"Mindenkinek értékelnie kell a saját szerepét, hogy mit tud hozzátenni egy új együttműködéshez"

Varga Lászlóval, MSZP országgyűlési képviselőjével, a párt országos elnökségének tagjával beszélgettünk a rabszolgatörvény és az ellenzéki együtműködés mellett

  • április 8-ról,
  • a meg nem valósult miskolci visszalépésekről,
  • a létre nem jött értékekről,
  • az új egységről,
  • a Jobbik és az MSZP változásáról,
  • Nagy Imréről,
  • Gyurcsány Ferencről,
  • a megváltozott parlamentről,
  • a szakszervezetekről,
  • a sztrájkról,
  • a vidéki tüntetésekről,
  • és a miskolci polgármester-választásról.

Karácsony előtt azt üzente ellenzéki barátainak, nem azt fogja nézni, honnan jöttek, hanem azt, hogy merre mennek - együtt. Ez mondjuk jól hangzik, de igaz is?

Abszolút. És ezt támasztotta alá, hogy a jobbikos Jakab Péterrel végig egy színpadon álltunk, és meghallgattuk egymást a rabszolgatörvény elleni miskolci tüntetésen. De szerintem április 8-án is mélyebb együttműködésre lett volna szükség. Az a részleges konstrukció, amely végül megvalósult, csak a fővárosban és néhány vidéki térségben működhetett, viszont különösen Kelet-Magyarországon falakon, árkokon átnyúló együttműködésre lett volna szükség. Ez pedig csak úgy működik, ha azt nézzük, merre tartunk, és milyen feladatok érdekében. Csak így lehet legyőzni a Fideszt. Az elmúlt 8 évben tapasztalt diktatórikus hatalomgyakorlás ősszel újabb szintet lépett. Nincs hova hátrálni.

Nagyon jó, hogy mélyebb együttműködésről beszélt, mert Szanyi Tibor a tévészékház előtt úgy nyilatkozott az Alfahírnek, hogy ami például a köztévében történt, azt nem tekinti politikai együttműködésnek, és ez nem valami árnyaltabb stratégiának a kivitelezése. Akkor nem egységes az MSZP?

Nézze, szülővárosomban, Miskolcon tavasszal több mint 60 százaléka volt az ellenzéknek, mégis a két választókerületből két kormánypárti politikus jutott a parlamentbe. Az ellenzéki szavazók most is úgy tartják, ha az 1-es körzetben a baloldali jelöltek visszaléptek volna a jobbikos jelölt érdekében, illetve a 2-es körzetben a Jobbik visszalépett volna a baloldal jelöltjének javára, akkor ma lehetne két ellenzéki képviselője is a városnak, és akkor lehet, hogy kétharmad sincsen. Az 1-es körzetben a jobbikos Jakab Péter, a 2-esben én voltam a legesélyesebb ellenzéki jelölt, ez látszik az eredményekből. Sok tanulsága van a tavasszal történteknek. Lehet gondolni, hogy ez egy merész megközelítés, meg hogy nem tudhatjuk pontosan, mi történt volna, vagy, hogy a feltételek csak decemberre álltak elő.

Mindenesetre mi, észak-és kelet-magyarországi szocialisták azt képviseltük, azt képviseljük, hogy mélyebb együttműködésre van szükség az ellenzéki pártok között.

Ezt a szándékukat mi akasztotta meg akkor az MSZP-ben?

Nem akarok sokat a múlttal foglalkozni, de az látható volt, hogy azok a pártok, amelyek több körzetben is hajlandóak voltak visszalépni, így vagy úgy, de egy mélyebb együttműködésben hittek.

Én nagyon sajnáltam akkor, hogy a Jobbik úgy gondolta, egyedül is sikert tud elérni, és ezért nem tárgyalt a többi ellenzéki párttal.

Nagyon komoly ideológiai különbségek vannak a pártok között, a Jobbik és az MSZP között is, ám amikor ennyire elképesztően lejt a pálya a kormánypártoknak, akkor a demokratikus játékszabályok visszaállításához mélyebb együttműködésre van szükség.

