2019, a frusztráció és a remény éve lesz - interjú Sneider Tamással

Fotó: Béli Balázs/Alfahir.hu

Élete legmunkásabb, legnehezebb évét tudhatja maga mögött, de úgy érzi, megérte. Nem hisz abban, hogy az utcáról lehet kormányt dönteni, de abban igen, hogy a hatalom határait meg lehet húzni, jövő tavasszal és ősszel pedig meg lehet roppantani a diktatúrát építő rezsimet. Hogy hogyan? Kiderül Sneider Tamással, a Jobbik elnökével folytatott évzáró beszélgetésünkből. 

Nagyon sűrű évet tudhatunk magunk mögött, annyi eseménnyel, amennyi két-három esztendőre is elegendő volna. Milyen év volt ez az Ön, illetve a Jobbik számára?

Életem talán legmunkásabb esztendejét zárom most. A választási kampány a szokásosnál is intenzívebb és viharosabb volt, de legalább közben bízhattam abban, hogy utána egy kis szusszanás következik. Hát, tévedtem. A munka dandárja még csak ez után jött, és ennek már április 9-én reggeltől neki kellett látni. Azóta sincs megállás. Négy gyermekkel és két idős, olykor már ápolásra szoruló szülő mellett nem volt egyszerű feladat – de megérte. Kemény, de sikeres év volt ez. A Jobbik helyzetét stabilizáltuk, Magyarország második legerősebb pártja 2019-re készen áll az Orbán-rezsim elleni küzdelemre. Már csak azért is, mert túl vagyunk egy olyan nehéz, de mindenképpen szükséges megtisztulási folyamaton, amelynek során a jelenlegi hatalommal szimpatizálók elhagyták a sorainkat. 

És milyen volt Magyarország 2018-as éve?

Tavasszal ránk köszöntött a harmadik kétharmad, amit én katasztrófának tartok. Az elmúlt nyolc évben az arrogancia és a korrupció rendszere épült ki, és most ez folytatódhat még négy esztendőn át. Ez a rezsim nem csak tisztességtelen, de rendkívül kártékony is. Soha olyan kevés magyar gyermek nem született, mint a 2010 óta eltelt időszakban, és a csökkenő tendencia idén is folytatódott.

"Ha csak ezt az egyetlen mutatót nézzük – pláne, ha hozzávesszük a tömeges kivándorlást – egy öles léptekkel a pusztulás felé haladó nemzet képe rajzolódik ki előttünk. Ez a NER igazi mérlege." 

Az év vége az eddigi leghevesebb kormányellenes tüntetésektől volt hangos. Látszik a fény az alagút végén 2019-re?

Az elmúlt hetek eseményei jól mutatják, milyen gyorsan tud változni a politikai széljárás. Én már egy jó ideje hangoztatom, hogy 2006 tavasza után is teljes volt az apátia az ellenzéki oldalon, őszre mégis megmozdult az ország. Most úgy tűnik, nekem volt igazam.

"A látványos események az utcán történnek, ám, ahogyan 12 évvel ezelőtt, úgy most is a lelkekben zajlanak az igazán fontos változások." 

Kormánybuktatást én a mostani tiltakozáshullámtól nem várok, de nem is ez az igazi jelentősége. 2006 őszén sem sikerült elmozdítani Gyurcsányékat, ám az a folyamat, amely a korrupt és nemzetellenes hatalom bukásához vezetett négy évvel később, ekkor indult. 

Azért akkor egy világnézetileg nagyjából homogén, túlnyomórészt egyértelműen jobboldali tömeg volt az utcákon, most viszont sokkal összetettebb a kép.

Ezek a tiltakozások konkrét törvények, intézkedések, illetve az elfogadhatatlan hatalomgyakorlási módszerek ellen robbantak ki. A tüntetők különböző csoportjai nagyon eltérő módon látják a világot és képzelik el a jövőt, ám az mindannyiunkat összeköt, hogy magyarok vagyunk, és aggódunk a hazánkért. Bármilyen izmus követői is az utcára vonuló tömegek, abban biztosan egyetértenek, hogy nem akarnak diktatúrát, nem akarnak kizsákmányolást és elegük van a korrupcióból. Ha a Fidesz gondolná így, akkor velük tüntetnénk együtt.

"Lehet szögesen ellentétes álláspontunk a családpolitikáról, a homoszexuálisok házasságáról, vagy épp a határon túli magyarságról – demokratikus jogállami viszonyok nélkül ezekről még vitát kezdeményezni sem lehet." 

Egy diktatúrában egyetlen véleménynek lehet csak létjogosultsága, és Magyarország most efelé tart. Mindannyiunk közös érdeke, hogy útját álljuk ennek a folyamatnak. 

A kormánypropaganda azért kárhoztatja a Jobbikot, mert most az Ön által is említett korrupt és nemzetellenes kormányzást folytató erőkkel is együtt tüntet a jelenlegi rezsimmel szemben. Ekkorát fordult a világ?

Javarészt olyan fiatalokkal együtt mentünk utcára, akik között persze vannak baloldaliak és liberálisok is, de az biztos, hogy ők nem tehetőek felelőssé a 10-15 évvel ezelőtti kormányzásért. Persze nem akarom megkerülni a kérdést: a tömegben és a színpadon s feltűnnek a 2010 előtti időkből jól ismert arcok, és nekik mi sem tudunk örülni. Én azt hiszem, az jelenthetne erre megoldást, ha a baloldali, liberális politikában végre lezajlana egy generációváltás, és az előző kormány idején szerepet vállalt figurák visszavonulnának a közélettől. Komoly elvi vitáink biztosan lennének az új nemzedékkel is, de tiszta kezű politikusokkal sokkal könnyebb megtalálni a legkisebb közös többszöröst. 

