Mesébe illő lehetne a "magyar Loire-völgye", mégis pusztul a pompás kastélycsoport

Olvasási idő kb 19 perc
Mesébe illő lehetne a "magyar Loire-völgye", mégis pusztul a pompás kastélycsoport
Tari Tamás
tari.tamas [at] alfahir.hu
Bazsó Bálint Márton
bazso.balint [at] alfahir.hu

Végnapjait éli az egykor messze földön híres tengelici uradalom.

Tengelic, Alsóhídvégpuszta. Hamisítatlan tolnai táj, lankás dombok, megművelt földek, nagybirtokok. Ez utóbbi így volt régen is, ma sincs másképp, legfeljebb az uradalmak tulajdonosai változnak. A régiek viszont a ma oligarcháival szemben örökül hagytak számunkra valami fontosat: az épített örökségünket, jelen esetben a kastélyokat.

A TSZ világ a múlté, a mentalitás kevésbé. A pusztuló, rohadó kastélyok sorsa csak keveseket érdekel, gazdájuk mintha nem is lenne, vagy ha igen, akkor a két idézőjel közé szorított "magyar állam", akik viszont küzdenek értük, azok leginkább bürokratikus akadályokba és akadékoskodó bürokratákba ütköznek.
 
Hogy miért éppen ide, Tolna megye paksi járásába érkeztünk? A válasz egyszerű. Itt ugyanis szinte belebotlik az ember az elhagyott, tönkremenő, jelentős építészeti értéket képviselő kastélyokba.
 
Miután elhagyjuk az aszfaltozott utat, poros bekötőúton zötykölődünk tovább, melynek végén a környék legnagyobb műemlék épülete, a Jeszenszky-kastély vár minket.
 
Az alsóhídvégi Jeszenszky-kastély (Fotó: Béli Balázs / Alfahír)
 
Az eredetileg egy XIX. századi klasszicista épület átalakításával és kibővítésével létrejött műemlék ránézésre is siralmas állapotban van. A valamikor talán a '60-as években kincstári sárgára mázolt falakról az itt-ott látható javítások ellenére méretes darabokban omlik a vakolat, az pedig, hogy hosszú évekig ideiglenes munkásszállóként alkalmazták, nem csak kívül, de belül is nyomot hagyott a szebb napokat látott kastélyon.
 
Egyelőre azonban nem merészkedünk be, mert az épület mellett már vár minket Németh Györgyi, az Elherdált Műemlékeinkért Egyesület (EME) elnöke és az Elherdált Örökségünk blog működtetője, aki 2015 óta küzd állampolgári lehetőségeinek maximális kihasználásával, fizikai és mentális erejét nem kímélve az állam és a tulajdonosok által szétrohadni hagyott magyar épített örökség megmentéséért.
 
Németh Györgyi, az EME elnöke (Fotó: Béli Balázs / Alfahír)
 
Szomorúan mutatja, hogy a kastély körül a tulajdonosok nemrég kivágatták az egykori kastélypark legöregebb fáit, mert azok állítólag veszélyesen ráhajoltak az épületre.
 
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
 
Igaz, ennek jeleit mi nem igazán véljük felfedezni, hiszen a feldarabolva a földön heverő növényóriások törzsei láthatóan nem odvasak vagy korhadtak belülről, a még földben álló, megcsonkított tönkök pedig olyan messze meredeznek az épülettől, hogy komoly képzelőerő kell ahhoz, hogy valaki az épületre veszélyesnek lássa azokat.
 
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
 
De ez csak az egyik zavaró érdekesség itt "a magyar Loire-völgyében", ahogy Györgyi hívja a Magyarországon egyedülálló "kastélysűrűséggel" rendelkező vidéket. Tengelic környékén ugyanis tényleg szinte akaratlanul műemlék épületből műemlék épületbe botlik az ember:
 
- a Jeszenszky-kastély mellett itt található többek között
- a katalinpusztai Schell-kastély,
- a középhídvégi Bernrieder-kastély valamint
- a felsőhídvégi Hiemer-Jeszenszky-Bernáth-kastély.
 
