Ennek elsődleges oka maga a házigazda volt. Horváth Csaba már a rendezvény legelején minden illiúziót lerombolva közölte:
"Előválasztás van, de nem ebből az aspektusból fogunk beszélgetni a témákról."
Az ígéret sajnos csak ígéret maradt. Akinek már volt szerencséje megfordulni az egyesület rendezvényein, az tudja, hogy az egykor ingyenes tömegközlekedéssel kampányoló "várospolitikus" (saját öndefiníció) imádja hallgatni a saját hangját, de általában azért hagyja szóhoz jutni a meghívott baloldali értelmiségieket, vagy egyéb szakértőket.
Most viszont "előválasztás van", ami azt jelentette, hogy a főpolgármester-jelöltségért ringbe szálló városatya a vendégek majd minden gondolatsorához hozzáfűzte a maga, erősen kampányszagú mondandóját. Kiderült: ő leginkább azzal kísérletezne, hogy újfajta közlekedési rendszert vezetne be a városban, azt egy darabig üzemeltetné, majd népszavazást tartana róla.
Vita nélküli párbeszéd
Míg Amerikában régi hagyománya van az előválasztásnak, addig Magyarországon még gyerekcipőben jár ez az intézmény. Az Egyesült Államokban ilyenkor mind a demokrata, mind pedig a republikánus jelöltek között igen komoly harc dúl azért, hogy elnökjelöltként indulhasson harcba a 4 évenkénti választáson. Emiatt igen komoly kampány és párton belüli ádáz csata folyik az előválasztási siker érdekében.
Egyébként az egész beszélgetésre a hátbaveregető egyetértés volt jellemző, egy-két olyan apróságtól eltekintve, mint hogy föld alá kell/lehet-e vinni a Rákóczi út forgalmát és lehet-e közparkot létesíteni a mostani utcaszinten, jobbára álmosító bólogatóversenynek lehetett tanúja a hallgatóság.
A résztvevők személye amúgy csak félig-meddig indokolta, hogy az ember az első öt percben elbóbiskoljon az izgalomtól a Magvető borzalmasan kényelmetlen, lépcsőzetes nézőterén.
Bella Jakab, a Közlekedő Tömeg Egyesület elnökének mondanivalójára például kifejezetten kíváncsi voltam, hiszen az ő munkásságuk végre színvonalas civil kurázsit mutat fel a jelenlegi budapesti városvezetés és a BKK, BKV páros töketlenkedésével és hozzá nem értésével szemben. A hangulat és a mikrofon mögötti gyakorlatlanság azonban egy kicsit talán az ő teljesítményére is rányomta a bélyegét, ezzel együtt így is messze ő állt elő a leghasználhatóbb felvetésekkel.
Például azzal, hogy még egy kormoló Ikarus is kisebb légszennyezést produkál, mint egy kihasználatlan autó, de arra is rámutatott, hogy a 4-6-os villamos hatszor annyi embert szállít, mint a mellette pöfögő kocsik, jelenleg mégis ez a pazarló közlekedési forma élvez indokolatlan előnyöket Budapesten. Mint fogalmazott: teljesen reális lenne parkolási- és behajtási díjat szedni a belvárosban közlekedő gépkocsi-tulajdonosoktól.
Szerinte akár nulla forintból is lehet fejleszteni a jelenlegi tömegközlekedési viszonyokat (például új buszsávok létesítésével), de szükség van a milliárdos beruházásokra is, ha azokat átgondoltan valósítják meg.
Bella Jakab úgy látja, hogy a jelenlegi bérletárak sem "visszataszítóak", nem ezek veszik el az emberek kedvét a tömegközlekedéstől - pláne, hogy a mai rugalmatlan jegyvételi szisztémát simán ki lehetne váltani az e-jegyrendszerrel -, hanem a szolgáltatás silánysága.
"A budapesti lakosság 70-80 százaléka módváltó a közlekedésben, csak 20-30 százalék ragaszkodik feltételnül a kocsijához"
- mondta ki az este kulcsmondatát Bella, aki szerint gond nélkül átformálhatók lennének az utazási szokások, ha fizikailag is kevesebb helyet hagynánk az autós közlekedésnek. A felmérésekből pedig látszik, hogy ez nem járna azzal az autóslázadással, amitől a döntéshozók állandóan rettegnek.
Garay Klára, a Városliget Barátai blog szerkesztője pozitív meglepetésnek bizonyult, szakmai téren rengeteg érdekességet hallottunk tőle a Liget-projekttel kapcsolatban, bár az erőltetett szoci nagymamahumort nyugodtan otthon hagyhatta volna.
A baloldali érzelmeit nem titkoló ligetvédő a zöldterületek pusztulása ellen emelt szót és teljesen jogosan a közparkok lebetonozását és a fővárosi fák tömeges kivágását kifogásolta. Legfontosabb észrevételekét rávilágított:
azzal, hogy a kormány a rozsdaövezetek helyett a Városligetbe zsúfolta a múzeumokat és a különféle vendéglőket, megsértette Budapest 2010-ben elfogadott településfejlesztési irányelveit.
