Hétfőn Budapestre látogatott Mike Pompeo amerikai külügyminiszter, Szijjártó Péter a kapcsolatok újjáépítéséről beszélt, ez azt feltételezi, hogy nagyon mélyről kellett visszajönni.
Ezt főleg az Obama-adminisztráció alatti magyar-amerikai kapcsolatokra értette a külügyminiszter. Barack Obama elnöksége idején Washington komoly politikai nyomást helyezett a magyar kormányra számos kérdésben, anélkül, hogy érdemi párbeszéd lehetett volna a két fél között. Az amerikai oldal több elvárást is megfogalmazott a magyar kormányzattal szemben, ugyanakkor az a fajta diplomáciai párbeszéd, ami a két ország közötti együttműködéshez szükséges, kevésbé volt jelen. Az elmúlt egy évben sűrűbbé váltak a kétoldalú találkozók, ez azt jelenti, hogy a problémás kérdések, a meglévő nézet- és érdekkülönbségek ellenére is történtek előrelépések.
Washington szempontrendszerében a Moszkvával való viszony az elsődleges a térségünket illetően?
Kétségtelen, hogy ez az egyik legjelentősebb kérdéskör. Az amerikai érdekeket a térségben alapvetően az határozza meg, hogy Oroszország milyen formában és mennyire erőteljesen van jelen a régió országaiban. Washingtonnak Moszkva az Egyesült Államokkal szemben álló hatalom az európai regionális kérdésekben, ez központi jelentőségű Washington Európa-politikájában. Ez a megállapítás viszont nem csak Magyarországra vonatkozik, hanem Kelet-Közép-Európa más országai esetében is meghatározza a kapcsolatrendszer minőségét.
Kína mennyire fontos tényező?
Kína növekvő jelentőséggel bír, értelemszerűen kevésbé katonai és energetikai kérdésekben, sokkal inkább például a Kína által finanszírozott beruházásokon keresztül a gazdasági befolyásszerzés erősödik. Ide sorolhatjuk a kínai technológiai cégek térnyerését az információs, kommunikációs piacon, ezek kockázatokat is hordozhatnak magukban, ahogy az látható a Huawei-ügynél.
Térjünk vissza a találkozóhoz, ahol fegyvervásárlásokról is szó esett. Tényleg annyira fontos Washingtonban ez a terület, mint amennyire annak tűnik?
Kétségtelen tény, hogy a gazdasági kapcsolatok erőssége fontos tényező a diplomáciában is. Amerikának minden olyan lehetőség, ami növelheti az exportot, különösen a hadiipar számára, kiemelt fontosságú. Ezek általában túlmutatnak a gazdasági haszonszerzésen, szerepet játszik ebben a katonai stratégiai együttműködés is, ami erősíti a kétoldalú kapcsolatokat.
Ha már katonai stratégiai együttműködés, nem egyértelmű, hogy a felek aláírták-e a DCA-t.
Így van, a nyilvánosság előtt nem teljesen világos, hogy az aláírt dokumentumok mennyire tekinthetők végleges megállapodásnak. A fő vitás kérdésekben megszületett a kompromisszum, innentől kezdve viszont még vannak olyan jogalkotási stációk, melyek során a két ország a végső aláírásra alkalmas állapotba hozza és törvénybe foglalja a szöveget. Ez valószínűleg már csak idő kérdése.
Mi az a DCA?
Defense Cooperation Agreement. 1997 óta van érvényben, az amerikai fél 2017 őszén kereste meg a magyar kormányt, hogy vizsgálják felül és kössenek új védelmi együttműködési megállapodást. Magyarország eddig nem írta alá az új verziót. A DCA tartalmazza a hazánk területén tartózkodó fegyveres erőkre vonatkozó szabályokat. Olyan részletekről van szó, mint például: mi történik abban az esetben, ha közlekedési baleset ér egy amerikai katonát Magyarországon? Melyik ország igazságszolgáltatása jár el, ha bűncselekményt követ el? Ez biztosítja az amerikai fegyveres erők által hazánk területére hozott eszközök adó- és vámmentességét.Több vitás kérdés is volt az elmúlt időszakban az Egyesült Államok és Magyarország kormányai között. A CEU-t elengedte Washington?
Az amerikai oldal ebben a kérdésben nem teljesen egységes. A kormányzat legfelsőbb szintjei, mint például a Fehér Ház és a külügyminisztérium pragmatikusabb megközelítést kíván Magyarország vonatkozásában érvényesíteni, a párbeszédet szorgalmazzák, a problémás ügyek háttérben való megvitatásával. A kongresszusból viszont, főleg demokrata részről, sokkal kritikusabb hangok hallatszanak. Ezt a különbségtételt mindig érdemes figyelembe venni, ha ezekről az ügyekről beszélünk. A CEU esetében az amerikai kormányzat részéről az világlott ki, amire David Cornstein nagykövet nyilatkozataiból is lehet következtetni, hogy az egyetem ügye korántsem egyoldalú történet abban a tekintetben, hogy a CEU mindent megtett volna a maradás érdekében. Az ügy rendkívül átpolitizálódott, különösen a nemzetközi közvélemény előtt. Ez is szerepet játszik abban, hogy az amerikai kormányzat érdemben levette a napirendről ezt a kérdést.
Ennél aktuálisabb téma, hogy a magyar kormány blokkolja Ukrajna atlanti integrációját a magyar kisebbség ügye miatt, miközben Washington világos érdeke ebben a kérdésben az, hogy megakadályozzák Kijev Moszkva karjaiba való sodródását. Lehet változás?
Március végén elnökválasztás lesz Ukrajnában, valamint idén még parlamenti választásokat is tartanak. Amíg nem áll fel az új ukrán vezetés, nem gondolom, hogy lenne elmozdulás a kijevi álláspontban. Ez pedig azt feltételezi, hogy addig a magyar álláspont sem változik érdemben. Amíg Kijev az Európai Unió és Magyarország által támasztott feltételeket nem teljesíti, Budapest álláspontja változatlan marad.
Sokan a magyar-amerikai kapcsolatok fokmérőjét abban látják, hogy lesz-e, kilátásban van-e a Trump-Orbán találkozó. A presztízsen kívül lenne ennek bármilyen jelentősége?
Mindkét fél pragmatikusan közelíti meg ezt a kérdést, inkább a tartalmi oldalra koncentrálnak. Egy találkozó politikai értelemben látványos és bizonyos értelemben hasznos lehet mindkét félnek. A két kormány részéről viszont jelenleg lényegesebbek azok a szempontok, amelyek például Mike Pompeo budapesti látogatásán is terítékre kerültek. Ilyen formában nem gondolom, hogy feltétlenül prioritás lenne egy csúcstalálkozó létrejötte. Budapest számára is fontosabb lehet, hogy a magyar érdekek megjelenjenek a kétoldalú kapcsolatokban és a tágabb, regionális kérdésekben is.
(A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (b) fogadja Mike Pompeo amerikai külügyminisztert hivatalában, a Karmelita kolostorban 2019. február 11-én. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs)