A Fidesz-kormány nyilván a New York Times legsúlytalanabb kritikáját vette magára

Nem a fasisztázás volt a lényeg.

Kovács Zoltánt, aki maga is a CEU-n szerzett diplomát, nem az zavarta az amerikai lap nagyon is helytálló elemzésében, hogy

  • Magyarországon csupán látszatdemokrácia van;
  • a kormányzati médiatúlsúly véleménybuborékban tartja és megvezeti az embereket;
  • az alkotmányosság felett őrködő szervezetek mind a Fidesz irányítása alatt állnak;
  • ezek együttese pedig megkérdőjelezhetővé teszik a szabad választások értelmét; illetve hogy
  • az utóbbi időben már a nyílt erőszaktól sem riad vissza a NER.

Nem, a kormánypárti politikus - nyilván kommunikációs megfontolásból - leragadt a Yale kutatójának, Jason Stanley-nek az Orbán-rendszert a fasizmussal párhuzamba állító véleményénél. Erre így reagált a kormányszóvivő a narancsos Magyar Időknek:

"Az elmúlt nyolc évben már megszokott módon újra szánalmas ostobaságokat harsog a New York Times Magyarországgal és a miniszterelnökkel kapcsolatban."

Akit érdekel a helyzetértékelés érdemi része is, az nyugodtan vesse össze a külföldi lap elemzését a hazai valósággal, az egyezések nem a véletlen számlájára írhatók:

A New York Times szerint Magyarország csak a felszínen demokrácia

Az alapos elemzés a CEU példáján illusztrálja, milyen módszerekkel dolgozik a NER. A szerző kiemeli, hogy a hatalom szemében kellemetlennek tűnő oktatási intézményt mindenféle fizikai erőszak és direkt kormányzati támadás nélkül, a külföldi egyetemekre vonatkozó szabályozás módosításával, "technikai jelleggel" kényszerítették arra, hogy tevékenysége nagy részét ezentúl Bécsben folytassa.