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
 
Több kastély is akad még a környéken, a fentieket viszont összeköti egy nagyon fontos tényező (azon túl, hogy hajdan mindannyian a messze földön híres Gindly-uradalom részét képezték): papíron mind a négyet a Csányi Attlia - Csányi Sándor OTP-vezér fia - által elnökölt Bonafarm Csoporthoz tartozó Dalmand Zrt. birtokolja.
A cikkünkben szereplő Dalmand Zrt. elődje 1949-ben alakult meg a volt Eszterházy és Magyar Királyi Ménesbirtok helyén 2000 hold területtel, majd 1983-ban hozzácsatolták az Alsótengelici Állami Gazdaságot. Az ország egyik legismertebb mezőgazdasági nagyüzemeként 2003-ban került Csányi Sándor érdekeltségi körébe.
 
Fő tevékenysége a hagyományos növénytermesztés mellett különböző vetőmagok termesztése, de jelentős a hízósertés ágazat is.
A Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Bonafarm Csoportba jelenleg három feldolgozóipari és öt agráripari vállalat tartozik, több mint 6600 alkalmazottal. Az AgroproduktZrt., a Bóly Zrt., a Dalmand Zrt., a Fiorács Kft. és a Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft. feladata az alapanyagok nagy részének előállítása, a három élelmiszer-feldolgozó vállalkozás, vagyis a Pick Szeged Zrt., a Sole-MizoZrt. és a Csányi Pincészet Zrt. pedig a termékek előállításával foglalkozik.
Bonafarm
Németh Györgyi több mint másfél éve komoly küzdelmet folytat a cégcsoporttal annak érdekében, hogy az egytől egyig gyalázatos állapotban lévő kúriákat egykori pompájukba állítsák vissza a tulajdonosok.
 
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
 
Már ha csak a Jeszenszky-kastélyt nézi az ember, egyből szembetűnő, miért. Az egyik nyitva felejtett - bár egyébként is betört - ablakon bemászva lesújtó kép tárul elénk:
 
gyakorlatilag a födém negyede tartógerendástól, téglástól az egyik régi hall padlóján fekszik, fölötte a tetőről, a világítóablakok mellett emberfejnyi lyukak ásítanak ránk.
 
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
 
Az, hogy a toldott-foldott tetőszerkezet mennyire nem nyújt már védelmet az időjárás viszontagságaival szemben, egyértelmű, hiszen bent szinte minden helyiségben beázásoktól omlik a vakolat, a még megmaradt stukkókat eszi a penész, mi pedig már az első pillanatban dohszagtól fulladozunk.
 
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
 
Az élmény szívszorító voltát csak fokozza, amikor rábukkanunk az Alien-filmekbe illő, vizesblokká alakított egyik szobára, ami egykor az idezsúfolt munkások tisztálkodási céljait szolgálta, és az egyik legszembetűnőbb merénylet a műemlék épület eredeti állapota ellen.
 
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
 
Ez még akkor is igaz, hogy akkor legalább még használták az épületet, mert mint jól tudjuk - ha máshonnan nem, hát Ráday Mihály műsorából - egy épület végóráinak kezdete, amikor elhagyják azt.
 
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
 
A padlásra fölmerészkedve óvatosan lépdelünk, nehogy következőként alattunk szakadjon be a téglából és vályogból összerakott, időtlen idők óta elhanyagolt födém. A mai napig stramm tartógerendák között megtaláljuk az épület nyílászáróiról hiányzó zsalukat, és azt is sikerül megfigyelni, hogy a tetőn kívül ingatag benyomást keltő kémények itt még szilárdan tartják magukat, bár ki tudja, meddig.
 
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
 
Mindenesetre nem kutakodunk sokáig, a főbejárat alatt húzódó, az épület méreteihez képest nem túl nagy pincébe például már egyikünknek sincs túl sok kedve és bizodalma lemerészkedni, így inkább új úti célt keresünk magunknak.
 
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
 
A kastélyt körül lévő romos istállók irányába sétálva a civil műemlékvédő először arról mesél, milyen nehézségekbe ütközött az eddig meddőnek bizonyuló harcban, egészen attól kezdve, hogy 2017 januárjában levelet írt a kastélyok ügyében Csányi Sándornak:
 
"Az elején arra hivatkoztak, hogy ők egy mezőgazdasággal foglalkozó cégcsoport, akiknek csak a földek fontosak, ezért vették meg a területeket. A rajtuk álló kastélyok ezek közepén találhatók, pénz híján pedig nem tudnak velük érdemben mit kezdeni."
 
Mondjuk ez egy elég gyenge érvnek hat egy sok ezer hektáron ücsörgő cégcsoporttól, akik Györgyi elmondása szerint azt sem tudták megmondani neki, mennyi műemlék épület található pontosan az általuk tulajdonolt telkeken.
 
