Az idézet a Mátrix-trilógiát is alkotó Wachowski-fivérek fémjelezte V mint vérbosszú (V for Vendetta) című film egyik ikonikus jelenetéből való. November 5-e világszerte összeforrt a rajongók körében a filmmel és a főszereplővel, a Guy Fawkes-maszkot viselő titokzatos szabadságharcos „V”-vel. A történet szerint egy a valóságunkhoz közeli időben Angliát egy vezérelvű fasisztoid rendszer uralja, míg fel nem bukkan a Guy Fawkes-maszkos „V”, aki egyszemélyben harcot hirdet a rezsim ellen. Nem válogat az eszközökben és a módszerekben. Forradalmának bejelentését és végjátékát is az angol történelem szimbolikus dátuma, november 5-e foglalja keretbe.
1605-ben ugyanis erre a napra tervezte meg összeesküvők egy csoportja, hogy felrobbantja az angol parlamentet. A kiváltó ok az volt, hogy I. Jakab angol király visszaállította a római katolikus egyház híveit sújtó intézkedéseket, illetve korábban kilátásba helyezte a katolikus klérus elüldözését is. Guy Fawkes egy katolikus katona volt, aki vállalta, hogy a Robert Catesby angol nemes által vezényelt összeesküvés részeseként puskaporral teszi tele a parlament pincéjét. A merényletet nem sikerült végrehajtani, valaki beárulta az összeesküvőket, a király emberei Fawkes-ra a puskaport őrizve bukkantak rá. Letartóztatták, majd felkötötték. A történelmi tények ismeretében Fawkes inkább volt egy szerencsétlenül járt balek, mint egy nagyszerű hős. Persze, ha sikerrel járta volna a társaival, akkor sem biztos, hogy hősként kellene rá tekinteni, hiszen mégiscsak tömeggyilkosságra készült.
Ami miatt azonban a neve és az arca világszerte bevésődött az emberek agyába, egy képregénnyel kezdődött.
Alan Moore angol képregényíró és rajzoló (aki nem mellesleg legalább olyan titokzatos figura, mint az általa teremtett karakterek; többek között az ő alkotói munkáját dicséri a szintén megfilmesített Watchmen is) a 80-as években teremtette meg David Lloyd rajzolóval a V for Vendetta című képregényt, benne a már előbb említett Guy Fawkes-maszkot viselő „V”-vel. Ez képezte a 2005-ben azonos címen elkészült film alapját, ami világhírűvé tette Fawkes-t és november 5-ét. Olyannyira, hogy ma bárki hozzájuthat „V” maszkjához, tüntetések (többnyire baloldali és anarchista) állandó kelléke lett, és ezt a maszkot használják az Anonymous hackercsoport tagjai is. Moore egyébként elhatárolódott a filmtől, és köztudottan utálja is története mozgóképes adaptációját.
Itt kell bevallanom, hogy a képregényt én még nem olvastam. A film egy határozottan elitellenes narratívát vázol fel. Gyakran szokták baloldali és anarchista szimpátiával vádolni, de számomra mindig is inkább az volt az üzenete, hogy mivé válhat egy ország, ha a félelmei és a biztonsága miatt lemond a szabadságáról. A V mint vérbosszú Angliája nagyon is ismerős lehet, ha azt nézzük, hogy egy olyan rendszert látunk, ami egy agilis, karizmatikus és vallásos fiatal politikus karrierjével kezdődött. Hatalmát a terrorizmus, a bevándorlás és a járványok megfékezésének ígéretével alapozta meg. A filmből kiderült az is, hogy némelyiket szó szerint eszközként használta fel a közvélemény manipulálására.
A történetbe ott kapcsolódunk be, hogy a rendszere már megszilárdult, totális politikai uralmat gyakorol, állami kontroll alatt működik a sajtó, a telekommunikáció és a kultúra. A minden moralitást nélkülöző rendszer nem tűr meg semmilyen ellenhangot sem, aki mégis megpróbálkozik vele, azt fekete zsákkal a fején viszik el. A filmet végig az a kérdés lengi körbe, hogy egy ilyen rendszerrel szemben indokolható-e az erőszak. Mert a történet főszereplője, a titokzatos „V” – nem mellőzve a személyes indokokat sem – az állampárt prominenseinek kíméletlen levadászásába kezd, miközben az elnyomás elleni szabadságharcra buzdít, és bizonyítja is, hogy nem csupán az ékes szólamok embere.
Ugyanakkor ott motoszkál az emberben az is, hogy a filmben látható állampárt rátelepedése az országra, valóságunk illiberális törekvéseire emlékeztet, csak a történetben már jóval előrehaladott formában. Felfogható egyfajta figyelmeztetésként. Még mielőtt nekünk is azzal a szörnyű kérdéssel kellene szembesülnünk, hogy az erőszakra csak erőszakkal lehet-e válaszolni.
Apropó. A reklám helye, hogy a Fumax kiadó éppen erre a napra, november 5-re időzítette a képregény első magyarországi megjelenését. Már meg is kaptam az értesítést, hogy mehetek érte. Itt az ideje, hogy végre a V mint vérbosszú nyomtatottan is a kezembe kerüljön.
(A szerző további cikkei nyomon követhetőek a Facebook-oldalán is. Kövesd Te is!)