A papírforma erősebb a magyar válogatottnál

Nem volt esélyünk a szlovák együttes ellen.

Mint minden selejtezősorozat előtt, úgy most is nagy fogadkozás előzte meg az első mérkőzést. Az MLSZ és Marco Rossi részéről is az EB-re való kijutás volt kitűzve célként. A 2016-os Európa-bajnokságon elért csoportgyőzelem még mindig friss élményként hat a szurkolók fejében, ám félő, hogy ismét éveken keresztül a nosztalgiázás marad számunkra.

Nem lehet kárhoztatni a szövetségi kapitányt, sem pedig a válogatottunkat, mert a szlovák együttes – a kapus posztot leszámítva – minden téren erősebb a mieinknél és ez sajnos csütörtök este meg is nyilvánult. Rossi ötvédős rendszerbe küldte fel csapatunkat, amelynek az lett volna a célja, hogy a két szélső hátvéd (Lovrencsics, Korhut) gyors felfutásokkal és pontos beadásokkal találja meg a magyar támadó(ka)t. A probléma csupán az volt, hogy a szlovákok jól felkészültek belőlünk, éppen emiatt rendkívül erőtlenek voltunk, ami meg is látszódott játékunkon. Az első valamirevaló helyzetünkre több mint 60 percet kellett várnunk.

Sajnos érvényesült az a papírforma, amire számítani lehetett: ha a szlovákok hozzák a formájukat, akkor a magyar csapatnak nem sok esélye van a győzelemre.

A szlovákok végig agresszívebben és gyorsabban futballoztak. Kiemelkedő játékosaik, Marek Hamsík, Ondrej Duda vagy Stanislav Lobotka végig pontosan játszottak, illetve csapatuk vezérei voltak.

Óriási talány, hogy az az ország, ahol általában csak abból válik futballista, aki nem tud elég jól jégkorongozni, ott mégis hogyan sikerül olyan játékosokat kinevelni, mint Hamsík, Skriniar, Lobotka vagy Duda.

A válogatottságot novemberben lemondó Skrtel-ről nem is beszélve. Érdekesség, hogy a szlovák védősor kivétel nélkül a zsolnai labdarúgó akadémián nevelkedett. Úgy tűnik a szlovák futball 16 év alatt nem csak beérte, de le is körözte a magyar focit.

Amit pozitívumként fel lehet hozni, hogy magyar részről a 18 esztendős Szoboszlai Dominik valóban lendületet hozott a játékba. Lehet érdemes volna több fiatalt is bedobni a mélyvízbe Marco Rossinak. Túl sok vesztenivalója nincsen ennek a magyar csapatnak. Az esélyesség terhe biztosan nem nyomja a vállunkat.

Ami az egész csapatot illeti, ezek után még nehezebb lesz a hőn áhított kijutást elérni. Vasárnap Hovátország ellen bravúrra volna szükség, hogy valóban versenyben legyünk még az első két helyért. Élek a gyanúperrel, hogy júniusban már az lesz a kommunikáció, hogy a Nemzetek Ligája Playoff körére építjük a csapatot. Igaz, ott még valóban van esélye kiharcolni a magyar együttesnek a kijutást, ám ezzel a játékkal és azzal, hogy semmilyen pluszt nem képes a csapat kiadni magából, nem sok keresnivalónk lesz ott sem. Így pedig könnyen előfordulhat, hogy a városok által rendezett (Budapesten 4 mérkőzés is lesz) Európa-bajnokságon a magyar csapat csupán nézőként lesz jelen a Puskás Ferenc Stadionban.

De addig azért még reménykedhetünk…

Szalai: elkeserítő az egész csapat

Szalai Ádám a tegnapi, Szlovákia elleni vereség után sem kertelt, arról beszélt, hogy védekezésben és támadásban is volt tervük, de ebből sok mindent nem sikerült véghezvinni, sőt, azt mondta, hogy elkeserítő a védekezésünk, igazából az egész csapat Az első gól szerinte nagyon kiábrándító volt, mert nagyjából kilencen voltak a 16-oson belül.