Az Országgyűlés Vállalkozásfejlesztési bizottsága két javaslat vitára bocsátásáról döntött. Az egyik Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf „rabszolgatörvénynek” is becézett tervezete volt a túlórák számának drasztikus növeléséről. A másik pedig a jobbikos Jakab Péter határozati javaslata arról, hogy legalább az országon belül törekedjen az állam az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvének érvényesítésére.
Az előbbit támogatta a kormánytöbbség, az utóbbit úgy szavazták le, hogy még csak hozzá sem szóltak.
Jakab tervezetét az Országgyűlésben Bodó Sándor azzal az épületes érveléssel söpörte le az asztalról, hogy
az emberek Szabolcsban, Nógrádban, vagy Borsodban valóban rosszabbul keresnek, de 8-10 éve még ennél is kevesebbet vihettek haza, úgyhogy örüljenek szépen a fejlődésnek.
Különben is, minden országban vannak bérkülönbségek, és e téren a „piaci szereplők alkuja a meghatározó.”
Ne azt nézzék, most mennyit keresnek, hanem azt, hogy 10 évvel ezelőtt mennyit vittek haza!
Jakab Péter, a Jobbik országgyűlési képviselője a parlamentben szembesítette a kormánypárti politikusokat, hogy mennyit keresnek a magyar munkavállalók.Valéria, Szabolcsból 100 ezerért vasal egy ruhagyárban,Mária, Borsodban eladó, 120 ezer forintért,Ferenc Szolnok megyében 43 év munkaviszony 130 ezer forintért dolgozik esztergályosként,Ildikó gyógymasszőr egy borsodi kórházban, 98 ezer forintot visz haza.Viszont Tímea segédápolóként 580 ezer forintot keres, de ez nem meglepő, mert Tímea Münchenben dolgozik.
Különben a jobbikos javaslat egy ujjal se nyúlt volna a piaci szereplőkhöz. Csupán az állami vállalatokat köteleznék az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének bevezetésére. A multikkal a stratégiai szerződések újratárgyalása révén egyeznének meg, kikötve a béremelés ütemét, a vállalkozások számára pedig béremelést ösztönző adókörnyezetet teremtenének. A Fidesz szerint azonban erre sincs szükség.
A Jobbik bérfejlesztési ütemtervet kér a kormánytól
Jakab Péter, a Jobbik országgyűlési képviselője sajtótájékoztatójan elmondta, hogy átlagosan egy borsodi 103 ezerrel, egy szabolcsi 123 ezer forinttal keres kevesebbet, mint egy budapesti munkavállaló. A politikus szerint a Fidesz gazdaságpolitikája az olcsó munkaerőre épít, már a csehek, a lengyelek és a szlovákok is jobban keresnek nálunk.
A bizottsági ülés után Jakab az Alfahírnek elmondta:
"Azok után, hogy az államtitkárok fizetését egy tollvonással megemelték 30 százalékkal, minimum azt vártam, hogy kialakul egy szakmai vita a szakbizottságban arról, hogyan lehet a dolgozók bérét is emelni."
Hozzátette: egy szakmai vita után lehet nemet is mondani a Jobbik javaslatára, "csak mondjanak jobbat". Ehelyett indoklás nélkül elvetették a leszakadó országrészekben élők béremelését, előtte viszont megszavazták a saját javaslatukat a vég nélküli túlóráról. A Fidesz nem a béremelésben, hanem a rabszolgamunkában hisz - szögezte le. Hangsúlyozta: nem fogják annyiban hagyni, „vagy így, vagy úgy”, de a parlament elé viszik a kérdést.
Kósáéknak nem kell ilyen nehézségekkel megküzdeniük. A legszebb Dickens-regényeket idéző szupervadkapitalista tervezetük simán átment a bizottságon.
Kósa Lajosék 100 órával emelik a túlórakeretet, mert szerintük az emberek többet akarnak dolgozni
A törvénymódosítás csak azokra vonatkozna, akiknek kollektív szerződésük van. Ha a javaslatot elfogadják, a munkaórák szabályos számának három év alatt kell kijönnie, de 12 hónap alatt a heti munkaidő nem lehet majd átlagosan több 48 óránál. A Fidesz most közleményben magyarázta el, miért jó ez a javaslat: azért, hogy aki többet akar dolgozni és keresni, az megtehesse, ne legyen ezelőtt bürokratikus akadály.
A javaslatot szinte minden szakszervezet – még a Fideszhez hagyományosan közel álló Munkástanácsok is – elfogadhatatlannak nevezte, tavaly egy hasonló elképzelést le is fújtak a hatalmas felháborodás miatt. A kormány azonban a jelek szerint ragaszkodik hozzá, hogy akár heti hat napra is be lehessen rángatni a munkavállalókat dolgozni.
Hogy Orbánéknak valójában kinek a véleménye számít, arról Szijjártó Péter szólta el magát hétfőn Düssledorfban.
„Nagyon fontos, hogy a Magyarországon beruházó észak-rajna-vesztfáliai cégek egyértelműen kedvezően fogadták a magyar kormány azon törvénymódosító javaslatait, amelyek tovább növelik az ország versenyképességét, és a korábban kihívásként emlegetett munkaerőpiaci helyzeten javítanak."
ecsetelte lelkesen a külügyér, nem is sejtve, mennyire fontos mondatot ejtett el.
Ama bizonyos „munkaerőpiaci kihívások” becsületes neve ugyanis: munkaerőhiány. Ez pedig mindenekelőtt annak köszönhető, hogy kitántorgott nyugatra félmillió emberünk, jelentős részben éppen azokból a leszakadó régiókból menekülve a kilátástalanság elől, amelyeknek felzárkóztatását egy könnyed mozdulattal lesöpörte az asztalról a kormánytöbbség.
Ma tehát a napnál is világosabbá vált, hogy Orbánék szerint erre a helyzetre az a megoldás, ha az itthon maradók kidolgozzák a belüket, méghozzá ugyanolyan nyomorúságos bérekért, mint eddig.
És ezt az a nemzetközi nagytőke mondja tollba nekik, amely ellen annak idején oly látványos szabadságharcot kezdtek, és amelynek gonosz ármánykodását ma is odahazudják minden mögé, ami nem tetszik nekik. Ez a hatalom a külföldi bankok áruló kiszolgálójának bélyegzi azt a 140 ezer kétségbeesett magyart, aki a lakástakarékok puccsszerű kivégzésének bejelentése után az utolsó pillanatban kötött szerződést,
majd ugyanez a hatalom ugyanezen a napon hason csúszva dobja a multik elé a magyar munkavállalók maradék jogait, egészségét, és emberhez méltó életét.
Köszönjük meg a Fidesz Vállalkozásfejlesztési bizottságban ülő képviselőinek hallgatását és Szijjártó Péter szavait! Sok mindent tettek ma világossá.