Mikor szembesíti a fideszes diplomácia Romániát az elmaradt gyulafehérvári ígéretekkel? - A cikkből kiderül

Végre egy kerekasztal-beszélgetés, ahol lehetett kormánypárti politikust kérdezni!

Ahogy az várható volt, Pánczél Károlyra az este folyamán a pofozó zsák szerepe hárult, amit becsületére legyen mondva, igyekezett joviális nyugalommal viselni, illetve olyan mondatokkal kivédeni, melyektől azt remélte, hogy sem vitapartnerei, sem a közönség nem fog tudni belekötni, ám ez a taktika nagyjából az első perctől kudarcra volt ítélve.

Nemzetközi diplomáciai kudarc

Bencsik János, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinetjének alelnöke rögtön le is csapott a kormánypárti képviselő vélekedésére, miszerint Romániának a kormányellenes tüntetések és a káoszos belpolitika miatt nem sikerült úgy megünnepelnie a december elsejei, az Erdély elszakadását kimondó gyulafehérvári nyilatkozat százéves centenáriumát, ahogy azt eredetileg szerette volna.

Az ellenzéki párt nemzetpolitikai szakértője a magyar közéletre nézve is példaértékűnek nevezte a román civil kurázsit. Azt is hangsúlyozta, hogy a románok igenis erejükön felül igyekeztek kihozni a számukra ünnepi alkalomból a maximumot, a magyar kormány és diplomácia viszont már korántsem vizsgázott ilyen fényesen:

"Trianon évfordulója kapcsán nekünk, magyaroknak is van egy narratívánk, amit egyszerűen nem tudtunk elég hangsúlyosan megjeleníteni a nemzetközi porondon"

- érvelt Bencsik, aki szerint a békediktátum centenáriuma kiváló alkalom lenne, hogy a saját szempontjainkat a világ közvéleménye elé tárjuk, épp ezért tartják elhibázottnak, hogy a Fidesz leszavazta a Jobbik által kezdeményezett Trianon-emlékévet.

Tényleg padlón vannak-e a román-magyar kapcsolatok?

Következő kérdéskör sem alakult szerencsésebben a Fidesz képviselője számára, aki

szembemenve pártja és a magyar külügy szokásos lózungjaival, egy ötös skálán egyesre értékelte a román-magyar nemzetközi kapcsolatokat.

Kiemelte, hogy a "szerb-magyar megbékéléshez" képest keleti szomszédunknál még a szlovákokkal is jobbak a bilaterális viszonyaink, ahol továbbra is érvényben vannak a Beneš-dekrétumok és a magyarokat súlyosan korlátozó nyelvtörvény, hiszen

"eljutottunk arra a szintre, hogy a magyar köztársasági elnök ma már bármilyen magyar nemzeti ünnepen át tud menni a komáromi hídon".

A "hatalmas" fegyvertény mellett hozzátette: a románoknál jelenleg csak az ukránokkal rosszabb Magyarország viszonya.

Bencsik János felhívta Pánczél figyelmét, hogy a magyar-szerb kapcsolatok legfeljebb a Fidesz szerint értékelhetők ötösre a skálán, és ő úgy látja, viszonyítás kérdése, hogy milyen "érdemjeggyel" illetjük a magyar-román viszonyt. Szerbia kapcsán kiemelte, hiába áll déli szomszédunk - az ukránokhoz hasonlóan - az európai csatlakozás előszobájában, nagyon nehezen tudjuk velük szemben érvényesíteni az érdekeinket. Az EU-tag Szlovákiával és Romániával szemben pedig szinte teljesen eszköztelenek vagyunk, szerinte az itteni magyar közösségek helyzete egy centivel sincs előrébb.

"A magyar kormány még el is nézi a jogsértéseket, ha cserébe alkalmi szövetségeseket tud szerezni a szerb, román és szlovák kormányokban, a Brüsszel elleni harcához"

- mondta a jobbikos szakpolitikus.

Pánczél erre olyan érvekkel hozakodott elő, hogy szerinte

Az LMP-s Ungár Péter meglepetésének adott hangot a fideszes álláspont kapcsán - ő kettesre osztályozta a két ország viszonyát -, és kiemelte, hogy a magyar kormány szavakban ugyan központi kérdésként kezeli a nemzetpolitikát a külpolitikában, de Szijjártó Péter az elmúlt években egyszer sem hozta szóba nemzetközi porondon a szlovák nyelvtörvényt vagy az állampolgári törvényt:

"Ezt a bilaterális kapcsolatot feláldozták azért, hogy együtt tudják vétózni a migránskvótákat."

