A bevándorlás fekete könyve, amit mára elfelejtettek

Corinna Milborn – Európa: az ostromlott erőd – A bevándorlás fekete könyve

„Az utóbbi évtizedekben az európai politika, mint a vak ember, belebotlott a bevándorlás valóságába.”

Az idézet nem a Mathias Corvinus Collegium (MCC) által szervezett háromnapos migrációs konferencia egyik vendégelőadójától származik. Hasonló okfejtésekre pedig bőven sor került az Orbán-kormány számára is kedves nagyszabású budapesti rendezvénysorozaton. Az idézett megállapítás tulajdonosát, Corinna Milbornt azonban nem hívták meg a konferenciára, de vélhetően, ha lett volna rá igény, akkor sem azt mondta volna, amit a Fideszben hallani szeretnek. Az osztrák újságíró nincs elragadtatva az Orbán-kormány migrációs politikájától, ezt számtalan kijelentése és Twitter-bejegyzése igazolja. Ugyanakkor már jóval előbb, 2006-ban arra figyelmeztetett, hogy a bevándorlás és a migráció kezelése az egyik legnagyobb kihívás, amellyel a jövőben szembe kell néznie a kontinensnek. Európa: az ostromlott erőd – A bevándorlás fekete könyve című munkája 2008-ban magyarul is megjelent az Alexandra Kiadó gondozásában, több mint tíz évvel megelőzve az MCC rendezvényén előadást tartó Douglas Murray brit újságírót, akinek Európa furcsa halála című könyve szintén az Alexandránál jelent meg, és kedvelt hivatkozási alap a kormányoldalon.

Milborn 2006 előtt az osztrák fotós Reiner Riedlerrel bejárta a bevándorlással kapcsolatos gócpontokat: a Spanyolországhoz tartozó Ceuta és Melilla kapui előtt álló – a bevándorlók feltartóztatására hivatott – kettős kerítést, spanyolországi nyomornegyedeket, marokkói menekülttáborokat, a Földközi-tenger partvidékét, London muszlim negyedeit és a párizsi gettókat. Bevándorlókkal, illegális migránsokkal, a nyomor vagy a háborúk elől menekülőkkel, bevándorolt vendégmunkásokkal, aktivistákkal és embercsempészekkel beszélgetett.

Első kézből szerzett információkat a bevándorlásról, az okokról és következményekről, a bukott asszimilációs, illetve multikulturális, integrációs kísérletekről. Milborn az Orbán-kormány szótárában a liberális jelzőt kapná, és ezt az osztrák újságírónő nem is utasítaná vissza. Konklúziója eltér a budapesti migrációs konferencia legtöbb résztvevőjének végső megállapításaitól. Könyvében Milborn élesen kritizálta Európa bevándorlási és integrációs politikáját, a szigorú feltételek szabta alkalmazkodás mellett érvelt, és helytelenítette Európa teljes elbarikádozását. Sőt, szerinte az „európai erőd” csak egy konstrukció, zárt Európa sohasem létezett, és a jövőben Európának több bevándorlóval lesz dolga, mint eddig volt. 2006-os könyve zárszavában profetikus megállapítást tett, amikor azt írta:

az európai erőd falait mindennap kisebb robbanások gyengítik.

„Ennek következtében Európa lőporos hordóvá vált; de a gyújtózsinórt még el lehet oltani.”

Fontos emlékeztetni rá, minderre a migrációs krízis 2015-ös tetőpontja előtt figyelmeztetett, azelőtt, hogy az európai közvéleményt el kezdte volna kardinálisan foglalkoztatni ez a kérdés.

Érdekesség
Milborn könyvét fordította és utószavát írta: Niedermüller Péter. 2014 óta a Demokratikus Koalíció alelnöke és európai parlamenti képviselője. A kormánypárti sajtóban gyakran bevándorláspárti politikusként jelenik meg. Az osztrák újságírónő könyvének utószava végén azt írta: „Corinna Milborn könyve nem könnyű olvasmány, elszomorítja az olvasót. Ugyanakkor azzal is szembesít mindannyiunkat, hogy közös felelősséget viselünk azért a világért, amelyben élünk, s szolidaritást kell vállalnunk azokkal az emberekkel, akik – függetlenül attól, hogy a világ melyik táján élnek – segítségre, támogatásra szorulnak.”