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
 
Az EME elnöke örömmel segített volna átnézni a több ezer tulajdoni lapot, részt vett volna a helyszíni felmérésekben, rangsort készített volna, hogy melyik műemlék van a legrosszabb állapotban, mit a legsürgősebb megmenteni, de ebbe a munkába már nem lett volna hajlandó belemenni a cég.
 
"Pedig én nem azt akartam, hogy egy-két éven belül újítsanak fel 200 kastélyt, csak hogy végezzék el a szükséges állagmegóvási munkálatokat, például cseréljék ki a csatornát és csináltassák meg a tetőt, ahol kell."
 
Ennek ellenére viszont folyamatosan azzal keresték Györgyit, hogy adja át azoknak a műemlékeknek a listáját, amelyekről tudja, hogy a cégcsoport tulajdonában vannak, mert nekik fogalmuk sincs, egyáltalán hol és hogyan kezdjenek neki a felmérésnek.
 
Ezt követően az egyesület 2017 októberében egy 52 oldalas tanulmányt készített a kastélyok hasznosíthatóságáról, amire csak 2018 januárjában, a cégcsoport 5 éves pénzügyi tervének elfogadása után, reagált érdemben a Bonafarm.  Közölték Györgyivel, hogy ők a következő pénzügyi ciklusban nem tudnak foglalkozni az ingatlanokkal.
 
A szakértő azt is panaszolta, hogy a procedúra során Csányi Attilával egyszer sem tudott beszélni az ügyben, ugyanis a cégvezetés, konkrétan Szász Károly gazdasági igazgató szerint "nem indokolt", hogy a vezérigazgató ilyenekkel foglalkozzon. Ehelyett ő és a Dalmand Zrt. vezérigazgatója, Ádám János akarták meghozni a szükséges döntéseket.
 
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
 
Miután azonban az említett tanulmány eljutott Csányi Sándorhoz is, valamivel gördülékenyebb lett az ügymenet, már szó sem volt róla, hogy házon belül vagy alacsonyabb szinteken dőljön el a dolog. Aztán egy februári személyes találkozón formabontó ajánlatot tettek az EME elnökének:
 
az egyesületnek felajánlották, hogy minimális összeg fejében 99 évre bérbe kaphatják az ingatlanokat.
 
"Ezért cserébe viszont azt kérték, hogy a kastélyokkal járó kötelezettségeket is vállaljuk át, tehát bármelyik hatóság felé mi lettünk volna a felelősök"
 
- ecseteli Györgyi, majd hozzáteszi: ehhez sem ő, sem az egyesület nem rendelkezik kellő anyagi tőkével, így végül abban maradtak a Bonafarmmal, hogy egy szabadon választott ingatlanra kötnék meg az egyezséget, ő pedig az alsóhídvégi ingatlan mellett tette volna le a garast.
 
Györgyi szerint a helyi lakosok is örömmel segítették volna a helyreállítást és a karbantartást, közösségi munkában, ám a folyamatok megint elakadtak. A civil műemlékvédő májusra megelégelte, hogy nem halad a kastélyok ügye, és ekkor kilátásba helyezte, hogy ha nem történik érdemi előrelépés, akkor a Tolna Megyei Kormányhivatalhoz fordul az ingatlanok állapota miatt.
 
Nagy nehezen újra lendületet vettek a szükséges előkészületek, a Bonafarm intézni kezdte, hogy lekerüljön az ingatlanokon lévő 66 milliárd forintos jelzálog, sőt még valamennyi pénzzel is támogatták volna az EME tevékenységét, ám úgy tűnik a cégvezetés kissé félreértette a helyzetet:
 
"Felajánlottam, hogy ha bejutási lehetőséget biztosítanak nekem a katalinpusztai Schell-, illetve az alsóhídvégi Hiemer-Jeszenszky-Bernáth-kastélyba akkor ott is elvégzem azokat a szükséges felújítási, javítási munkákat, amire nekem lehetőségem van. Ezen felül rendezvényeket tartanánk ott, a Schell-be elhoznánk az eredeti berendezést, a festményeket, a kápolna padsorait, melyeket a család a mai napig őriz. Viszont a többi épületet helyre kell hozniuk."
 
A Bonafarm azonban abban a hitben élt, hogy ha az egyesületet lekenyerezik a két kastéllyal, akkor cserébe a többi helyszínen majd elmarad a kormányhivatali vizsgálat, és azokkal az ingatlanokkal sem kell foglalkozniuk többet.
 
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
 
Györgyi azonban nem hagyta annyiban a dolgot, a nyár folyamán megtette a szükséges bejelentéseket a kormányhivatalnál, ahol le is folytatták a vizsgálatokat, és úgynevezett kötelezési eljárást indítottak. Ez azt jelenti, hogy a Dalmand Zrt.-nek kötelessége lesz felújítani a tulajdonában lévő, rossz állapotú kastélyokat és bizonyos gazdasági épületeket. A cégcsoport azonban igyekezett elérni, hogy lehetőleg ne minden épületet kelljen hasonló módon helyrehoznia.
 
Ugyanis mint kiderült, a Bonafarm 2016-ban egyszer már próbálkozott az ingatlanok műemléki védettségének a feloldásával. Akkor az azóta megszűnt Forster Központnál próbálták, idén pedig - úgy, hogy ezt az egyesület elnökével nem közölték - a Miniszterelnökség Örökségvédelmi Hatósági Főosztályán próbálják elérni, hogy az állam megszüntesse az ingatlanok műemlék státuszát.
 
Ahogy elnézzük az egykori kastélypark területén burjánzó sűrű erdőből elő-előtűnő egykori gazdasági épületeket, annyit be kell látnunk, hogy sajnos nem mindegyik esetében lenne indokolt a védettség fenntartása, hiszen akad olyan, amelyiknek már csak az omladozó négy fala emlékeztet arra, hogy itt valaha ember alkotta építmény állt, illetve olyan is akad, ami valóban nem képvisel kiemelt építészeti értéket.
 
Az első istállóépület (Fotó: Béli Balázs / Alfahír)
 
Hamarosan azonban egy impozáns, nyeregtetős istállóépülethez érünk, melynek egyik falát és tetejét szabályosan kettészelte egy ránehezedő fa, és hála az elemek működésének, az évek alatt a "seb" óriás méretű lyukká terebélyesedett.
 
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
 
Közelebbről is szemügyre véve a helyzetet még legalább két hasonló omlást fedezünk föl az egyébként derekasan helytálló, komoly munkával ugyan, de menthetőnek tűnő épület belsejében. A karámok még viszonylag érintetlen állapotban vannak, viszont kívülről az épületen már alig van némi vakolat, a téglák csupaszon bámulnak az erdőbe.
 
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
 
Sokkal aggasztóbb a helyzet a következő istállónál, melynek talán leginkább épen maradt része a hatalmas, még üresen is tekintélyt parancsoló kocsiszín, mely egykor az uradalmi hintó "lakosztályaként" szolgált. Ennek karámjaihoz már komoly feladat közelebb jutni, a természet itt már kis híján teljesen visszavette, ami az övé, az épület egyik fele pedig szinte teljesen összeomlott.
 
A kocsiszín épülete kívülről (Fotó: Béli Balázs / Alfahír)
 
A séta során többször is utat kell engednünk a Bonafarm biztonsági szolgálatának, akik egy termetes terepjáróval cirkálnak a szűk földutakon.
 
A félig beomlott istálló (Fotó: Béli Balázs / Alfahír)
 
Ezt követően átautózunk a közeli Katalinpusztára, a Schell-kastélyhoz, ami mára - kissé bizarr módon - egy buszforduló kellős közepén foglal helyet, egykori gazdasági épületei pedig a kastélytól távolabb, egy kis erdős-ligetes területen állnak, többnyire lakatlanul.
 
A buszforduló táblája a Schell-kastély előtt (Fotó: Béli Balázs / Alfahír)
 
Az épület állapota lényegesen jobbnak tűnik, mint a Jeszenszky-kúriáé, ami korántsem jelenti azt, hogy minden rendben volna vele. A szocreál toldás-foldás ezen is rajta hagyta nyomait, leglátványosabb eleme az egyik ajtó fölötti előtető életveszélyesnek tűnő zöldüveg pótlása, de az eggyel arrébb lévő hullámpalás megoldás sem sokkal dekoratívabb.
 
A Schell-kastély (Fotó: Béli Balázs / Alfahír)
 
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
 
Akár csak a tipikusan temetői betűtípussal és formavilággal, de legalább több nyelven kiírt, kissé megviselt "Vendégszobák" felirat. Györgyitől azt is megtudjuk, hogy a kastélyban már jó ideje nincs lehetőség érdemben megszállni, bár egy ideig lakott is itt néhány család, akik azóta elköltöztek.
 