Ön szerint ez egy általános vélekedés is egyben?

Csak az a kérdés, hogy milyen célokat tűzünk ki magunk elé. Az szerintem egy teljesen legitim, az ország érdekében álló elvárás, hogy ezt a túlhatalmat megállítsuk. És nemcsak az elképesztő mértékű korrupció miatt, a létre nem jött értékekről is beszélnünk kell. Az elvándorolt százezrekről, akik itt teremthetnének értékeket, itt alapíthatnának családot, és arról a rengeteg további jó elképzelésről, amit magyar vállalkozások valósítanának meg, ha úgy éreznék, van valós verseny, és hogy a közbeszerzéseken egyenlő feltételekkel indulhatnak.

Létezik az „új egység”?

Létezik. De hogy tartalmibb legyen, ahhoz kell még tenni lépéseket. Szerintem a legnagyobb fideszes bűnök egyike, hogy a szubjektív valóságképüket minden magyar emberre, minden honfitársunkra rá akarják erőltetni. Hogy más nézőpont, adott esetben más világlátás is érvényesülni tudjon a magyar közéletben, ahhoz ez a fajta együttműködés egy technikai minimum.

Ez egy sokszínű ország, sokféle megközelítéssel, nem a Fidesz egész pályás letámadása hozza el az üdvösséget.

Lehet, hogy sokak számára ez most még úgy látszik, de már a problémák is előtérbe kerültek: a rabszolgatörvényt a magyar társadalom 83 százaléka elutasítja, ami azt jelenti, hogy a Fidesz bázisán belül is komoly elutasítottsága van annak, amit a kormány művelt decemberben.

Ha már szubjektív valóságkép. A rabszolgatörvényről szóló rendkívüli parlamenti ülés előtt egy nappal jelent meg Révész Sándor publicisztikája arról, hogy nem az Ön által hivatkozott együttműködésre, hanem sokkal inkább falépítésre van szükség a Jobbikkal kapcsolatban, és hogy ne legyen egyedül a liberális publicista, a Jobbikból a Mi Hazánkba átült Volner János pedig férgeknek nevezte a tüntetőket. Azért vannak még hívei a régi reakcióknak.

Biztos, hogy van ennek az együttműködésnek a Jobbikon belül is akadálya, például amikor azt halljuk, hogy a '10 előtti világot is el kell utasítani.

De szerintem a Jobbik múltjában is van nagyon sok minden, amire nem lehet büszke, amivel nem tudok azonosulni, de szerintem sok mindent nem úgy csinálna most, mint korábban. Az MSZP is nagyon sok mindenben változott ahhoz képest, amilyen a kormányzásának idején volt.

Szerintem egy ilyen helyzetben Magyarország érdekében az összekötő pontokat, a közös gondolatokat, célokat kell keresni, és nem azt, ami megkülönböztet minket. Ha az ország előtt álló kihívásoknak az ellenzék meg tud felelni, akkor utána remek és hosszú vitákat lehet majd folytatni különböző politikai stratégiákról, ideológiákról, én erre nyitott vagyok, és hiszek is benne.

Amikor Kövér László kizárt az rabszolgatörvény kapcsán a parlament üléséről, egyértelművé vált számomra, eszköztelen az ellenzék, ha nem jön ki abból a keretből, amit a kormánypártok kigondoltak a számunkra. Nekünk ebből a koordináta-rendszerből ki kell lépnünk, és olyan eszközöket kell felhasználni, együttműködéseket megnyitni, amik korábban talán nem voltak elvárhatók. A magyar társadalom többsége változást akar, az ellenzéki szavazók túlnyomó többségében napról napra, hétről hétre növekszik ezért az együttműködési igény, és egyre kevésbé az ellenzéki pártok közötti különbségek az elsődlegesek számukra.

Persze fontos az ideológia, nekem is fontos, én egy meggyőződéses szociáldemokrata ember vagyok, de azt gondolom, súlyoznom kell a gondolataim, a támogatóim elvárásai, illetve a magyar családok, munkavállalók, nyugdíjasok tömegeit érintő problémák megoldása között.