Douglas Murray könyve már arról szól, hogy Európa gyújtózsinórja, kanóca csaknem leégett, és a robbanás elkerülhetetlen.

„Európa napról napra változik, és már minden esélyét elvesztette arra, hogy e változások következményeit megfelelően kezelje.”

Zárógondolata nem éppen optimista jövőképpel számol.

„Az európaiak a múlt és a jelen rabjai, s ennél fogva már nincs megfelelő válaszuk a jövőre nézve. S pontosan ezért fog bekövetkezni a halálos csapás.”

Hogy Murray könyve miért népszerű a kormányoldalon, az igen egyszerű: állapotfelmérése, az európai politika döntésképtelenségének kritikája, Angela Merkel német kancellár elhibázott Willkommenskulturjának ostorozása jól illeszkedik az orbáni kommunikációs stratégiába. Nem mellesleg a brit újságíró többször is idézte Orbán Viktort, valamint pozitív példaként hivatkozott a magyar kormány bevándorláspolitikájára. Murray szerint Európa öngyilkosságot követ el, a nyugati politikai elit hajlamos tagadni a bevándorlás okozta problémákat, a politikai korrektség jegyében elzárkózik a vitától, ráadásul többnyire gazdasági, demográfiai és kulturális okokra hivatkozva éppen a migráció haszna mellett érvel.

Murray úgy látja, az identitás gyengülése, a keresztény hit háttérbe szorulása kulcsprobléma Európában.

A Mathias Corvinus Collegium konferenciájának első napján tartott előadásában Murray arról beszélt, hogy le kell számolni a migráció ügyében tanúsított politikai fatalizmussal. Nem igaz és nem szabad elfogadni azt, hogy a migráció a globalizáció következménye lenne, ami ellen semmit sem lehet tenni. Pesszimista hangot ütött meg azzal kapcsolatban, hogy a fejlődő világ támogatása mérsékelné a migrációt.

Ellenkezőleg, szerinte az életszínvonal emelése – noha szükség van a szegénység csökkentésére - csak tovább ösztönözné a bevándorlást a fejlődő világból, mert ha az embereknek több pénzük lenne, azt arra költenék, hogy Európába jöjjenek.

Míg Murray tényfeltárása fontos és részletes képet mutat a migrációról, a válaszai felületesek, könyvében meg éppen ő tesz tanúbizonyságot fatalizmusról.

Konferencia a migrációról
A Mathias Corvinus Collegium (MCC) háromnapos nemzetközi konferenciát szervezett március 22. és 24. között MCC Budapest Summit on Migration – The Biggest Challenge of Our Time? címmel a globális migráció témájában. A rendezvényen többek között felszólalt Orbán Viktor miniszterelnök, Nicolas Sarkozy volt francia elnök és Václav Klaus korábbi cseh államfő.

Corinna Milborn a migrációs krízis előtt szintén behatóan „elvégezte a házi feladatot” a bevándorlás feltérképezése ügyében. De a Murrayvel való hasonlóságok nagyjából itt véget is érnek. Az osztrák újságírónő 2006-os könyvében abból indult ki, hogy

„a migráció olyan jelenség, amely megtörténik – függetlenül attól, hogy az ember akarja vagy sem.”

A fejlődő világ demográfiai előrejelzései nem hagynak kétséget afelől, hogy a népességbumm már az előszobában vár ránk. A budapesti migrációs konferencián Orbán Viktor is ennek adott hangot, számszerűsítve a következő évtizedek várható demográfiai alakulását.