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
 
A vakolat itt talán még jobban mállik, mint a Jeszenszky-kastélyról, a csupasz téglák néhol embermagas szakaszokon bámulnak vissza ránk, főleg az épület északi oldalán. A kémények is csálén meredeznek a tetőből, némelyiket látszólag csak a vak szerencse tartja vissza attól, hogy a fejünkre omoljon.
 
Fotó: Béli Balázs / Alfahír
 
Az ablakok jó részét emberi vandalizmus vagy az időjárás zúzta be, a falak tövében szinte mindenütt üvegszilánkok tömege szikrázik elő az őszi napsütésben.
 
Sok helyen a tetőszerkezet is beszakadt, bár feltűnő, hogy egyes szakaszokon vadonatúj ereszcsatorna virít, foltokban pedig mintha újabb cserepek is látszódnának a tetőn. Mint megtudjuk, ezeket a Dalmad Zrt. cseréltette ki, de láthatóan csak bizonyos részekre futotta az igyekezetből.
 
A kicserélt ereszcsatorna (Fotó: Béli Balázs / Alfahír)
 
Közben ismét elhalad mellettünk a Bonafarm biztonsági terepjárója, Györgyi pedig arról mesél, hogy ez az épület is kötelezési eljárás alatt áll, ám az erről szóló értesítésben nem szerepelt pontosan, hogy ki a tulajdonos, a cégcsoport pedig váltig állítja, hogy a kastély a magyar állam tulajdona, nekik pedig a vagyonkezeléshez sincs közük.
 
Németh Györgyi (Fotó: Béli Balázs / Alfahír)
 
A civil műemlékvédő szerint őt a cég - Csányi Attila döntése alapján - úgy tájékoztatta, hogy
 
a Bonafarm által használt kastélyokat rendbe hozzák (Bernrieder-kastély), amit nem használnak eladják(Jeszenszky-kastély), az állami tulajdonúaknál a vagyonkezelést visszaadják az államnak (Schell- és Hiemer-Jeszenszky-Bernáth-kastélyok).
 
Ezzel búcsút is veszünk Németh Györgyitől és a még romosan is festői szépségű épületektől.
Ezt követően a Bonafarmot e-mailben kerestük meg kérdéseinkkel, a cégcsoport a következőképpen válaszolt portálunknak:
 
Igaz-e, hogy a Jeszenszky-kastély (Tengelic-Alsóhidvégpuszta), a Bernrieder-kastély (Tengelic-Középhidvégpuszta), Hiemer-Jeszenszky-Bernáth-kastély (Kölesd-Felsőhidvégpuszta) és a Schell-kastély (Tengelic-Katalinpuszta) a Bonafarm Cégcsoport tulajdonában áll?
 
A felsorolt ingatlanok közül a Jeszenszky-kastély és a Bernrieder-kastély a Dalmand Zrt. tulajdonában, míg a felsorolásban szereplő többi kastély a "Magyar Állam" tulajdonában van.
 
Amennyiben igen, mik a jövőbeli terveik a kastélyokkal és a hozzájuk tartozó gazdasági épületekkel?
 
A Bonafarm Cégcsoport tulajdonában álló Bernrieder-kastélyt jelenleg is irodaként használjuk. A Jeszenszky-kastély használaton kívül van, a hosszú távú hasznosítására vonatkozó tervezés jelenleg zajlik.
 
Igaz-e, hogy az ingatlanok műemléki védettségét 2016-ban és 2018-ban is próbálta megszüntetni a cégcsoport, előbb a mára már megszűnt Forster Központ, majd a Miniszterelnökség segítségével? Amennyiben igen, mi szükség volt ezekre a lépésekre?
 
2016-ban a Dalmand Zrt. kérte a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ Műemlékvédelmi Szolgáltatási Osztályát a műemlék védés felülvizsgálatára és a műemléki érték nevesítésére a Bernrieder-kastély és a Jeszenszky-kastély esetében. 2017. március 3.-án a Dalmand Zrt. megkapta a középhídvégi és az alsóhídvégi kastélyok és azok gazdasági épületeinek műemléki értékelését. A hivatalos értékelés kézhezvételét követően, a Bernrieder-kastély melléképületeinek egy részére (műemléki értéket nem képviselő épületekre) vonatkozóan kezdeményeztük a Miniszterelnökség Kulturális Örökségvédelemért Felelős Helyettes Államtitkárnál a műemlék védettség megszüntetését, de hivatalos választ egyelőre nem kaptunk.
 
Helyszíni bejárásunkkor tapasztaltuk, hogy a műemlék kastélyok és a hozzájuk tartozó gazdasági épületek kirívóan rossz állapotban vannak. Igaz-e, hogy emiatt kötelezési (jókarbantartási és állagmegóvási) eljárás folyik az épületek tulajdonosa ellen, aki a Bonafarm Csoport tagja?
 
A Dalmand Zrt. tulajdonában lévő Bernrieder-kastély közepesen jó műszaki állapotban van, arra nincs kötelezési határozat. A Jeszenszky-kastély vonatkozásában jókarbantartási és állagmegóvási kötelezést kaptunk.
 
Mikorra tervezik, hogy felújítják a szóban forgó épületeket?
 
A Dalmand Zrt. tulajdonában lévő Bernrieder-kastélyt folyamatosan karban tartjuk, a Jeszenszky-kastély vonatkozásában a kötelezésnek megfelelő ütemben teljesítjük a felújítást. A Jeszenszky-kastély esetében a hosszú távú hasznosítási tervek kialakítását követően kerülhet sor további érdemi felújítási munkálatok elvégzésére.
 
Igaz-e továbbá, hogy a Schell-kastély (Tengelic-Katalinpuszta) a cégcsoporthoz tartozó Dalmand Zrt. tulajdona, akik állami támogatásból a közelmúltban felújították az ereszcsatorna és a tetőszerkezet egy részét (amennyiben nem, miért járőrözik a kastélynál a Bonafarm biztonsági szolgálata és miért szerepel a 2018 augusztusi cégjegyzéki adatokban a cég fióktelepeként az ingatlan a Jeszenszky és a Bernáth-kastélyokkal együtt)?
 
A Schell-kastély és a Hiemer-Jeszenszky-Bernáth-kastély nem a Dalmand Zrt. tulajdona. A kastélyok tulajdonosa a "Magyar Állam". A Dalmand Zrt. cégjegyzékében valóban szerepel Katalinpuszta és Felsőhídvégpuszta, de téves helyrajzi számmal. Felsőhídvégpusztán a Kölesd 090/4 hrsz. helyett a 093/1 hrsz. a helyes, Katalinpusztán a Tengelic 0379/9 hrsz. helyett a Tengelic 0369 hrsz. a helyes és a tulajdoni nyilvántartásnak megfelelő. A korrekciós eljárás folyamatban van. A kastélyok nem a Zrt. tulajdonában állnak. Ennek ellenére a Schell-kastély esetében az elkerülhetetlen tető és eresz felújítást a Zrt. saját pénzügyi forrásból (nem támogatásból) elvégezte. A biztonsági szolgálat a cégjegyzékben szereplő ingatlanrészleteken, a Zrt. tulajdonában lévő területeket, illetve az ezen területeken lévő, a Zrt. tulajdonát képező vagyontárgyakat ellenőrzi.
Mesébe illő lehetne a "magyar Loire-völgye", mégis pusztul a pompás kastélycsoport
A cégcsoport válaszában látható "magyar állam" kifejezés talán - természetesen a válaszoló szándékától függetlenül - mindennél jobban leírja épített örökségünk nyomorúságos állapotát.
 
A két idézőjel közé szorított "gazda" bizony sok esetben nem tölti be a feladatát, bár az is érdekes, hogy helyette miért a Dalmad Zrt. újít fel adott esetben egy ereszcsatornát vagy tetőszakaszt, ha ahhoz nekik semmi közük.
 
És bár van már Nemzeti Vár- és Kastélyprogramunk, értünk is el haladást, a Jeszenszky-kastély félig leomlott födémét nézve tudjuk jól, nagyon sok helyen már a huszonnegyedik órában vagyunk.

Véget érhet a térdig érő várak korszaka

Egy cikkben minden, amit a Nemzeti Vár- és Kastélyprogramról tudni érdemes.

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Harmati András

Friss

sss
2019. november 21. | 14:49
Az Ursula von der Leyen által vezetett testület december elsején léphet hivatalba.
1
sss
2019. november 21. | 11:07
A Jobbik szerint amíg az Európában elszigetelődött Fidesz-kormány keleten keres megértő rokonokat, a magyarokat kizsákmányolják, a fiatalok elvándorolnak.