Újra két pogány közt?

Szélsőséges liberálisokról és a magukat kereszténynek, nemzetinek tartókról ír Staudt Gábor. És mi belgák hova álljunk?

"Meggyőződésem, hogy Európa és Magyarország nagyobb bajban van, mint azt sokan gondolnák, és a keresztény konzervatív értékrend két oldalról is igen jelentős szorításba került"

- írja Staudt Gábor annak kapcsán, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 70. évfordulója alkalmával ünnepi ülést rendeztek az Európai Parlamentben.

A jobbikos képviselő szerint az egyik oldalon vannak a szélsőliberális eszméket képviselők, akiknek az emberi jogokról leginkább csak a transzneműek előjogai és a nemsemleges vécék jutnak eszükbe, de az őshonos nemzetiségek kérdése hidegen hagyja őket. Nem foglalkoznak az autonómia törekvésekkel sem, noha nyugati példák igazolják, hogy egy korrekt megállapodással létrehozható egy olyan „win-win” szituáció, ahol a többségi társadalom és az őshonos kisebbség is megtalálja a számítását és boldogulását. 

"De hol van az EU, amikor állampolgárságuktól fosztanak meg Szlovákiában magyarokat, amikor nem engedik a magyar nyelv használatát."

- írja. 

Staudt Gábor emlékeztetett arra is, hogy az Európai Unió sem lépett fel a Benes-dekrétumokkal szemben. 

"Aki olvasta ezeket a rendelkezéseket, az elborzad, hogy milyen módon diszkriminálta, fosztotta meg mindentől, és minősítette bűnös népnek a németeket és a magyarokat. Szóval ezek rendben vannak, de az felháborító, ha valaki csupán a férfi és a női vécé között tud választani. (...) A józan eszét vesztett világ lassan elkezdi maga alá temetni alkotóit is."

A politikus viszont felteszi a kérdést: Mit képviselnek azok, akik kereszténynek és konzervatívnak tartják magukat? Szerinte az orbáni politika láttán felmerül a kérdés: 

"Védhetjük-e keresztény értékeinket antikrisztusi eszközökkel? Lehet-e „szent” célokért harcolni hazugsággal, álhírekkel, rágalmakkal, mindenen és mindenkin átgázolva, haveri zsebeket degeszre tömve közpénzekkel? Véleményem szerint még akkor sem lehet sátáni eszközökkel krisztusi célokat szolgálni, ha ezeket a célokat valaki komolyan gondolja."

Szerinte a kereszténység zászlóra tűzése csak egy jól hangzó propaganda szöveg, és bárkit, aki a jogállam működését kéri számon, lehet is rögtön bevándorláspártinak, hazaárulónak, meg persze sorosistának bélyegezni. Mint írja: Persze, vannak a kritikusok között bevándorláspártiak is: de attól még nem mindenki az! Ugyanolyan ez, mint amikor a Fidesz úgy reagál a korrupciós vádakra, hogy az MSZP többet lopott! Köszönjük szépen, két tolvajjal még nem vagyunk kisegítve! 

Felteszi a kérdést: Mi „igaz belgák” hová is álljunk? Kell a fenti két út között választani? Vagy úgy is kérdezhetném, hogy választhatunk-e közülük úgy, hogy ne kockáztassuk a kárhozatot? Mi lehet az alternatívája azoknak, akik a keresztény értékekhez hűek szeretnének lenni, és egyúttal jogállamban is szeretnének élni? Nos, ezeknek az embereknek szeretne alternatívát nyújtani a Jobbik, és hiszünk benne, hogy egyre több embernek lesz igénye a valódi értékalapú politikára. Olyanra, ami a tettekben is testet ölt. Ki lehet persze forgatni mindent. Autoriter nézőpontból meg lehet próbálni baloldalinak ábrázolni, de attól még ugyanaz marad: keresztény és magyar!