A kormány szerint 2019 a családok éve lesz. Ön szerint minek az éve áll előttünk?

A frusztrációé, de a reményé is. A kormánypropaganda magyart magyar ellen uszít, egyre mélyebbre ásva az árkokat a társadalomban. Ezt a mostani tiltakozáshullám nyomán várhatóan még jobban csúcsra járatják majd. Érzik, hogy bajban vannak. Nem azért, mert utcáról meg lehet buktatni a kormányt, ebben nem hiszek.

"Abban viszont igen, hogy határozott, meg nem alkuvó kiállással meg lehet húzni a határokat, hogy meddig mehet el a hatalom, ki lehet mondani, hogy eddig és ne tovább!"

És erre nem csak a rabszolgatörvény kapcsán lehet szükség. Orbán Viktor politikája és az ország gazdasági leszakadása együttesen már rövid távon is elvezethet az ország Európai Unióból való kizárásához, vagy kiléptetéséhez. Ezt – bármennyire is eltérően látjuk az Unió helyzetét és jövőjét – mindenképpen közös erővel kell megakadályoznunk. 

Az biztos, hogy 2019 két választás éve is lesz: európai parlamenti és önkormányzati. Ezektől mit vár?

Az EP választások nagyon jó esélyt nyújtanak arra, hogy egy teljesen arányos rendszerben korrigálják a magyar választók azt a kétharmados túlsúlyt, amelyet idén a Fidesz kezébe adtak. Azt hiszem, ezt már sok akkori kormánypárti szavazó is bánja. Ami a Jobbikot illeti: a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a múltkori három helyett ezúttal négy, igazán jó eredmény esetén akár öt mandátumot is szerezhetünk. 

És ezek a képviselők melyik pártcsalád frakciójába ülnek majd be? Vagy harmadik ciklusban is ragaszkodnak a függetlenséghez?

Ez ma még nem látható tisztán. Az egész európai politikai gyökeresen átalakulóban van, ez várhatóan az EP összetételén is meglátszik majd. Új szövetségek, új csoportosulások jöhetnek létre. Amikor ez letisztul, akkor dönthetünk majd csak felelősen, hogy kivel tudunk együtt dolgozni.

Aztán ezt követi majd az igazán komoly belpolitikai megmérettetés, az önkormányzati választás. A településeken meg lehet szorítani a Fideszt?

Ha valakinek van erre esélye, akkor az a Jobbik. Meggyőződésem, hogy a párttal és politikusaival szemben indított példátlanul aljas lejárató kampány-sorozat azért folytatódott töretlenül április után is, mert a választásokon kiderült: jelentősen megerősödtünk a városokban. Több mint harminc városban mi kaptuk a legtöbb szavazatot, további harmincban pedig minimálisan maradtunk le a kormánypárt mögött. Orbánék előre gondolkodnak, tudják, hogy ez mekkora veszélyt jelenthet rájuk jövő ősszel.

"Ha elveszítik a magyar városok harmadát-felét, akkor alapjaiban rendül meg az egész rezsim." 

Ennek érdekében lehetséges akár a teljes ellenzéki összefogás is? Az elmúlt időszak tüntetésein mintha ez az igény is egyre erősebben jelent volna meg. 

Ez is egy olyan lelki folyamat, amiről az előbb beszéltem. Ám ennek nem elsősorban pártok összeborulásában kell megtestesülnie, hanem abban, hogy az ellenzéki szavazótáborok közti falak leomoljanak. Hogy mindenki nyugodt lelkiismerettel szavazhasson a legesélyesebb ellenzéki jelöltre, akkor is, ha az nem a kedvenc pártja színeiben indul.

"A szavazók, a magyar emberek egymással való összefogásában van az igazi erő."

Természetesen formális együttműködésre is szükség lesz sok helyen. De itt sem feltétlenül pártokra kell gondolni, hiszen számos településen helyi civilek, lokálpatrióták is indulnak a választásokon. Azt mindig helyben kell eldönteni, hogy ezekkel hol, és milyen mértékben lehet együtt dolgozni. Az biztos, hogy közös listán az MSZP,  a DK, és jelen állás szerint a Momentum mellett nem fog szerepelni a Jobbik neve. 

A kormánypárti propaganda azt harsogja, hogy a tüntetők „meggyalázták az advent és a karácsony szellemét”. Önnek, mint a narancsuniverzum szerint „karácsony-ellenes tüntetőnek”, mit jelentenek ezek az ünnepi napok?

Amikor a fideszes politikusok ilyeneket mondanak, mindig azok a karácsonyok jutnak eszembe, amelyeket a kilencvenes évek második felében, külföldön dolgozó magyar emberként nem tölthettem a szeretteimmel.

"Ha van karácsony-ellenesség, hát az az elmúlt nyolc év politikája, amely elképesztő szociális igazságtalanságokat eredményezett és százezreket üldözött el az országból. Ezek a családok sokszor ezen a szent ünnepen sem tudnak együtt lenni."

Nem hiszem, hogy ezen a téren a tüntetőknek lenne szégyellnivalója. Ami engem illet, számomra a feltöltődés napjai ezek, igyekszem minél több időt tölteni a családommal. Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy gondoljunk azokra is, akiknek nem adatik meg, hogy szeretteik körében töltsék a karácsonyt. Kopogtassunk be a szomszéd nénihez, kérdezzük meg, segíthetünk-e neki, vagy csak váltsunk vele pár jó szót. Nekik nagyon sokat jelent, bennünk pedig még inkább tudatosíthatja, milyen szerencsések vagyunk, hogy azok vesznek körbe bennünket, akik fontosak számunkra.