Ezekben ugyanis az szerepel, hogy a Hungária körúton belül nem szabad nagy tömegeket vonzó objektumokat építeni. Szerinte inkább Rákosrendező és Istvántelek között kellett volna megvalósítani a múzeum-projektet, ahol majdnem 10 kilométeres, egyébként is rehabilitálásra szoruló terület állt volna rendelkezésre ehhez. Ehelyett a kormány egy 200 éves közparkot pusztít el, ahol alig több, mint pár tíz facsoport marad majd az eredeti, több száz éves növényzetből.
Amikor a beszélgetés Facebook-eseményénél megpillantottam Komáromi Zoltán neve mellett a házirvosi titulust, bánom, hogy nem fogadtam nagyobb összegben valakivel, hogy Horváth Csabának sikerült a saját háziorvosát meghívnia a beszélgetésre, mint egészségügyi szakértőt. Most gazdagabb lennék azzal a bizonyos nagyobb összeggel.
Egyébként a doktor úr legalább kiválóan hozta a vidékről pestre költözött szakember figuráját, aki Budapestet "egy szennyezett, rossz városként" látja, nyaranta Balatonalmádiból jár föl dolgozni (természetesen kocsival) és saját szakterületén túl csak kevés érdemi infóval képes hozzájárulni bármihez is.
Annyira nem volt meglepő adat, hogy a szmog és a szálló por miatt azok körében, akik Budapesten dolgoznak, autóval közlekednek és dohányoznak, másfélszer nagyobb a tüdőbetegek aránya és járványszerűen terjed köztük az allergia, mint azok között, akik nem.
Az sem volt izgalmasabb, amikor Komáromi - tipikus "konyhai közlekedései mérnökként" - a mélygarázsokat hiányolta a belvárosból, mint amikkel ki kellene és lehetne váltani a felszíni parkolókat. Onnantól pedig, hogy emeletes autóutakról kezdett fantáziálni Budapest területére, a többiek szemében is érezhetően komolytalanná vált.
Az abszolút mélyont mégis egyértelműen Vargha Márton, a Levegő Munkacsoport közlekedési témafelelőse volt, aki bemutatkozásként gyorsan ki is jelentette, hogy
30 év múlva a piaci viszonyok úgyis kikényszerítik, hogy Budapesteni is önvezető elektromos autók cikázzanak, addig pedig már fölösleges hozzányúlni az infrastruktúrához.
Az agglomerációban élőknek azt ajánlotta, hogy használjanak telekocsi rendszert, de még jobb lenne, ha közelebb költöznének a munkahelyükhöz (ergo be Budapestre).
Az viszont parádés volt, amikor ezt követően jól beszólt az egykori balliberális városvezetésnek, mondván: az elmúlt évtizedekben semmi sem ártott annyit a budapesti környezetnek, mint Demszkiy Gábor álma, a 4-es metró megépítése (a kijelentésben rejlő iróniát még Vargha Márton sem vette észre, így nem is lett beőle véleménycsörte - sajnos).
Az, hogy a Levegő Munkacsoport képvisletében valaki egyáltalán nem említi meg egy ilyen beszélgetés alkalmával - amikor egyébként a légszennyezéshez szintén hozzájáruló szilárd tüzelőanyaggal (fával és szénnel) fűtő háztartások is szóba kerültek - Budapest teelépítés miatt "eltömődött" szélcsatornáit, melyek így nem tisztítják a levegőt, már csak hab a tortán.
A felfokozott hangulatot egyébként remekül jellemezte, hogy a közönség soraiban helyet foglaló, volt SZDSZ-es Horn Gábornak sokkal fontosabb volt valami egész másról végigdiskurálnia az egészet, de általában a közönséget sem kötötte le túl sokáig a beszélgetés.
A végére teljesen ellaposodó eszmecserére az tette föl a koronát, amikor a hallgatóság megkapta a hozzászólás jogát: érdemi kérdések helyett ugyanis leginkább kinyilatkoztató show-ba fulladt a beszélgetés, chemtrail-hívők és egyéb injekciósok terjengős hülyeségeivel fűszerezve.
Kár érte, mert a budapesti közlekedés és a város élhetősége több egyszerű kampánytémánál, és minimum egy interaktív, elgondolkodtató, jóval sokoldalúbb átbeszélést érdemelne.
(A fotók csupán illúziók illusztrációk)
Bencsik János: Orbán Viktor érzi a tarkóján a nép leheletét
Milyen programmal szólítaná meg a Jobbik a budapestieket, kikkel fogna össze a párt a fővárosban, mi a véleményük Puzsér Róbertről, a baloldali előválasztásról, Tarlós István teljesítményéről és ígéreteiről? Van-e értelme az ellenzék parlamenti jelenlétének és mitől lenne boldog 2022-ben a Jobbik újdonsült budapesti elnöke? Bencsik Jánossal beszélgettünk.