Büszkeség és balítélet

Elhamarkodottan döntöttek a britek a brexitről? Késő bánat?

Egyre többen érzik úgy az Egyesült Királyságban, hogy hibás döntést hoztak két éve. Sokszor elhangzik az is, hogy a brexit mellett pártoló politikusok „nem ezt ígérték”. A leghangosabbak rögtön a népszavazás eredménye után a felelősséget hárítva hátra is léptek. Az egyik ilyen volt Nigel Farage, aki nem sokat teketóriázott, az eredmény kihirdetése után, két héten belül lemondott az euroszkeptikus UKIP vezetéséről.

„A célom a politikában az volt, hogy kiléptessem Nagy-Britanniát az Európai Unióból”

 – jelentette ki büszkeségtől dagadó kebellel. Amit még utána mondott, az már a cinizmus kategóriájába tartozik.

„A népszavazási kampányban azt mondtam, vissza akarom kapni az országomat. Most azt mondom, vissza akarom kapni az életemet”

 – fogalmazott. Farage ezzel még nem lépett le a politika színpadáról, de egyértelműen lemondott a felelősségről, hogy szerepet vállaljon a kilépési folyamat levezénylésében.

Az Egyesült Királyság 2017 márciusában indította el a tárgyalásokat az Európai Unióval, azóta is politikai csiki-csuki van belőle. Mert hát ugye nem mindegy, hogy az Egyesült Királyság milyen feltételekkel lép ki az Európai Unióból. Ez pedig nem csupán szuverenitásról és a bevándorlásról szól (sokan a brexitben csak annyit láttak, hogy majd korlátozzák a kelet-európai munkavállalók bevándorlását az országba), hanem főként kőkemény gazdasági kérdésekről, vámokról, illetve kereskedelmi megállapodásokról. Egyszerűbben fogalmazva: sok pénzről van szó. Nagyon sok pénzről. És pont emiatt bizonytalanodtak el a brexit-párti szavazók is.

Gazdasági elemzők kezdettől fogva kongatták a vészharangot, hogy bizony az Európai Uniótól való leválás nem lesz fájdalommentes. Sőt, akár nagyon fájhat majd. Az ettől való félelem az Egyesült Királyság integritását is veszélyezteti. Skóciában és Észak-Írországban erősödőben vannak a függetlenségi törekvések. 2014-ben még a Skót Nemzeti Párt vezette skóciai kormány kampánya ellenére a skótok többsége elvetette a függetlenséget. De ez ma már egyáltalán nem biztos, hogy így lenne. A skótoknál folyamatosan napirenden van, hogy a brexit teljesítése esetén kiválnak az Egyesült Királyságból. Az északír helyzet speciális, hiszen a brexit felveti annak a problémáját, hogy újra határellenőrzést kellene bevezetni Észak-Írország és az EU-tag Ír Köztársaság között. Ez a kérdés külön vitás politikai helyzetek egész sorát indította el az érintettek között.

A közelmúltban több kezdeményezés is indult, hogy új népszavazást kellene rendezni az EU-tagság kapcsán az Egyesült Királyságban. Van olyan törekvés, ami újra feltenné a 2016-os kérdést, mivel azóta sokan meggondolták magukat. London polgármestere, Sadiq Khan az EU-tagság megszűnésének feltételrendszeréről szóló referendumot javasolt, ugyanígy tettek brit nagyvállalatok vezetői is. Theresa May brit miniszterelnök viszont egyértelművé tette, nem lehet és nem lesz második népszavazás.

„Mintha jegyet váltottál volna egy óceántúli repülő-járatra és a levegőben találnád ki, hogy mégsem akartál útnak indulni”

 – jellemezte találóan a helyzetet londoni barátom.

Szerdán körbejárta a világsajtót, hogy elkészült egy ígéretes megállapodási terv a brit kormány és az Európai Unió tárgyalóküldöttségei között a kilépés feltételeiről. Csütörtökön ezt a hírt gyorsan beárnyékolta, hogy reggel bejelentette lemondását a brexitért felelős brit miniszter, Dominic Raab. Theresa Maynek címzett levelében azt írta: nem tudná jó lelkiismerettel támogatni a szerdán bemutatott megállapodás-tervezetben foglaltakat. Azt is hozzátette, az a legnagyobb probléma szerinte, hogy a tervezet az Egyesült Királyság integritását veszélyezteti. A minisztert azóta többen is követték, és felálltak a székükből.

Nem csoda, ha mindezek után a britek egyre rosszabb szájízzel gondolnak az Európai Unióból való kilépésre. Eddig semmit sem nyertek a brexittel. Válság és instabilitás veszélye lengi körbe a szigetországot, ráadásul egyelőre úgy tűnik, hogy sokkal többet veszíthetnek, mint nyerhetnek, ha még nyerhetnek is bármit. Ami két éve még büszkeség volt, ma egyre inkább balítéletnek tűnik.

Fotó: flickr.com

(A szerző további cikkei nyomon követhetőek a Facebook-oldalán is. Kövesd Te is!)