Elindultak egy úton...

31 évvel ezelőtt, 1987. november 26-án hunyt el Rockenbauer Pál. Neve összeforrt két, kordokumentumként is felfogható sorozatával. A Másfélmillió lépés Magyarországon és a ...és még egymillió lépésen generációk nőttek fel, hatásuk a mai napig felbecsülhetetlen. Jelöletlen ösvényt tapostak ki a számunkra, amin csak végig kell lépdelnünk. Ám most sajnos elindultunk visszafelé.

A szocialista nehézipar és mezőgazdaság gázolajfüstjében lassan elmúló évszázados világ utolsó pillanatait megörökítő sorozatok nemcsak a természetjárást népszerűsítették, de előtérbe állították a természet- és örökségvédelmet is, pontosabban annak hiányát. A finoman kritikus sorozat a maga szomorkás, bús hangulatával úgy vált ellenzéki kiáltvánnyá a szocialista fejlődés megállíthatatlan és fülsértő, amúgy hamis dübörgése közepette, hogy nem is akart az lenni.

Aztán jött a rendszerváltás, szép reményekkel, majd keserű csalódásokkal. A dübörgő és hamis zaj nem múlt el, csak innentől fejlesztésnek, beruházásnak, értéknövelésnek, projektnek nevezik azt.

Ahogyan egykor a szocialista fejlődés, úgy ma a kielégíthetetlen étvágyú profit útjában áll a természet- és örökségvédelem. Ahogy mi is megírtuk: a kormány bürokráciacsökkentésre hivatkozva lefejezi mindkét területet. Előbb az Agrárminisztériumból rúgnak ki mintegy 340 természetvédelmi szakembert, majd nem sokkal később ugyanígy jár az örökségvédelem. Az eddig is koloncként kezelt területről mintegy 40 embert rúgnak ki, ezzel gyakorlatilag megszűnik a régészeti államigazgatás és a műemlékvédelem szakmai képviselete.

Talán szimbolikusnak tekinthető: az első Orbán-kormány idején felállított Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt - amely nem csak összefogta a szakterületet, de hatóságként engedélyezett is - a második Orbán-kormány szünteti meg 2012-ben. Bár pár év szerencsétlenkedés után, 2014-ben felállították ugyan a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központot, ám 2016 végén ezt is felszámolták. 

Nem járt jobban a természeti örökségünk sem. A több mint háromszáz ember kirúgásával lényegében megszüntették az állami szintű természetvédelmet, kivétel nélkül egyedülálló szakmai és közigazgatási tudással és kapcsolati rendszerrel rendelkező, elhivatott, munkatársat hajítottak utcára a közigazgatás modernizációjára hivatkozva.

Mindezt tették úgy, hogy az igazán fontos területekhez természetesen nem nyúltak: a több száz fősre hízó propagandaminisztériumot lényegében nem érinti az elbocsátási hullám.

Világos üzenet ez, világosabb nem is lehetne.

Nem kell örökségvédelem, nem kell természetvédelem. Mert útjában áll a profitnak, a hazai oligarchának és a külföldi tőkének. És útjában áll az őket minden képzeletet felülmúló módon kiszolgáló hatalomnak. 

Nem lehet ezt máshogy hívni, mint ami: ez nemzetárulás.   

Itt tartunk most.

Erős államot akartunk, de egy cinikus, agresszív hatalmat kaptunk. Értékeinkre büszke, azt óvó államot akartunk, de csak egy önfényezésbe, önnön tévedhetetlenségébe fulladó, a ma profitjáért bármit feláldozó plakátkormányt kaptunk. 

Négy évtizeddel ezelőtt Rockenbauer Pál és barátai elindultak egy úton. Az elmúlt években Orbán és barátai is. Csak ez pont ellenkező irányba vezet.