Felesleges kockázat a közös ellenzéki EP-lista

Az Iránytű Intézet korábbi vezető elemzője szerint több érv szól ellene, mint mellette.

Átélhető sztorit kéne megjelenítenie az ellenzéknek

Az Alfahírnek nyilatkozó Kovács János politológus, az Iránytű Intézet korábbi vezető elemzője szerint az idei európai parlamenti választás választ ad majd arra, folytatódik-e a Fidesz sikerszériája, illetve szervezetileg, mozgósítási képességet tekintve milyen állapotban vannak az ellenzéki pártok, s mindezekből milyen következtetések olvashatók ki az önkormányzati választásokra, valamint ezek hogyan befolyásolják az egyes szereplők stratégiáit, együttműködési hajlandóságát konkrét települések mentén.

Az elemző hozzátette: az országgyűlési vagy az önkormányzati választásokra vetítve mégsem tekinthetjük „nagymintás közvélemény-kutatásnak” az eredményeket, mivel az EP-választásokon jellemzően alacsony a részvételi arány, és ez nem ugyanolyan mértékben jelenik meg az egyes, külön listát állító szereplők esetében.

„Ezt a nagyfokú torzulást jól mutatta 2014-ben az MSZP, a DK és az Együtt-PM egymáshoz képesti szavazataránya, és ezen arányok viszonya e formációk tényleges társadalmi támogatottságához”

- mutatott rá Kovács János. Ebből szerinte az is következik, hogy kiemelkedő jelentősége van annak, melyik szereplő képes „átélhető sztorit, valódi tétet adni” a választásnak a jobb mozgósítás érdekében.

„Egyelőre azt látjuk, ilyen narratívával egyedül a Fidesz rendelkezik. Az ellenzéki pártoknak a sajtóban megjelent, közös EP-listára vonatkozó ötletek helyett inkább ezen a fronton kellene erősíteniük”

- fogalmazott az elemző.

Közösen vagy nem közösen?

A közös EP-lista ötletét először Medgyessy Péter kormányfő vetette fel, a 2004-es (Magyarország számára első) EP-választást megelőzően. Igaz, ő az akkori kormánypártok és az ellenzék közös listaállítását szorgalmazta.

„A közös ellenzéki lista léte esetén sem lenne kisebb vagy nagyobb tétje a választásnak - legfeljebb szimbolikusan annyi, melyik »oldal« szerez többséget -, és az ellenzéki listáról mandátumot szerzett képviselők sem ugyanabba az európai parlamenti csoportba ülnének be”

- hangsúlyozta Kovács János. Kifejtette, valójában az egyes szereplők közös lista esetén kevesebb információhoz jutnának saját politikai teljesítményükről, ráadásul a korábban említett „mozgósítási deficit” miatt felesleges kockázatot vállalnának a kormánypártokkal szemben (különös tekintettel az új választójogi szabályozásra, ami lehetővé teszi az uniós lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok részvételét is).

Az elemző szerint a közös ellenzéki listaállítás ellen szól az is, hogy az EP-választás esetében a parlamenti és helyhatósági választástól eltérően a választási rendszer sem kényszeríti ki a széleskörű együttműködést. Sőt, éppen ez a választás alkalmas arra, hogy az egyes pártok kompromisszumkényszer nélkül megjelenítsék saját önálló karakterüket, identitásukat, európai Magyarországról szóló jövőképüket – pozitív töltést, politikai tartalmat, történetet nyújtva a kormánykritikus választóknak.

Kovács János leszögezte: a közös lista leginkább azoknak a szereplőknek áll érdekében, akik a várakozásokhoz képest is gyenge eredményt érnének el önállóan, esetleg nem ugranák át a bejutási küszöböt. Ráadásul egy ellenzéki ’all-stars’ remek céltáblát jelent a kormányzati kommunikáció számára, amit az is tetéz, hogy az egyes ellenzéki pártok nagyban eltérő Európa-vízióval rendelkeznek.

„Az ellenzéki pártok számára a soron következő európai parlamenti választás igazi tétje az, hogy sikerül-e az Orbán-kormány hazai expanzióját több lépésben megállítani, európai politikai pozícióit pedig kellően meggyengíteni ahhoz, hogy konszolidációs szándék híján is kénytelen legyen szabálykövetésre és bizonyos fokú, kényszerű politikai önmérsékletre berendezkedni”

- mondta az Alfahírnek Kovács János.

Ezt bástyázhatják majd körül az ellenzéki vezetésű, illetve többségű települések az önkormányzati választásokat követően – tette hozzá. Az elemző szerint az ellenzéki pártoknak ehhez tudnia kell, mikor van ideje az egymással való versengésnek, és mikor a taktikai együttműködésnek.

Orbán fel akarja borítani a jelenlegi status quo-t

Az Európai Unió jelenlegi helyzetében, a függőben lévő Brexit-tel, a mag-Európa és az integráció második, harmadik üteme közötti szakadék mélyülésével, a hagyományos európai elitek meggyengülésével, a társadalmi kohézió megbomlásával, a biztonságpolitikai és versenyképességi szempontból egyre nagyobb bizonytalanságokat tartogató nemzetközi környezetben az EP-választás tétje is nagyobbnak tűnik – vélekedik Kovács János.

Szerinte az euroszkeptikus hangok tovább erősödhetnek, az uniós alapértékek betartása és betartatása áldozatul eshet a működőképességet biztosító politikai kompromisszumoknak. Az európai politika megújításának előszobája annak meghatározása, hogy mely témákról és milyen kontextusban, hangnemben szóljanak a viták, milyen következtetések szülessenek, és ezeket hogyan lehet tényleges kormányzati cselekvésre lefordítani. Kovács János kiemelte, az Európai Parlament a metapolitika formálásának egy fontos színtere, egyúttal a versengő Európa-képek ütközőzónája.

„Orbán Viktor európai ambíciói arról szólnak, hogy a hagyományos európai eliteket, és az általuk teremtett, sok szempontból valóban előnytelen status quo-t felborítsa euroszkeptikus, populista, identitárius és szuverenista szereplőkkel kötött szövetségek segítségével”

- mondta az elemző.

Arra figyelmeztetett: az így előállt instabilitás aztán egy újfajta politikát, politikai kultúrát termelhet ki magából, aminek Orbán Viktor az egyik ihletője, modelladója lehet. Ehhez szerinte több feltétel is adott:

  • a britek a küszöbön táncolnak,
  • a német-francia mélyítési szándékot most két olyan politikai vezető szavatolja, akiknek a politikai karrierje leszállóágban van,
  • Dél-Európa továbbra is egy komoly pénzügyi és politikai kockázati tényező,
  • „és akkor még nem is beszéltünk egyes tagállamok illiberális kormányzatairól.”

Kovács János úgy látja, az európai parlamenti választás európai tétje éppen az uniós projekt jövője körüli bizonytalanság miatt olyan nagy, miközben gyakran nem egyértelmű, hogy a sok hajszálrepedés között hol húzódnak a meghatározó törésvonalak.