Nagy Imre szobor kapcsán azért csak sikerült előhúzni az MSZP-ből is a régi reakciót, amikor arról beszéltek, hogy jelenleg a Horthy-korszak restaurációja zajlik.

Szimbolikus, amit a Nagy Imre szoborral tettek.

Orbán Viktor Nagy Imre újratemetésén indította politika karrierjét, ahogy egy párttársam is fogalmazott ugródeszkának használta azt fel, és most megtagadja őt.

S már csak azért is összetett ez a kérdés, mert a Kossuth tér a nemzet főtere. Itt áll a szobra például Tisza Istvánnak is, akit talán nem meglepő, de nagyon nem tartok példaképemnek. Azt gondoltam, lehet naivan, hogy a nemzet főterén sokféle világnézet megfér, és egy elképesztő felismerés volt számomra, hogy a Fidesz szerint mégsem. Nagy Imrének és a szellemiségének helye van az Országgyűlésben és a szomszédságában.

Szerintem nem véletlen a szobor elmozdításának időzítése. Nem félő, hogy a kormányzat ezzel ismét ideológia lepel mögé próbál bújtatni egy valóságos ügyet, esetünkben a rabszolgatörvényt?

Hadd adjak azért a felháborodásomnak hangot, amikor éjszaka, a két ünnep között ilyen körülmények között viszik el Nagy Imre szobrát!

Szintén szimbolikus Gyurcsány Ferenc is. Amikor például Jakab Péter elmegy a HírTV-be, ott a rabszolgatörvénnyel kapcsolatban az a vád fogalmazódik meg a kormánysajtó részéről, hogy a Jobbik Gyurcsány Ferenccel együtt tüntet. És azt az LMP-től is hallottuk, nekik is nehéz a volt szocialista miniszterelnökkel együttműködni. Hogy látják az MSZP-ben, Gyurcsány Ferenc szerepe mekkora gátja az ellenzéki együttműködésnek?

Ha a Jobbik azt várja, felé is úgy közelítsenek, hogy ne feltétlenül azt nézzék, hogy honnan jött, hanem hogy merre tart, akkor azt gondolom, hogy ez elvárható a részükről más irányba is...

Ebben igaza van, de a DK elnökével, Gyurcsány Ferenccel szemben a magyar társadalomban is él egy magasfokú elutasítottság.

Ma biztosan felértékelődik az, aki kompromisszum-készebb, illetve kevésbé elutasított a másik bázisán. Szerintem túl azon, hogy mostanság inkább radikális hangot várnak el az emberek, hogy keményen odamondjunk a kormánynak, de annak a habitusnak is van ereje, amely akár a közös pontokat, az ellenzéki pártok közötti kompromisszumokat keresi. Szerintem a '10 előtti világ demokratikus volt, sok nagyon jó döntés született meg Magyarország érdekében, csak a világválság és az ellenpropaganda miatt rosszabb ma sokak szemében ennek az időszaknak a megítélése.

De az is igaz, sok mindent másképp kell csinálni, és tanulni kell abból, hogy a '10 előtti kormányokban, a kilencven utáni húsz évben is sokszor csalódtak az emberek.

Továbbra sem gondolom, hogy a falakat kellene erősíteni. Látni kell, diktátumokkal nehezen tudunk haladni, belátásra van szükség, és annál többet nem nagyon lehet kérni, minthogy ezt a döntést mindenki maga hozza meg. Mindenkinek értékelnie kell a saját szerepét, hogy mit tud hozzátenni egy új együttműködéshez, vagy mennyire akadály a személye egy ilyen helyzetben.

Most Gyurcsány Ferencre gondolt?

Mindenkire.

