A felszámolás alatt álló BVM-től várja a kormány, hogy eltüntesse hazánk egyik legsúlyosabb ipari szennyezésének nyomait

Döbbenetes levelet küldött Horváth Zoltán, a Baranya megyei kormánymegbízott a Greenpeace regionális vegyianyag-szakértőjének, Simon Gergelynek. Ebből ugyanis kiderült, hogy a Hidason és Garén található, egyébként évtizedek óta ismert szennyezett ipari területek kármentesítését a Budapesti Vegyiműveknek kell elvégeznie. Csakhogy a vegyipari gyár felszámolása már 2007 óta tart, és többek között Budapesten, az Illatos úti telephelyen sem sikerült eltűntetnie a szennyezést.

Garé (és Hidas) egyébként messze túlnő az Illatos úti lerakaton, 1977-óta hordta oda a BVM a veszélyes klórtartalmú vegyszermaradványokat, és a rendkívül súlyos környezetvédelmi krízist már az 1990-es évek elején, az Antall-kormány is felismerte. Ugyanakkor hiába vitték el onnan az elmúlt évtizedekben a több tízezer hordónyi veszélyes hulladékot, a talajszennyezést nem sikerült felszámolniuk.

És egyelőre nincs jele annak, hogy nagyon iparkodnának ebben.

A Greenpeace Magyarország néhány héttel ezelőtt számolt be arról, hogy sikerült kiperelni a Baranya Megyei Kormányhivataltól a két terület szennyezettségére vonatkozó adatokat (ugyanis az állami szerv korábban megtagadta(!) a közérdekű adatok kiadását...).

Ezekből aztán kiderült,

  1. Garén a sérült vashordókból a tetraklórbenzol a levegőbe, a talajba és a talajvízbe szivárgott, veszélyeztetve a veszélyeshulladék-tárolótól 200 méterre folyó Bosta-patakot. A hordókat azóta elszállították, de a helyszínen a mai napig ott maradt a klórozott benzollal szennyezett 3000 tonnányi talaj. A 2015-ös vizsgálati jegyzőkönyv szerint a talajban az összes halogénezett aromás szénhidrogén mennyisége több mint 28 ezerszerese a normál szennyezettségi határértéknek. A talajvízben a májkárosító triklórbenzol koncentrációja a normál határérték több mint 12 ezerszerese, a rákkeltő kockázatú tetraklórbenzolé pedig több mint 4500-szorosa.
  2. Míg Hidason a vashordók egy része megsérült, a vegyi anyagok a talajba szivárogtak, ezzel tíz hektáros területen szennyezve el a talajvizet, veszélyeztetve Bonyhád vízbázisát. A 2015-ös mérések szerint a rákkeltő kockázatú tetraklórbenzolok koncentrációja a talajvízben a normál határérték több mint 1600-szorosa, a triklórbenzoloké közel 1200-szoros.

Ezek után a Greenpeace Magyarország arra volt kíváncsi, hogy 2019-ben

  • Kinek és milyen határidővel feladata a hidasi és garéi érintett területek kármentesítése?
  • Mi tesz a Baranya Megyei Kormányhivatal annak érdekében, hogy a kármentes mihamarabb megkezdődjön?
  • Ismert-e, hogy a talajvízszennyezés milyen irányban terjedt tovább? Vannak-e mérési eredmények vagy számítások arra vonatkozóan, hogy a szennyezés bejuthat-e élővizekbe, vagy a környéken lakók kútjaiba?

A válasz viszont kiábrándító lett:

a Kormányhivatal nem csak arról tájékoztatott, hogy a szennyezés felszámolása a BVM-re vár, de azt is leírták, poliklórozott dibenzo-dioxinokkal, valamint dibenzo-furánokkal kapcsolatos mérési eredmények nem állnak rendelkezésre.

Mérgező örökségünk - politikai akarat nélkül ránk rohad az egész

Ha nincs politikai akarat, akkor nem is lesz pénz a kármentesítésre sem. Már pedig - legalábbis egyelőre - nem úgy tűnik, hogy az Orbán-adminisztrációt meghatná, hogy sok esetben a lakhelyünk közvetlen közelében veszélyes anyagokat tartalmazó hordók szivárognak, vagy épp eszi őket a rozsda a szabad ég alatt.

"Egy újabb eset, amikor a hatóságoknak láthatóan nincs kapacitása megismerni, hogy egy ilyen durva és ráadásul régóta ismert szennyezés hogyan hat az emberekre, és milyen kockázatokat jelent"

- értékelte a helyzetet az Alfahírnek Simon Gergely.

A vegyianyag-szakértő elismerte, tisztában vannak azzal, hogy a hatóságok kezei meg vannak kötve, és jelenleg annyi lehetősége van a Kormányhivatalnak, hogy írogasson egy több mint tíz éve felszámolás alatt álló cégnek, de ha már egy Kormánymegbízott vezeti ezeket a szervezeteket, akkor elvárhatóbb lenne egy ennél "eredményorientáltabb" válasz is.

Arra a kérdésünkre, hogy ezt a tétlenséget pusztán kapacitás-, vagy esetleg a szándék hiánya okozza, úgy felelt, szerinte inkább csak valamiért nem prioritás ezeknek a telepeknek a felszámolása.

Emlékeztetett arra is, a szennyezés biztosan kijutott, hiszen az a műanyag réteg, amivel a telepet lefedték szétszakadt, amúgy pedig a Bosta-patak a Villányi-borvidék felé folyik. Azt pedig különösen elszomorítónak nevezte Simon Gergely, hogy nincsenek a környéken dioxin-mérések.

A tanulság persze továbbra is az, egyedül a törvényhozás lenne képes arra, hogy érvényt szerezzen Magyarországon a szennyező fizet elvének, ám amíg ez nem történik meg, marad a levelezés egy felszámolás alatt álló vegyi üzemmel, a méreg pedig szépen szivárog a vízbázis felé.

További információk a garéi telepről: KATTINTSON IDE!

(Címlap- és borítókép: Hidas - fotó: Simon Gergely - Greenpeace)