyiket válasszuk, hiszen a Kárpátok hágóin vívott küzdelmek, Limanova, Otranto és a caporettói áttörés véres csillaga is fényesen ragyog a magyar katonai erények sorában, ám mi mégis a románok fölött aratott diadalt választottuk.
 
Félreértés ne essék, nem valamiféle szűk látókörű sovinizmusból, vagy pitiáner kárörvendésből, hiszen keleti szomszédaink duplán is visszaadták a kölcsönt, a számháborúba így teljesen értelmetlen volna belemenni.
 
 
Ennek a győzelemnek, ha szabad így fogalmazni, sokkal intimebb jelentősége van a magyarság számára, hiszen a világégésnek ez volt az egyetlen olyan haditette és árulása, ami konkrétan ellenünk, magyarok ellen irányult, és amit szövetségeseinkkel együtt
 
sikeresen vissza tudtunk verni és meg is tudtunk torolni.
 
Háború volt ez a háborúban, melyet a románok Erdély után való túlfűtött, mohó epekedése indított be, és ami országuk jó részének megszállásával végződött. Az a kettős szégyen, amit a Román Királyság a becstelen köpönyegforgatás katonai kudarcával és fővárosa megszállása kapcsán a szimbolikus megaláztatással átélt, máig ható nyomokat hagyott az ország népében, és csak fokozta a román néplélekben forrongó magyargyűlöletet. Nem véletlen, hogy miután a Monarchia elveszítette a háborút, a környező kisantant államok közül a románok érezték a legfontosabbnak Budapest elfoglalását, ahogy a második világháborúban is iparkodtak a szovjet csapatok mellett minél nagyobb szerepet játszani a magyar főváros ostromában.
 
 
Érdekes, hogy míg Bukarest 1916. december 6-ai elfoglalása a román sérelmi politika egyik - mindig és minden szempontból túlkompenzálandó - központi elemeként szerepel a szomszéd állam emlékezetpolitikájában és köztudatában, addig Magyarországon ez egy obskúrus történelmi lábjegyzet, amit legfeljebb az olyan történelem nördök fújnak kívülről, mint e cikk szerzője.
 
Az utca embere azonban valószínűleg nehezen tudna mit felelni arra a kérdésre, hogy jártak-e valaha győztes magyar csapatok a román fővárosban.
 
 
A két felfogás közötti különbséget mi sem mutatja jobban, hogy mind az Erdélybe betörő román hadsereg dúlásáról, mind a román csapatok megfutamításáról és Erdélyből való kiűzéséről, mind Bukarest megszállásáról igen kevés fénykép kering a magyar emlékezet szimbolikus tereiben.
 
Mostani összeállításunkkal ezt a hiányt szeretnénk pótolni és bemutatni, hogy is festett az első világháború és a modern közép-európai történelem magyar szempontból egyik legfontosabb pillanata és az odáig vezető út.

A románok keze nyoma

 
Az 1916. augusztus 27-ei meglepetésszerű román offenzíva nyomairól viszonylag kevés fényképes dokumentummal találkozhatunk az interneten, ezek jó része a brassói fosztogatások és rombolások jellegzetes nyomait örökítették meg, miután a várost visszafoglalták az osztrák-magyar és német csapatok.
 
 
 
 
 
 

Majdnem vágtában a cél felé

 
A híres huszártiszt és gerillaparancsnok, Maderspach Viktor visszaemlékezésében - Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig - a Kárpátoktól Bukarestig vezető útról igen érzékletes képekben számolt be:
 
"Minél jobban közeledtünk Butoiesci felé, annál több oláh halottat és sebesültet találunk az úton. Utóbbiak annyira meg vannak ijedve, és az értelemnek oly alacsony fokán állanak, hogy tőlük semmiféle tájékoztató felvilágosítást sem lehet kapni."
 
Emlékiratai szerint Krajován egész bizarr, a román mentalitást jól jellemző élményben volt részük a beérkező csapatoknak:
 
"Krajovában megérkezésünk népünnepély számba ment. A déli orzó oly élénk volt, mintha a sisakos németek egy jelmezes felvonulást rendeztek volna. (...) Aki németül tudott, az mindent elkövetett, hogy valamelyik katonával eszmecserét kezdhessen, melynek folyamán arról biztosította, hogy ő mindig meggyőződéses karpista (értsd: antantellenes) hazafi volt (...). Sőt, egyes helyeken hurrákiáltásokkal és őszirózsa-esővel fogadtak bennünket."
 
 
A Bukarestet körülvevő erődgyűrű azonban joggal aggasztotta a központi hatalmak csapatait, hiszen a várost modern erősségek egész sora vette körül, messze hordó, süllyeszthető páncéltornyokba burkolt ágyúkkal, saját vasúti hálózattal, megerősített barakkokkal.
 
 
A román hadsereg érthető módon először nem adta olcsón a fővárost és szilárd védelemre rendezkedett be, maga Maderspach is fogságba esett a bufteai kastélyban, a csávából pedig csak a románok fegyelmezetlenségét és figyelmetlenségét kihasználva, csellel tudott meglógni.
 
 
 
Ám a románok nem sokáig tartottak ki elhatározásuk mellett. Mint Maderspach írja:
 
"A Bukarest bevehetetlenségéről fönnálló hiedelem napról napra inkább regének bizonyult. A hadvezetőség már régóta tudta, hogy azok a bizonyos messze hordó ágyúk le vannak szerelve, hogy a Duna jobb partján, a Turtukája eleste után dúló harcokban szerephez jussanak. Ez a szerep szánalmas volt. A feneketlen őszi sárban megakadtak. (...) Így az eseményeknek néma tanúi voltak, távol a harcok zajától, míg a főváros felé előrenyomuló csapatok rájuk nem akadtak."
 
 
 
A fővárost ráadásul ekkorra a német Zeppelinek alaposan megszórták bombákkal, melyek annak ellenére is több mint négyezer áldozatot követeltek, hogy a román légierő gépei és az erődök tüzérsége minden erejét latba vetve próbálta elhárítani a fenyegetést.
 
 
 
December elején a románok, hogy az ostromot elkerüljék, az Argeș folyó mentén egy elkeseredett rohammal próbálták szétzúzni August von Mackensen déli irányból támadó hadseregét.
 
 
 
 
Ez kis híján sikerült is, ám Falkenhayn nyugatról előrenyomuló erői és egy török hadosztály beavatkozása végül meghátrálásra késztette az elkeseredett védőket.

Magyar huszárok Bukarest főutcáján

 
Ezt követően a központi hatalmak egyesült seregei december 6-án bevonultak a román fővárosba. Maderspach lovasaival felderítőként az elsők között volt, akik bevonultak a védtelenül hagyott nagyvárosba, ahonnan I. Ferdinánd román király is elmenekült:
 
"A látszólag cigányokból álló csőcselék már fosztogatott. (...) Embereimmel, lövésre készen tartott karabéllyal, a kétoldali járdán lovagoltunk. Lövöldözésre azonban nem került sor. A lakosság épp úgy viselkedett, mint Krajovában. Hurrázott, és az ablakokból virágokat szórt. Mindenki azon volt, hogy a kedvünkben járjon."
 
 
 
A huszártiszt azt is leírja, hogy azok a román katonák, akik nem tudtak idejében kereket oldani, civil ruhába öltöztek, fegyvereiket és felszerelésüket pedig szétdobálták a városban. A királyi palota elől Maderspachéknak kellett elkergetniük az őrzésre hátramaradt orosz kozákokat - a románoknak már ez a feladat sem ért annyit, hogy meghaljanak miatta.
 
 
 
 
Mackensen törzstisztjeivel, az elővéd védelme alatt autón érkezett meg a belvárosba. Naplója tanúsága szerint őt is meglepetésként érte a lakosság reakciója:
 
"Nyitott üzletek és telt kávéházak! Üdvözölnek bennünket. Jól öltözött rendőrök szabályozzák kifogástalan tartásban a közlekedést. Berlinben sem mehetne rendesebben... Hát nem vagyunk az ellenség fővárosának kellős közepén? Nincsen háború? Álom ez ami elvakít bennünket?"
 
 
 
Azért azt hozzá kell tenni, hogy a bukarestiek részéről a városban élő néhány ezer főt számláló német, osztrák és magyar kolónia valamint az addig internált diplomáciai személyzet részesítette ilyen meleg fogadtatásban a bevonuló csapatokat.
 
Ez természetesen semmit sem von le abból a teljesítményből, amit az osztrák-magyar, német, bolgár és török csapatok magukénak mondhattak, a magyarság számára - egy ideig legalábbis - pompás elégtétel lehetett ez a győzelem a rendkívüli véráldozatot követelő háború forgatagában.

Életképek a megszállt román fővárosból

 
December 6. után mind a négy szövetséges nemzet erői biztosították a rendet a megszállt fővárosban. Komoly atrocitásokra, ellenállásra az első világháború végéig nem került sor, Bukarest az összeomlásig gondtalanul élte tovább mindennapjait.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az alábbi videó - címével ellelntétben - a Vilmos császár születésnapjára rendzett 1917-es bukaresti katonai felvonulást és az ünnep alkalmából kitüntetéseket adományozó Mackensent mutatja be:

Írószemmel a Piavéról: "aki itt van állásban, az vagy visszaver minden támadást, vagy itt pusztul"

Múlt hónapban emlékeztünk meg a száz évvel ezelőtt tomboló második piavei csatáról, mely megpecsételte a gazdaságilag,katonailag és morál tekintetében teljesen kimerült Osztrák-Magyar Monarchia sorsát. Vitéz Somogyváry Gyula a százezernél is több áldozatot követelő, katasztrofális hadmozdulatot követően, 1918 júliusában érkezett a dél-tiroli Piave-front egyik legkeményebb szakaszára.

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Harmati András
1
sss
2019. május 20. | 12:50
Az izraeli kampánytanácsadó korábban arra tett javaslatot, hogy az MSZP és a Fidesz induljon közös listán.
1
sss
2019. május 20. | 12:15
Az EU egy rendelettel létrehozta az Európai Munkaügyi Hatóságot, egy irányelvben pedig lefektette az átlátható és kiszámítható munkafeltételek szabályait. Balczó Zoltán közölte, a Jobbik az Európai Parlamentben ennek a szociális pillérnek a továbbépítésében kíván aktívan közreműködni.
sss
2019. május 20. | 12:50
Az izraeli kampánytanácsadó korábban arra tett javaslatot, hogy az MSZP és a Fidesz induljon közös listán.
sss
2019. május 20. | 12:15
Az EU egy rendelettel létrehozta az Európai Munkaügyi Hatóságot, egy irányelvben pedig lefektette az átlátható és kiszámítható munkafeltételek szabályait. Balczó Zoltán közölte, a Jobbik az Európai Parlamentben ennek a szociális pillérnek a továbbépítésében kíván aktívan közreműködni.