A találkozóról Orbán Viktor egyelőre mélyen hallgat, közös sajtótájékoztatót sem tartottak, Gulyás Gergely csak órákkal később – nem sokkal azután, hogy Manfred Weber a Dohány utcai zsinagógában az újságírók rendelkezésére állt – tartott sajtótájékoztatót. Sokatmondó különbség, hogy Weber, igazi európai politikusként elérhető volt az újságírók számára, míg a magyar miniszterelnök ezt a kényelmetlen feladatot a miniszterére bízta, akinek mindent el is mondott az arca arról, milyen határozott dorgálásban részesülhettek.
Míg a kormánysajtó az elmúlt napokban a Fidesz kizárásához igyekezett alternatív narratívát adni, addig most Orbán Viktor és Manfred Weber találkozója kapcsán a konstruktivitást, illetve a kompromisszum irányába mutató hangvételt emelték ki a kormánypárti lapok.
Leginkább a Magyar Nemzet nevet elbitorló Magyar Időktől tűnik következetlen hozzáállásnak ez. Múlt hét csütörtökön egy névtelenül megjelentetett vezércikkben még „új szövetséget” követelt a kormánypárti lap azzal a felütéssel, hogy „a Fidesz befejezze a megalázó egyezkedést az Európai Néppárttal”. A találkozó utáni címoldalra azonban már az került, hogy Weber konstruktívnak nevezte az Orbán Viktorral való megbeszélését, a „Kompromisszumkényszer” című véleménycikkben pedig a Néppárt csúcsjelöltjének „belátásáról” írtak, és arról: „az Európai Néppártnak szüksége van a Fideszre, sokkal inkább, mint fordítva”.
Az Weber nyilatkozataiból is látszik, hogy a Fidesz néppárti tagságának megtartása mellett áll, de ennek pragmatikus okai vannak. Az európai parlamenti választás előtt közvetlenül neki és az egész Európai Néppártnak is kényelmetlen, hogy a kampány kizárólag Orbán Viktorról, illetve a Fideszről szól. Ez nem tesz jót sem a pártcsaládnak, sem Webernek, aki az Európai Bizottság elnöki pozícióját ambicionálja. Az, hogy a Néppártnak mennyire van szüksége a Fideszre, azt éppen Weber árazta be a Mérce által észrevett ZDF Heute Journal című hírmagazinjában. A Néppárt csúcsjelöltje egyértelművé tette, hogy a pártcsaládnak nem a mandátumok száma az elsődleges, hanem „értékeink alapvetései”, amelyeket szigorúan meg fognak védelmezni Orbán Viktortól. Azt is leszögezte, hogy a Néppártban „elfogyott a türelem” Orbánnal és a Fidesszel szemben.
A Die Welt azt írja, hogy a találkozó sikeres volt, de saját forrásaitól úgy értesült, hogy a két politikus megbeszélése után intenzív telefonos diplomácia indult, amiben a főszerepet Joseph Daul, az Európai Néppárt elnöke és Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU elnöke játszotta. A magyar fél azt szerette volna tudni, hogy pontosan hol is áll a CDU elnöke a Fidesz tagságának kérdésében. Korábban voltak olyan jelzések Berlinből, hogy szakértői delegációt küldenének Budapestre, elhalasztva ezzel a döntést a választásokig. A Die Welt ugyanakkor úgy tudja, Manfred Webernek ez nem érdeke, ő mindenképpen megoldást akar, mert különben ez az ügy követné az egész kampánya alatt.
Weber kemény határozottságát igazolja az is, hogy aki nemcsak olvasta, hanem végignézte Gulyás Gergely sajtótájékoztatóját, az egyértelműen megszeppent visszavonulást olvashatott le a Miniszterelnökséget vezető miniszter arcáról. Gulyás többször is elismételte, hogy Webernek és nekik is fontos a migráció meg a külső határok védelme, de a sajtótájékoztatója lényegi részét a Néppárt csúcsjelöltjének hárompontos „ultimátumára” adott válasz képezte. Az már nem új, hogy a botrányt kiváltó plakátokat leszedik március 15-vel (most még csak annyira futotta, hogy a találkozó előtt – többé-kevésbé - Weber útvonalát plakátmentesítsék). Az is elhangzott, hogy Orbán Viktor kész bocsánatot kérni, ha megbántotta azokat a néppárti kritikusait, akiket „hasznos idiótáknak” nevezett. Weber ultimátuma mondjuk nem pontosan erre vonatkozott, hanem az EU-ellenes kampányokra, és azokra a terhekre, problémákra, amiket a pártcsalád többi tagjának okozott a Fidesz. Ettől függetlenül már pusztán a bocsánatkérés előfordulása Orbán Viktor szótárában is annak igazolása, hogy a magyar kormányfő pontosan tisztában van azzal, sarokba lett állítva a Néppárt osztálytermében. Talán a CEU ügye a legkényesebb pont, de ebben látszik a legkövetkezetesebbnek Weber. Itt viszont még több nyitott kérdés is van, amik mindkét részről kompromisszumot fognak igényelni.
Jelen helyzetben elmondható, hogy Orbán Viktor, illetve a Fidesz komoly pofont kapott figyelmeztetésként, és minden terelés ellenére egyelőre még ők is a néppárti tagságuk megőrzésében érdekeltek. A pártcsalád jelentette védőernyő és presztízs hiánya gyorsan kettétörné Orbán Viktor politikai kalandját Európában. A német dominanciájú Európai Néppártnak és Manfred Webernek szintén nincs szüksége a kampányban a botrányra. Ez nem jelenti azt, hogy a Fidesznek minden el lenne nézve, és ha továbbra is a pártcsalád érdekeivel, valamint kárára politizál, akkor nem rúgják ki páros lábbal.
Az valószínűsíthető, hogy a májusi választásig még kitarthat az a kényszerű ésszerűség, ami összeköti a Fideszt és Néppártot, utána majd a kialakult erőviszonyok fogják meghatározni minden fél mozgásterét. Ha az előrejelzések valósnak bizonyulnak, Orbán Viktor konfliktuskreáló politikája csúnyán a visszájára fordulhat.
(Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs)