Kiábrándultság
A politikából való kiábrándultság mindhárom országban erős, ezt az attitűdöt az inaktivitás kifejezés nem írja le kellőképpen. Magyarországon a legrosszabb a helyzet, 67 százalék mondta azt, hogy valamilyen szinten nem elégedett a politikai helyzettel, Lengyelországban és Szlovákiában némileg alacsonyabb ez az arány.
Politikai aktivitás
A három ország fiataljai a személyes energiafektetést igénylő politikai aktivitásokon, például tüntetéseken nem igazán vesznek részt, legtöbbjüknél a választáson való részvételben kimerül ez a fajta tevékenység.
A magyar fiatalok 63 százaléka azt mondta, hogy nem írt alá még offline petíciót és nem is tervezi, online petíciónál 76 százalék ez az arány. 84 százalékuk még soha nem fejtette ki véleményét politikai kérdésekben nyilvánosan és nem is tervezi. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a fiatalok politikaértelmezése meglehetősen szűk és elsősorban a pártpolitikára korlátozódik. Ha például a dohányboltokról vagy a netadóról mondtak véleményt, nem politikaként élték meg. A politika kifejezésnek rendkívül erős taszító ereje van, de az adatok ettől függetlenül általános apátiára utalnak.
Az egyik megkérdezett véleménye jól összefoglalja a politikai aktivizmus iránti nem létező elkötelezettséget:
„az internetadó egy teljesen beteg ötlet volt, majdnem ki is mentem tüntetni.”
Szintén elhangzott, hogy a pártoknak erősebben kellene aktivizmusra ösztönözni, de sok fiatal azt is gondolja, hogy a politika nem róluk szól. Ez főleg annak köszönhető, hogy a korfát, a szavazatarányokat és szavazási aktivitást vizsgálva a politikai aktorok a kommunikációt inkább az idősebb korosztályok irányába tolják.
Demokrácia
A demokrácia támogatottsága egyöntetű. A legtöbben a demokratikus rendszert alapvetően jó dolognak tartják. Ezzel szemben 29 százalék úgy látja, hogy egy erős vezetőnek kell irányítania, aki nem sokat bajlódik a parlamenttel és a civil társadalommal. Több mint 60 százalék viszont elutasítja ezt, tehát a tekintélyelvű attitűd nem kifejezetten erős a fiatalok körében – legalábbis addig, amíg nincs kontrasztba helyezve valamivel.
40-58 százalék adna fel a demokratikus értékekből a jövedelmi előrelépés érdekében. A demokráciát az anyagi szempontok oltárán feláldozhatónak tartják, ilyen szempontból a demokráciát luxuscikknek gondolják. 47-63 százalék az emberi jogokat és a polgári szabadságot korlátozhatónak tartja veszélyhelyzetek esetén. A három vizsgált ország közül a magyar válaszadók engednék el legkönnyebben a demokratikus szabadságjogokat. A demokrácia tehát másodlagos az anyagi biztonság mellett.
Identitás
A nemzeti és európai identitás együtt van jelen az önképben. 58-80 százalék identitása fontos részének tartja az európaiságot, ez Lengyelországban a legmagasabb, Magyarországon a legalacsonyabb. Sokan fogalmazták meg azt a véleményt, hogy másodikrendűnek érzik magukat az EU-ban, amit inkább nyugati projektnek tartanak. Szintén viszonylag általános vélemény, hogy a nemzeti szuverenitásra leselkedő veszélynek tartják az uniót, itthon 41 százalék válaszolta ezt.
Oroszország
Magyarországon a legpozitívabb az oroszokról alkotott kép. 30 százalék gondolja megalapozottnak a gazdasági szankciókat, de sokan nem is hallottak ezekről. Összességében a magyar fiataloknak nem fontos ez a téma, Lengyelországban például 70 százalék feletti a támogatottsága a büntetőintézkedéseknek.
A magyar válaszadók 30 százaléka még csak nem is hallott az orosz dezinformációs kampányokról. A fiatalok majdnem fele nem érzi, hogy ez ártalmas lenne a demokráciára.
Menekültek
A menekültellenesség elsöprő mértékű, a magyar és szlovák fiatalok alig több mint egy tizede mondta azt, hogy a bevándorlásnak bármilyen pozitív hatása lehet, de Lengyelországban sem sokkal magasabb ez az arány. Nyugaton evidencia, hogy ha más területen nem is, de gazdasági szempontok miatt pozitív hozama is lehet a bevándorlásnak. Itthon ez a szempontrendszer teljesen hiányzik a nyilvánosságból.
„Engem nem vernek át”
Összességében a magyar fiatalok kapcsán kijelenthető, hogy a demokrácia elvi támogatottsága erős, a tekintélyelvűség hagyományos mintázatai, például egy erős vezető, kevésbé népszerű. Ha viszont ezek kapnak valamilyen kontrasztot, már nem annyira vonzó a demokrácia. A manipuláció, a propaganda és a dezinformáció jelenlétével tisztában vannak, de nem igazán tudnak mit kezdeni vele, ez az attitűd így foglalható össze. „persze, másokat simán meg lehet hülyíteni, de engem aztán soha”. Ezért kialakult egy olyan bagatellizáló vélemény, mely szerint ezek a kérdések nem fontosak.
(Fotó: Béli Balázs / alfahir.hu)