És akkor egy pozitív szimbólum. Nekem nagyon tetszett, hogy az Alkotmány utcai szakszervezetekkel közös tüntetésen az ellenzéki pártokat csak hölgyek képviselték a színpadon, csak ők szólaltak fel. De a köztévében is főszerepet játszottak a női képviselők. Lehet ez egy fegyver azzal a Fidesszel szemben, ami nő ügyekben is igen maradi, hogy finoman fogalmazzak?

Két lányom van, rendkívül fontosnak tartom, hogy a női egyenjogúság az élet minden területén érvényesüljön. A közéletben is több nőre lenne szükség. Más szempontokat hoznak be a politikába, és gyakran olyan érveket tesznek az asztalra, amivel a kormánypártiak szemmel láthatóan nem tudnak mit kezdeni. Szerintem megmutatták ők is a decemberi időszakban, hogy mire képesek, és úgy látom, erre nagyon vevők és nyitottak voltak az emberek.

A magyar parlamentarizmus a korábbi formájában megszűnt létezni Magyarországon - ezt is Ön mondta, miután Áder János aláírta a rabszolgatörvényt.

Elvették a képviselőktől a szót az általános vitában, egy mozdulattal söpörték le a 3295 MSZP-s módosítót, és ezt egy olyan bizottsági ülésen készítették elő, amelyre a meghívó később érkezett meg, mint amikorra szólt, de sorolhatnám még. Ha ezeket meg lehet csinálni, akkor bármit meg lehet. Elértünk egy olyan határhoz, hogy más eszközökhöz kell nyúlnia az ellenzéknek. És erről a Fidesz tehet. Ez egy aszimmetrikus felelősség, mindig nagyobb a kormányon lévők felelőssége, hiszen jóval több dolog áll lehetőségükben.

December után pedig a korábbi mederbe nem is tud visszatérni a parlament, olyan új alapok, gesztusok kellenének hozzá, amire ez a hatalom képtelen.

Örülnék neki, ha képes lenne, de nem az.

Pedig Kövér László szerint csak egy „anarchiába hajló, eszetlen, irracionális rendbontás” történt az ellenzék részéről.

Szerintem viszont az, amit művel a Fidesz, teljesen ellehetetlenítette a hagyományos parlamenti eszközöket. Kevesebb, mint az ország felének szavazatával szereztek kétharmadot, és mégis úgy érzik, hogy ez bármire felhatalmazza őket. Nincsenek fékek, ellensúlyok. Azt nem tudom, hogy a Fideszben bárkinek eszébe jut-e még, hogy itt minden magyar érdekében, közösen gondolkodva, együtt próbáljunk meg tenni ezért a hazáért.

Nem lehet egy országot így üzemeltetni, egyik oldalnak sem. Ha a jobboldali szavazók az elmúlt évtizedekben bármikor is így érezték ezt baloldali kormányok alatt, az sincs rendben.

Bár akkor működő demokrácia volt, szerintem közel sem volt akkor ilyen helyzet.

Vagy épp a Fidesz az akkori állapotokat továbbfejlesztette...

Ma nagyon sokan igaztalanul gondolnak rosszat az MSZP-ről, baloldali politikusokról. De biztosan tudnának ilyen karaktergyilkosságokról mesélni jobbikos képviselők is. Ez van, ilyen körülmények között kell megnyerni a társadalom többségének támogatását. Azt kell belátni, hogy az ellenzéki pártok, képviselők egymásra vannak utalva.

Visszatérve, februárban elkezdődik a következő ülésszak, akkor már bent lesznek a fideszesek is. Mi lesz akkor? Bemennek módosítókról szavazni?

Elindult egy új egység, ebben biztos vagyok. Nincs más út, a választók is ezt várják el, és egymástól is el kell várnunk dolgokat.

Én például a Jobbiktól elvárom az eltérő, a baloldali nézőpontok, valamint az emberi jogok, a demokratikus alapjogok tiszteletben tartását. De nyilván a jobbikos közösségnek is lehetnek a mi irányunkban elvárásaik, amiket tiszteletben kell tartanunk.

