Akik szeretnek gazdasági témájú hírekkel foglalkozni, azoknak még élénken él az emlékezetében Orbán Viktor elhíresült mondása: a magyar közbeszerzési szabályozás a legszigorúbb Európában. Mondta ezt akkor, amikor kikerült a törvényből az a kitétel, hogy családtagok nem indulhatnak nyilvános tenderen. Ez természetesen a korrupció melegágya, hiszen ez a fogalom tágabb értelemben azt jelenti, hogy nem az szerzi meg a tőkét, aki azt a leghatékonyabban tudja felhasználni.
Ami miatt most mégis billentyűzetet kell ragadni, az egy másik korrupcióforrás. A közbeszerzési törvény – az igazság minden szeletének kibontásához hozzá kell tenni: az uniós szabályokkal összhangban – ugyanis meghatároz egy bizonyos limitet, ami alatt szabadon emelhető a tender díja. Árubeszerzés és szolgáltatás megrendelése esetén ez a határérték tíz, míg építési beruházás esetén tizenöt százalék.
A „hanyatló” Nyugaton teljesen természetes, hogy ha a polgári nyilvánosság révén azon kapnak valakit, hogy „csak úgy” lenyúl plusz tíz százalékot, azt pellengérre állítják. Bolseviktor országában azonban hőscincértől főpincérig elintézik egy kézlegyintéssel, hozzátéve: „legalább nem a komcsik lopják el!” Majd továbbrettegnek egy nyolcvannyolc éves öregembertől.
Márpedig ez a százalékos határérték nagyon nincs rendben. A törvényalkotó szándéka egyébként egyértelmű volt: ha egy tízezer forintos villanyszerelési díj megugrik, mert felment a villanykapcsoló meg a szigszalag ára, akkor a plusz ezer forint miatt ne kelljen adminisztrálni! Az azonban minden épeszű ember számára elvárható, hogy ha nem tízezer forintos „piszlicsáré” munkáról van szó, hanem tízmilliárd forintos beruházásról, akkor a mi adóforintjainkból kifizetett tíz- és százmillió forintos plusz kiadások hiába vannak a limit alatt, igenis legyen dokumentálva!
Az Alfahíren mi is több alkalommal beszámoltunk olyan esetről, amikor az áremelkedés mértéke épphogy a tízszázalékos határ alatt maradt. Akkor közérdekű adatigénylés keretében szerettük volna megtudni, mi indokolta az újabb közpénzszórást, kértük az áremelés kalkulációját. A válasz azonban az volt, hogy az értékhatár alatti emelés – amennyiben a szerződés alapvető jellemzőit egyébként nem változtatja meg – további feltételek fennállása nélkül is mindig jogszerűnek tekinthető.
Azért emelik pont 9,99 százalékkal a közbeszerzésen elnyert pénzek mértékét, mert csak!
Három esetben is épphogy az új tender kiírása nélkül megemelhető összegben növelte a Nemzeti Kommunikációs Hivatal a Fidesz-kedvenc kommunikációs cégek közbeszerzésen elnyert pénzét. A hivatal egy kancelláriaminiszteri rendeletre hivatkozott, melynek értelmében az ilyen jogcímen történt emelést nem kell indokolni, Balásy Gyula kft.-i így csak ebben a három esetben csaknem 86 millió forint pluszpénzhez jutottak.
Nem vagyunk rosszindulatúak. Tudjuk, hogy a piaci folyamatok miatt könnyen lehetséges, hogy például egy beruházás estén megemelkednek a kivitelező költségei: drágul a beton, a tégla, az óriásdaru bérlete, a munkaerő költsége. De nem vagyunk naivak sem. Ha valóban így van, akkor igenis tessék a plusz tíz- és százmilliókat konkrét számításokkal alátámasztani, azután majd a nyilvánosság eldönti, jogos-e az emelés vagy sem!
Ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy könnyen borulna az egész közbeszerzés. A tendereken ugyanis általában a vállalási ár a legnagyobb súllyal számító kritérium. Egy tízszázalékos plusz esetén bizony könnyen elképzelhető, hogy – ha újraszámolnák – egy másik pályázó ajánlata lenne a nyerő. Vagyis máris nem kellő takarékossággal használjuk a közpénzt.
Ez azonban még nem minden. Merthogy „Európa legszigorúbb közbeszerzési szabályozása” bizony jóval megengedőbb, mint egy egyszerű piaci ügylet. Vajon el tudja képzelni a kedves Olvasó, hogy bemegy a boltba, vesz egy kiló kenyeret, Kasszás Erzsi beüti a megszokott árat, majd közli, hogy utólag azért elkérne még harminc forintot. Merthogy ugyebár drágult a liszt, a péknek is magasabb fizetés kell és a többi. Ugye, hogy csóválnánk a fejünket? A költségnövekedés valóban „benne van a pakliban”. Csakhogy ezt a piaci kockázatot a vállalkozónak kell állnia, azt nem testálhatja rá az adófizető állampolgárokra.
A közbeszerzési szabályokat újra kell írni. A magyar polgárok nem azért adóznak, hogy utána a döntéshozók bolsevik módszerrel, egyetlen tollvonással, érdemi indoklás nélkül újabb tíz- és százmilliókat szórjanak ki az ablakon a kesze-kusza szabályokra hivatkozva. Polgári demokráciában a nyilvánosság erejével kell kikényszeríteni az átlátható gazdálkodást.