Elemző: az Egyesült Államok egyértelmű elköteleződést vár a szövetségeseitől

Önmagában az a tény, hogy a magyar külgazdasági és külügyminiszter az amerikai-magyar politikai (kormányközi) kapcsolatok „újjáépítéséről” beszélt, demonstrálja, milyen mélypontra jutottak azok az elmúlt években – írta a Facebook-oldalán a Szijjártó Péter és Mike Pompeo közös sajtótájékoztatóján elhangzottakkal kapcsolatban Kovács János politológus, az Iránytű Intézet korábbi vezető elemzője.

Értékelésében a politológus arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a Trump-adminisztráció jóval pragmatikusabban tekint az amerikai-magyar kapcsolatokra, mint hivatali elődje; ebből kifolyólag azonban meggyőzni sem egyszerűbb: kézzelfogható vállalásokat és egyértelmű elköteleződést vár szövetségeseitől.

A hétfőn bejelentett amerikai rakétavédelmi rendszer beszerzéséről való tárgyalásokra kitérve Kovács János rámutatott: a katonai szövetség költségeiből (Európa védelmi költségeiből) való arányosabb szerepvállalás (az egyébként követelményként megjelölt, GDP-arányos 2%-os ráfordítás) a külhoni katonai missziók kompenzációs hatása mellett is egyre hangsúlyosabb; további katonai védelmi eszközök beszerzése, telepítése azonban érzékenyen érintheti a magyar-orosz kapcsolatokat.

A politológus szerint az amerikai fél üzenete egyértelmű: a „nagy sakktáblán” minden mezőnek és minden bábunak megvan a maga szerepe, és sem az orosz, sem a kínai befolyás növekedésének nem akarnak teret engedni Kelet-(Közép-)Európában, illetve az „intermarium” térségében. 

A magyar civil szereplőkkel való egyeztetés, a demokratikus szabadságjogok és független intézmények felemlegetése egyértelmű üzenet a magyar kormánynak - különösen az orosz és kínai „autoriter” hatalommal kontrasztba állítva, mivel e szereplők nem osztják ezeket az értékeket – fogalmazott Kovács János.

Ugyanakkor a korábbi amerikai külpolitikai stratégiát és aktivizmust is bírálta Mike Pompeo, amikor megfogalmazta, hogy az Egyesült Államok nem volt kellően elkötelezett a régió országai iránt, így hatalmi vákuumot hagyott, amibe behatoltak más, regionális hatalmak/globális szereplők (Kína, Oroszország). Kovács János szerint emlékezetes: nem volt ez mindig így; 2003-ban, az iraki beavatkozás apropóján George W. Bush elnök még „új Európaként” tekintett az USA mellett kiálló nyolc európai országra (köztük az új NATO-tagállamokra), szemben a vonakodó „régi Európával”, ami főként a francia-német szövetséget jelentette.

A közös külügyminiszteri sajtótájékoztatón hangsúlyosan jelent meg Ukrajna helyzete, ezzel kapcsolatban a politológus úgy fogalmazott: Ukrajna kérdése továbbra is vitás pont (a magyar-ukrán kapcsolatokat komoly feszültség terheli), amiben az amerikai fél minden bizonnyal erős impulzust küld a magyar kormánynak.

Kovács János szerint az amerikai-magyar kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében bejelentett programoknak - különösen az oktatás, a korrupcióellenes harc és a bűnüldözés területén - politikai többlettartalma is van:

„elég a CEU-ügyre, a kiadatási botrányokra vagy a kormányzati korrupció mértékére gondolnunk, amelyeknek mindmáig nagy külföldi visszhangja van.”

Az amerikai külügyminiszter emlékeztette Magyarországot „történelmi” vállalásaira, az „Európa szabadsága melletti kiállásra”, ami elsősorban általános politikai, kulturális, kereskedelmi, biztonságpolitikai és energiapolitikai kooperációt jelent, méghozzá az amerikai „sphere of influence" (befolyási övezet) territoriális dimenziójában – összegezte a hétfői külügyminiszteri találkozót Kovács János.

(Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI)

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Tari Tamás

Friss