Sima eladásnak indult
János szombaton tette fel a hirdetést, amiben Opel Corsáját kínálta eladásra, már aznapra várt néhány hívást, remélve, hogy vasásrnapra le is tud szervezni vevőjelölteket. Az irányár 350 ezer forint volt. Nagyjából két perc múlva csörgött is a mobilja, egy normális férfihang volt, érdekelte az autó, úton vannak Budapestre feleségével, kérte, hogy legyen olyan becsületes, amíg megérkeznek, ne adja el a Corsát senkinek.
Figyelmeztetés
Ezután egy debreceni autókereskedőként bemutatkozó férfi is megkereste és figyelmeztette, "készüljek fel rá, hogy 3-4 jó húsban lévő tesó érkezik majd, akik erőszakos alkudozás után cégnévre akarják megvenni az autómat. Ha jót akarok magamnak, akkor nem engedek az árból, és különösen nem adom oda céges vevőnek. Azt állította a rendkívül segítőkésznek tűnő kereskedő, hogy miután elvitték a kocsimat, kiszednek majd ezt-azt az Opelből, drágábban tovább adják, aztán ha gond lesz vele az új vevőnél, a reklamálót hozzám irányítják, mondván, hogy náluk csak bizományban volt a jármű továbbértékesítése".
Végül a házaspár helyett három nagydarab férfi érkezett hozzá, udvariasnak tűntek. A tanácsot megfogadva jelezte, hogy cégnévre nem eladó az autó, itt kezdődtek a problémák.
Próbaútra indultak, ahol rögtön közölték vele: "(...) ők akkor most 300 ezerért megveszik az autót, de cégre, mert ők el akarják majd legalább 500 ezerért. Ha saját névre íratnák, az vagy 70-80 ezerbe kerülne, már nem biznisz, így meg pár ezres lesz csupán. Aztán a képembe vágták, hogy mekkora balek vagyok, és beleröhögtek az arcomba".
János rábólintott az árra, de abból nem engedett, hogy kizárólag magánszemélynek hajlandó eladni az autót.
“Nagyon eldurvult a hangnem, voltam minden. Rasszista, fajgyűlölő magyar geci, szétverik a fejemet, mindjárt megszúr késsel. Meg a rákos kurva anyámat! - ilyeneket vágtak a fejemhez, aki mögöttem ült, szinte 20 centiről ordított a fülembe. Hogy hát miért nem mondtam ezt a telefonba nekik, és ha nem adom a kocsit, akkor fizessem ki az üzemanyagköltségüket, különben agyonvernek. De nekik egyébként kell az autó”.
Visszaértek a parkolóba, de nem száltak ki az autóból: “esik az eső, ők nem akarnak megfázni. Ültünk a kocsiban, és hárman osztották a válogatott megfélemlítős trágárságokat. Komolyan mondom, életemben nem féltem még ennyire".
Félelem
Az egyik hátul ülő el is kezdte tölteni az adásvételit, János ekkor már úgy volt vele, hogy nem akarja eladni nekik az autót. A bátyját próbálta hívni segítségül, de amikor elővette a mobilját ordítoztak vele, nem tudott hívást indítani.
“A gyomrom borsó méretűre szűkült, az adrenalin szintem az egekbe szállt és remegtem. Kaptam az ívet: csicskáztatni fognak, egy rohadt fajgyűlölő paraszt geci vagyok, seggbe fognak rakni. Jancsika, Jancsicska, van ám nekik otthon is ilyen csicska. Minden pillanatban azt vártam, hogy mikor kezdenek el ütni, szúrni”.
Az adásvételiről az eladó aláírása és a vevő adatai hiányoztak és elővettek egy pecsétet. János azt hajtogatta nekik, ha pecsét megy rá, nem lesz aláírás, végül kitöltötték magánszemélyre. “Aláírtuk, leszámolták a pénzt, én meg köszönés nélkül kiszálltam”. Végül újra megfenyegették, ha bármi lesz a kocsival, visszajönnek és szétverik. János tudta, hogy hívni fogják még.
Hívták is
Nagyjából 45 perc múlva csörgött a telefon: kezd felforrni a hűtővíz, mit csináljanak?
“Nyilvánvaló hazugság volt, ezért kapásból azt válaszoltam, hogy ha rossz az autó, akkor indulok érte trélerrel most rögtön, vissza minden, széttépjük az adásvételit, és elfelejtjük egymást”. Hívott is egy autómentőt, elindultak, de újra hívták a vevők: mégis tetszik nekik az autó, de küldenek egy új szerződést, amiben cégnévre veszik, így Jánosnak nem kell kifizetnie a trélerest és saját költségen megjavíttatják az Opelt.
János nem engedett, vitte a pénzt és úgy tervezte, hogy széttépik a szerződést. Megérkeztek a címre, de nem volt ott senki, újra hívták az eladót, mondván, hogy megcsináltatták az Opelt és hazamentek.
“Eldurrant az agyam, hogy mindezek után, amit átéltem az elmúlt órákban, még 40 ezer forintot a tréleresnek is ki kell fizetnem, és ezektől se szabadulok meg soha. Nekem ekkor már mindegy volt, mondtam nekik, ha forr a víz, komoly gond van, megyek a kocsiért, adom a pénzt, mondja a címet. Erre fennhangon közölte, vigyek plusz 60 ezret, szerelőt fizetett, matricát vett két kocsira, tankolt két kocsiba és a többi”.
Nem volt vége
Hazafelé az autómentő jelezte neki, hogy biztos bepróbálkoznak még valamivel, tanácsot is adott neki: ha zsarolni akarják, mondja azt, hogy vigyék be egy Opel-márkaszervizbe és minden hibáról vetessenek fel jegyzőkönyvet.
“Másnap reggel természetesen hívtak. Jancsika, nem indul a kocsi! Szar az akksi, vegyek nekik újat. Az ütő megállt bennem, hogy ennek sosem lesz vége. Szerencsére kapcsoltam, mondtam nekik, hogy akkor tegyék vissza azt az akkumulátort, ami benne volt, mert az egyéves és makulátlan. Egyértelmű, hogy egy lepukkant akksit tettek bele, hogy azzal adják tovább a kocsit. Vagy hazugság volt ez is. De a lényeg: nem hívtak többet”.
Végül pár nappal később, 499 ezer forintért látták az autót a hasznaltauto.hu-n, 2004-es évjáratúnak hazudva a 2002-es Corsát, sokkal komolyabb felszereltséggel hirdetve, mint ami található benne.