Ha egy széles platformon működő együttműködés létre tud jönni, akkor azon belül meg tudjuk vizsgálni, hogy egy-egy törvényjavaslat mennyire szolgálja az ország érdekeit. De miért is kellene lemondanunk a parlamentről? Persze asszisztálni nem kell semmihez, de ha nem látja be a Fidesz, hogy egy autoriter rendszert épít, akkor más módon kell használni az Országgyűlést. Határozottabban, keményebben. Bemutatva azt a politikát is, amit közösen tudunk képviselni. Arról nem beszélve, hogy például a Facebook-élőzésekkel a Fidesz nem tudott semmit kezdeni, és ezek a videók százezrekhez, adott esetben milliókhoz jutottak el.

Azért nyugtassuk meg az olvasókat, zajlanak az egyeztetések a hogyan továbbról.

Heti rendszerességgel történnek ilyen egyeztetések ügyek mentén az ellenzéki pártok között.

A rendkívüli ülést követő összellenzéki sajtótájékoztató egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy álljanak a sarkukra a szakszervezetek. Olyan állapotban van-e a szakszervezetiség, mint a parlamentarizmus, és keresztül lehet-e verni rajtuk is egy rabszolgatörvényt?

Elfogult vagyok a szakszervezetekkel, néhai édesapám szakszervezeti vezető volt, és látom az utóbbi években azokat a problémákat, amikkel a szakszervezetek küzdenek. Ellehetetlenítette őket sok jogszabály-módosítás, a sztrájkjog keretek közé szorítása, amivel egy nagyon fontos munkavállalói jogot szűkítettek be. Maga a Munka Törvénykönyve is munkavállaló-ellenes, annyiban rugalmas a munkaerőpiac, hogy rugalmasan kizsákmányolható a munkavállaló. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a szakszervezetek szervezettsége visszább szorult. Ez az elmúlt 8-9 év eredménye. Ugyanarra vannak ítéltetve a szakszervezetek, mint az ellenzéki pártok, együttműködésre.

Nagyon remélem, hogy a szakszervezeti világban is elkezdődik egy integráció, ami őket is akcióképesebbé, erősebbé tenné. De ha marad a széttagoltság, akkor a munkavállalók kevésbé fogják az erőt látni bennük.

Azt viszont emeljük ki, hogy sokan közülük, például a Magyar Szakszervezeti Szövetség kifejezetten keményen állt bele ebbe a küzdelembe.

Ön szerint lesz általános sztrájk?

Amennyire lehetséges egy sztrájk Magyarországon a mai jogszabályi keretek között. Ma már nem lehet ugyanazt megtenni például a közlekedési ágazatban, mint 10-15 éve.

De ha már sztrájkolni nem is tudnak, az utcára kivihették volna az embereket. Mert volt igazság azokban az egyébként aljas kormánypárti vádakban, hogy sok demonstráció esetében nem azok voltak többségben, akiket közvetlenül is érint a rabszolgatörvény.

Amikor az oktatást támadták, akkor a pedagógusok mellé kellett odaállni, amikor az egészségügyi dolgozók béremeléséről, az egészségügy állapotáról volt szó, akkor fel kellett sorakozni azoknak is, akik nem az ágazatban dolgoznak, mert ezek közös ügyeink. Ma nagyon sok munkavállalóval kell szolidárisnak lennünk, mert nem tudják felemelni a hangjukat, másrészt az is igaz, amikor már érezhető, látható lesz minden munkavállaló számára, mit is jelent a valóságban ez a módosítás, akkor jön majd a sokk. Miközben már év végén lehetett hallani cégekről, amik módosított szerződést tettek a munkavállalóik elé, amely lehetővé teszi a 400 túlórát. Azért arra kíváncsi lennék, milyen alkupozíciói voltak ilyen helyzetben a munkáltatóval szemben egy-egy munkavállalónak.

Fekete-Győr András a közös sajtótájékoztatón beszélt arról, hogy április egy narancsszínű térképet hagyott maga után. Ugyanakkor – teszem hozzá - a rabszolgatörvény ellen sok a vidéki megmozdulás is. Ébredezik a vidék?

Hangsúlyozom, a Fidesz nem ért el több szavazatot egy átlag borsodi választókerületben, mint egy átlag budapestiben, csak itt az ellenzéki szavazók tagozódása, az ellenzéki pártok struktúrája más, mint a fővárosban. Másrészt, persze vidéken is emberek tömegeinek van elege abból, ami az országban folyik, csak nem nagyon voltak eddig olyan demonstrációk, ahol ezt közösen tudták volna megmutatni.

Átjött a veszély?

Át. És úgy tűnik, most át is lépett a Fidesz egy határon. Nincs a hatalomnak korlátja, ez nem lehet érdeke senkinek, a fideszes szavazóknak sem. Ők is ebben az országban élnek, végső soron közösen kell boldogulnunk.

Miskolc a megyén belül is speciális hely. Nemcsak úgy nyert a Fidesz, hogy közben a térség leszakadt a magyar átlagtól, de közben az ellenzék ezüsttálcán kínálta fel a várost a Fidesznek áprilisban. Látszik már a kiút?

Az elmúlt 8 évből talán Miskolc jött ki a legrosszabbul. A Modern Városok Programból semmit nem látni itt, még mindig csak a szöveg van.

A kormány akkor sem állt Miskolc mellé, amikor a BMW-gyárról volt szó. Ebben óriási szerepe van a városvezetés tehetetlenségének, alkalmatlanságának. És ez számomra megbocsájthatatlan bűn.

Miskolcon a gépiparnak, a műszaki képzéseknek komoly hagyományai vannak, sokkal mélyebbek, mint Debrecen esetében. Mondvacsinált volt az az ok is, hogy a városnak nincs repülőtere - egyébként épp most szüntette meg a város az eddigi repülőteret. Az országban itt a legnagyobb a légszennyezettség és bár több javaslattal éltem, a Fideszről ezek is lepattantak. Ez komoly egészségi kockázat az itt élőknek.

Rengeteg család kénytelen elviselni, hogy Nyugat-Magyarországon, a fővárosban, vagy külföldön élnek hozzátartozóik. Lehet kozmetikázni a lakosságszám-adatokat, de sokan be sem jelentik, hogy külföldre távoztak. Mérhetetlen nagy csalódás érződik a városban. Az ellenzék pedig eldöntheti, ennek a csalódásnak, és a változás igényének ad-e egy keretet, vagy sem. Én egyébként azt látom, hogy egy világos választ és egy egységes alternatívát kell adni ezeknek az embereknek.

Tudhatunk erről konkrétumokat?

Ahogy mondtam, szerintem szimbolikus volt, hogy egy jobbikos országgyűlési képviselővel álltam egy színpadon karácsony előtt. Rajtam nem fog múlni, de felül kell vizsgálnia korábbi álláspontját mindenkinek ebben a helyzetben. A legtöbb településen meg lehet találni azokat a lokálpatrióta embereket, legyenek pártpolitikusok, vagy civilek, akik sokak számára elfogadhatók, és eséllyel veszik fel a küzdelmet a fideszes jelöltekkel szemben.

Egy ellenzéki polgármesterjelölt lesz a városban?

Miskolcon is sok dolgunk van még, de úgy látom, egyre többen látják be, hogy nagyon mély, széleskörű együttműködésre van szükség.

És végül: bent marad a Diósgyőr az NB1-ben?

Igen, sőt még feljebb is kapaszkodhatunk. Ahogy az indulónkban áll: „Együtt vagyunk, győzni fogunk!”

(Fotók: Béli Balázs / Alfahír)

sss
2019. Augusztus 19. | 09:53
páneurópai
sss
2019. Augusztus 19. | 09:53
páneurópai
Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Kvárik Anita

Friss

Van ugyanis mit megtéríteniük az országnak. Vélemény.
Olyan súlyos az utasok helyzete, hogy azonnal ki kellene kötniük.
Már a NATO is foglalkozik az embargókat kijátszó szervezett bűnözői körökkel.
Galbács Mihály kitálalt a gyulai városvezetés mutyijairól.