Romániával kapcsolatban egy párhuzammal világított rá a Fidesz tehetetlenségére: szerinte legalább etnikai alapú, kulturális autonómiát kellett volna kérni az ottani magyaroknak az EU-csatlakozásért cserébe, hiszen például "Szlovénia egy 250 méteres tengerszakasz miatt nyolc évig előszobáztatta Horvátországot".

Ungár hozzátette: neki Potápi Árpád államtitkár az Országgyűlésben azt válaszolta az erre vonatkozó kérdésére, hogy

a kormány Szerbia esetében sem folyamodik majd ehhez a hatékony nemzeti érdekképviseleti módhoz.

Az MSZP-s Molnár Zsolt inkább hármas alá-ra értékelte a magyar-román viszonyt, mert szerinte a gazdasági, aktuálpolitikai és a migrációs válságból fakadó érdekazonosságok mentén történtek közeledések, ezek pedig a jövőben szerinte mindinkább a pragmatizmus felé tolják majd el a Kárpát-medence diplomáciai rendszerét, ami részben felülírhatja a történelmi sérelmeket.

Nemzetközi téren szinte csak a saját ügyeiben kemény a Fidesz

A vita innentől viszonylag hamar beállt az ellenzéki képviselők érvelnek, Pánczél Károly pedig próbál valami használhatónak tűnő válasszal elhajolni az ütések elől szisztémára.

A jobbikos, LMP-s és MSZP-s érvek között a fő kérdésekben csak árnyalati és hangsúlybeli különbségek mutatkoztak - ebben a legkomolyabban talán Molnár Zsolt csúszott el néha a balos lózungok felé -, azt például mindhárom politikus kifogásolta, hogy

a magyar uniós elnökség során a Fidesznek fontosabb volt, hogy a saját problémás pártérdekei és ügyei (médiatanács, bírói nyugdíjazás) miatt "verje az asztalt" Brüsszelben, a határon túli magyarokról viszont egy szót sem szóltak a nemzetközi fórumon, hiába volt náluk a "kapukulcs".

Az ellenzéki vitázók szerint ezzel gyakorlatilag - pitiáner ügyekben - elinflálták Magyarország nemzetközi érdekérvényesítő képességét, jelenleg pedig nem tudjuk megfelelően artikulálni, mi a valóban fontos számunkra, és még ahol szövetségesekre lelhettünk volna a kisebbségpolitika terén, ott sem kíváncsiak már a magyarok igazára.

Ungár Péter szerint nem lenne szégyen tanulnunk a románoktól, két román mondást is idézett, melyek jól tükrözik, milyen szellemben folytatnak ők sikeres külpolitikát:

"A lehajtott fejet nem vágja le a kard; illetve úgy kell beszélni, mint ők, és úgy kell tenni, mint mi."

A határon túlra irányuló gazdaságélénkítő programokkal kapcsolatban, a hazai korrupciós helyzetet ismerve, mindhárom részről fölmerült, hogy valóban jó helyre megy-e a pénz, és tényleg arra költik-e, amire kellene.

Molnár Zsolt közölte: hogyha neki vitatkoznia kéne a magyar kormánnyal, akkor "hetvenkét dolog megelőzné a nemzetpolitikai kérdést", viszont a fideszes gyakorlat eredményességét erősen vitatta, Magyarország szerinte is versenyhátrányban van a nemzetegyesítési törekvések terén, legfőképpen a nyugati közvélemény berkeiben.

A Trianon-emlékévvel kapcsolatban Bencsik János külön is hangsúlyozta: nem lenne szabad hagyni, hogy az elszalasztott lehetőség legyen, a kormánynak igenis kötelessége lenne nemzetközi felvilágosító kampányt folytatni ebben az ügyben, mert nyugaton "nem értik Trianont". Az utóbbi gondolathoz Ungár Péter hozzáfűzte: nyolc évnyi kormányzás után ezért egyértelműen a kormány a felelős, a magyar kulturális intézeteknek és külképviseletek pedig ahelyett, hogy Soros Györgyről magyaráznak a nyugati médiában, "akár foglalkozhatnának ezzel is".

Mivel fizetünk a Fidesz szövetségi politikájáért?

Ungár Péter szerint relatív, hogy Románia mihez képest jogállam, az erről szóló európai parlamenti szavazás kapcsán pedig Pánczél Károly szemére vetette, hogy a Fidesz még csak említés szintjén sem hozta föl a magyar autonómia hiányát a vitában.

