Az értelmiségnek sajátja kell, hogy legyen a hatalommal szembeni kritika

Magyarországon egy egész kaszt szerveződött megalkuvó, egzisztencia-féltő értelmiségiekből.

Náray Szabó Gábor, a Professzorok Batthyány Körének elnöke pedig arról beszélt egy interjúban, hogy „a 'Sorosozás' nem az értelmiségnek szól; az értelmiség ne érezze magát idegesítve; azt már lehet mondani, hogy a népet nem szabad butítani, de ez nem biztos, hogy teljesen igaz lenne”.

Bibó István felfogásában

„az úr hűbéri-rendi jelenség, a középosztály kapitalista-osztálytársadalmi jelenség, az értelmiség örök emberi szerep”.

Az értelmiségnek sajátja kell, hogy legyen a hatalommal, a társadalmi történésekkel szembeni kritikai attitűd, az érdemi párbeszédre (s nem öncélú vitákra) való törekvés, a közösségért való felelősségérzet, valamint az önreflexió képessége.

Egy meritokratikus elven működő társadalomban az 'értelmiség' és az 'elit' kifejezések (politikai és gazdasági értelemben egyaránt) szorosan összekapcsolhatók (miként az Bibó István és Németh László gondolatiságában is megjelenik). Az elitszerep itt erkölcsi felelősséggel végzett értékteremtést, értékőrzést és értékközvetítést jelent. Az értelmiségi lét funkciói talán e kritériumok mentén ragadhatók meg leginkább: az erkölcs a normativitást, a társadalmi konvenciók tiszteletét, a felelősségérzet a proszociális attitűdöt, a közösségért való tenni akarást, az értékőrzés a kultúrába ágyazott (hagyományos) és objektív (demokratikus) értékek tiszteletét, a közvetítés pedig ezen értékek társadalom irányában való kisugárzását jelenti.

Ehhez azonban társadalmi és gazdasági tőke, közbizalom és tekintély szükségeltetik. Csak ezek birtokában vállalhat elitszerepet az értelmiség.

Az elit felelőssége ekképpen az értékőrzés mellett a közérdek szolgálatában és érvényre juttatásában rejlik. Ami nehézséget jelenthet, az a közjó fogalmának az eltérő megközelítése.

Egy oligarchizálódott, a nepotizmus jegyeit magán viselő, a politikai lojalitást a teljesítményelv elé, a magánérdeket (vagy pártérdeket) a közérdek elé helyező társadalmi struktúrában az „elit” kifejezés (politikai és gazdasági értelemben egyaránt) devalválódik, hiszen a legitimációt és a köztiszteletet adó teljesítmény kopik el mögüle.

Mark Lilla 'A zabolátlan értelem' című kötetében beszél az értelmiség azon fajtájáról, amelyik hajlandó kiszolgálni a zsarnoki rendszereket, adott esetben azonosulni is azok vezérlő ideológiájával, hatalom- és társadalom-felfogásával. Magyarországon egy egész kaszt szerveződött szervilis, megalkuvó, egzisztencia-féltő, karrierista értelmiségiekből. A magyar értelmiség egy részét rabul ejtette a „kultúrkampf” és az "ostromlott vár" effektus, megszűnt kritikus értelmiségként működni, és mint az elkényelmesedett entellektüel, elfogadta a készen kapott gondolati algoritmusokat, narratívákat, mítoszrendszereket, ellenségképeket.

A „gulyáskommunizmus” értelmisége, a potens középosztály nélküli társadalom számára az irányított demokrácia adta keretek nemcsak elviselhetők, hanem kívánatosak is, s ha mégsem, úgy a külső, fenyegető világerőkkel és a belső ellenséggel szemben még mindig a kisebb rosszat képviselik.

Kovács János

Azelemezőszemével

A szerző politológus, az Iránytű Intézet korábbi vezető elemzője

(Fotó: pixabay)