Orbán Viktor jött, látott és nem mondott semmit

Nincsenek már üzenetek, víziók, csak kommunikációs panelek.

Régóta vártunk rá, mégis kissé meglepődtünk, hogy maga Orbán Viktor áll a kamerák elé, és tartja meg a műfaj legnehezebbnek tartott sajtótájékoztatóját, a kormányinfót.

A Lázár János által felfuttatott és hazánkban műfajteremtőnek számító sajtóesemény a hazai médiaviszonyok között üdítő színfoltnak számított, gyakorlatilag az egyetlen olyan alkalom volt, amikor kormánytagtól, fontos kormányzati döntésekről lehetett kérdezni. 

Ezért is tűnhet először meglepőnek Orbán Viktor szereplése, hiszen ő évek óta nem tart rendszeres sajtótájékoztatókat, a baráti média kényelmes kérdései és a közpénzből fizetett simulékony mikrofonállványok erdejében pedig nem kellett számolnia kellemetlenkedő, "rosszindulatú emberek előítéletes kérdéseivel."

(Bár nagyon szerettünk volna, sajnos "nem kellemetlenkedhettünk" mi sem, az N1TV és lapunk mellett nem engedték be a Klubrádiót, a Magyar Hangot, az Azonnalit, a Mércét, valamint a Direkt36-t.)

Ugyanakkor az utóbbi hónapok tüntetéssorozata, az egyelőre súlyos politikai hibának számító (és nem mellesleg a társadalomra óriási veszélyt jelentő) rabszolgatörvény vagy a bírósági rendszer bedarálása évek óta nem látott defenzívába sodorta és lépéskényszerbe hozta a kormánypártot. Orbán Viktor egyik legnagyobb erőssége, hogy remek érzékkel tudta tematizálni a közbeszédet, még az összehasonlíthatatlanul kevesebb lehetőséget és anyagi forrást nyújtó ellenzéki padsorokból is. Ezért is számítottunk rá, hogy hamarosan ellentámadásba lendül, és a jól felszerelt, rutinos hadosztályai élére állva megerősíti a saját táborát.

Orbán kiállása ugyanis nem az ellenzékieknek, tüntetőknek szólt, hanem az utóbbi hónapokban először elbizonytalanodó híveinek, de ami ennél is fontosabb: a rendszert kiszolgáló több ezer embernek.

Ők ugyanis a köztévé folyosóin zajló eseményeket látva először érezhették úgy, hogy a rendszert az emberek már nemcsak Orbán Viktorral, Habony Árpáddal vagy Mészáros Lőrinccel azonosítják, hanem azokkal is, akik az ő hatalmukat biztosítják, és haszonélvezői annak.

Éppen ezért várható volt, hogy az EP-kampányra ráfordulva Orbán Viktor is csatába lendül, és a rendszerére legnagyobb veszélyt jelentő elbizonytalanodást megállítva új üzenetet fogalmaz meg.

Csakhogy most kiderült: nincs ilyen üzenet.

Pontosabban egy van: a bevándorlás.

A kormánypárt kommunikációját 2015 óta meghatározó migráció elképesztő politikai sikertermék, éppen ezért várható volt, hogy - egyben a Családok éve, mint pozitív termék halovány eredményeit látva - a Fidesz és Orbán Viktor kommunikációját is ez a kérdés fogja meghatározni.

Csakhogy Orbán Viktor nemcsak a Fidesz elnöke, hanem az ország miniszterelnöke is, utóbbi feladat pedig jóval többet jelent annál, hogy egy politikai termék mögé bújjon el.

Ez ugyanis azt is jelenti, hogy a miniszterelnöknek már nincsenek víziói, ötletei, csak egy elé rakott sillabusz a megfelelő kommunikációs panelekkel. És bár látszólag válaszol a kérdésekre, valójában csak azokra, amelyekre kényelmes, az igazán kényes felütéseket - mint például a baráti körének és családjának hihetetlen meggazdagodását egyszerűen válasz nélkül hagyja.

Mást nem is tehet, hiszen vejének és legjobb barátjának elképesztő sikere megválaszolhatatlan. 

Ez a kiállás az erő felmutatásához persze elég, a saját tábor felrázásához elég, a kiszolgáló személyzet megnyugtatására elég. 

Nekik és csakis nekik üzent. A főnök jött, megmutatta magát, harcol, küzd és duzzad az energiától, csakhogy valójában

nem mondott az égegyadta világon semmit, mert nincs már üzenete a magyar társadalom felé.