Bencsik János az EP-vita kapcsán kifogásolta, hogy a kormány szimbolikus ügyekben is képtelen volt eredményeket elérni, amit ráadásul azzal is tetéz, hogy a határon túl is terjeszkedő NER-médiában egyrészt Soros Györgyöt teszi felelőssé a az elszakított magyarságot ért jogsérelmekért, illetve olyan "magyarfaló" politikusokat igyekszik tisztára mosni a magyar közvélemény előtt, mint Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök, vagy Robert Fico szlovák miniszterelnök.

"Az ilyen szövetségkötéseknek mindig ára van, jelen esetben, hogy a magyarság számára fontos ügyeket nem tudjuk sikerre vinni"

- tette hozzá a Jobbik szakpolitikusa.

Érdemi válaszok nélkül?

Pánczél Károly a kínosabbnál kínosabb kérdéseket, és a Fidesz nyilvánvaló nemzetpolitikai eredménytelenségét próbálta azzal elkenni, hogy a kormány hiába támogatja a határon túli autonómiatörekvéseket, a magyar közösségekben és politikai körökben annyiféle fontossági sorrend és koncepció él, ahányan vannak. Románia esetében kínjában már azt is megpróbálta sikerként beállítani, hogy

az RMDSZ-nek az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozat kisebbségi autonómiaígéreteire épülő javaslatait most már nem olvasatlanul kukázzák, hanem előtte vitáznak róla.

Az eredmények elmaradását azzal is próbálta indokolni, hogy az utódállamokat nehéz meggyőzni arról, hogy az autonómiával nem veszítenének semmit, nem látják be az előnyeit (mondjuk épp ezért fura, hogy a diplomáciai kényszerítés eszközéhez viszont nem mer, vagy nem akar nyúlni a kormány - a szerk.). A gyulafehérvári nyilatkozat elfeledett ígéreteiről szólva, hozzátette:

"A száz éves évforduló pont jó alkalom lenne arra, hogy a magyar diplomácia ezt igen erőteljesen az orruk alá dörgölje."

Tudják, mi lenne a dolguk, de...

Portálunk kérdésére, miszerint pontosan mikor kezdi meg végre a magyar diplomácia az említett "orr alá dörgölést", Pánczél Károly nagyon helyesen elismerte, hogy a magyar diplomácia első emberének, a teljes apparátusnak és a külképviseleteknek is ezt kell tennie, sőt állítólag - annak ellenére, hogy ebből semmit sem lehet érzékelni - már most is ez történik.
 
Ám azzal kapcsolatban, hogy erre vajon mikor, hol és ki által került eddig sor, nagyvonalúan elmulasztott konkrét példákkal szolgálni...

A zárógondolatok között szóba került a székely-magyar összetartozás napjának elfogadása is, melynek kapcsán Ungár Péter említette meg, hogy az erről szóló határozati javaslatot a jobbikos Szávay István nyújtotta be, akinek "történelmi érdeméről" szerinte mindenképp meg kell emlékezni egy ilyen beszélgetés során.

Bencsik János pedig arról beszélt, hogy a Jobbik mindig is azt képviselte, hogy a nemzetpolitika ne merüljön ki az önsajnálatban, annak optimista és reális alapokon kell nyugodnia, június 4-e viszont a magyarság számára akkor is gyásznap marad, ha abból a kormány megpróbál barackfa-dalos örömünnepet csinálni. Kifejtette: van valami "diszkrét bája" annak, hogy tizennégy évvel a "gyalázatos 2004. december 5-ei népszavazás" után egy nemzetpolitikai diskurzusban egy MSZP-s politikussal az Euró bevezetése és a brüsszeli érdekképviselet kapcsán különbözik leginkább a véleményük.

Molnár Zsolt azzal búcsúzott, hogy szerinte az ellenzék jó irányba halad, ha a nemzetegyesítés kapcsán például az MSZP tudta támogatni Szávay István Trianon-emlékévről szóló, végül elkaszált indítványát, a nemzeti párttal pedig a külpolitikában legfeljebb csak a Brüsszelhez való viszonyban térnek el az elképezéseik.

(Fotók: Bezerédi Tamás / Alfahír)

Ünneplés helyett mit tegyen a magyar?

A vita egyoldalúnak bizonyult, mindkét politikus a legérthetőbb módon adta az érdeklődök tudtára, hogy sem magyarországi, sem pedig erdélyi magyarként nem élnék meg soha ünnepként a modern Románia százéves fennállását - olvasható az itthon.ma beszámolójában.