„A természeti törvények bizonyosságával mondhatom, hogy a migrációs nyomás nőni fog és rá fog zúdulni Európára”

- jelentette ki a magyar miniszterelnök, és azonnali lépéseket sürgetett. A probléma kezelését részben abban látja, hogy fejleszteni kell Afrikát, nehogy a baj idejöjjön, Európába.

Orbán Viktor arra is kitért, hogy a fejlődő világ népességének növekedésével párhuzamosan Európa népessége csökken. Milborn megközelítésében a bevándorlás hasznára válhatna Európának, de ebben az integráció a kulcskérdés.

„Az egyes tagországokban ugyancsak intenzíven, sőt gyakran riadót fújva vitatkoznak a születések számának csökkenéséről, azonban a bevándorlás, mint a legkézenfekvőbb megoldás, nem jön szóba. Ehelyett inkább a falakat erősítik meg, és a bevándorlás egyre nehezebbé válik”

- írta Milborn a könyvében.

Szerinte három oka van annak, hogy egyetlen politikus sem beszélhet nyíltan a bevándorlás szükségességéről (valójában ezt azért jó néhány politikus megteszi). Az egyik, hogy a magas munkanélküliséget a külföldiek millióival szokták magyarázni. A másik, hogy még mindig él a kép a fehér Európáról. A harmadik, hogy továbbra is megoldatlan a régóta Európában élő bevándorlók integrációjának a problémája.

Milborn nem az egybites, liberális bevándorláspárti véleményt képviseli, hosszasan kitért könyvében az eltérő kulturális és vallási különbségekre is, amelyek megnehezítik az együttélést. Külön fejezetet szánt a bevándorló nők helyzetére, akiknek sorsa az integrációval kapcsolatos viták középpontjába került. Szó esik a kényszerházasságokról, a becsületgyilkosságokról és a női nemi szervek megcsonkításáról.

Külön érdekesség és összekötő pont a migrációs konferenciával, hogy Milborn könyvében a Találkozás egy harcosnővel című fejezetben az Ayaan Hirsi Alival való beszélgetéséről írt. A világhírű nőjogi és iszlámkritikus aktivista most Budapesten tartott előadást. Elmondta azt, amit Milbornnak is, vagyis kezdve onnan, mit kellett átélnie kislányként Szomáliában, milyen Afrikában a nők helyzete, hogy jutott el végül Európába, illetve kritikáját az iszlámról, aminek politikai ideológiája „nem hangolható össze a modernitással”.

Ayaan Hirsi Ali
Szomáliai származású holland-amerikai, világhírű nőjogi és iszlámkritikus aktivista, aki éveken át rendőri védelem alatt állt, miután a holland filmrendezőt, Theo Van Goghot iszlamisták gyilkolták meg 2004. február 2-án. A filmrendező mellkasába késsel egy ötoldalas írást szegeztek, amin az állt Ayaan Hirsi Alinak címezve: „Ez a gyilkosság neked szól. Téged is el fogunk kapni.” Ő írta ugyanis a Theo Van Gogh rendezte, 2004-ben megjelent Submission iszlámellenes film forgatókönyvét, amiért halálos fenyegetéseket kapott.

Milborn tehát amellett, hogy a bevándorlást egyáltalán nem tartja ördögtől valónak, az azt kísérő súlyos kérdéseket sem hagyta figyelmen kívül. Mint ahogy azt sem hallgatta el, hogy az európai társadalmak próbálkozásai a sikeres integrációra mind kudarcot vallottak: az asszimiláció, a multikulturalizmus, és a vendégmunkások modellje is.

Mindhárom elősegítette a párhuzamos társadalmak kialakulását.

Az osztrák újságírónő a könyvében azt írta, a zsákutcából, amelybe Európa integrációs és bevándorlási politikája jutott, egyetlen kiút látszik: a társadalom tudatának radikális változása. Azt persze elismerte, ez nem történik meg egyik napról a másikra, ennek előfeltétele, hogy a politikának alapvetően másként kell kezelnie a migrációt.

„Ahelyett, hogy a bevándorlással olyan kifejezések kapcsolódnának össze, mint a terrorizmus, a bűnözés, az emberkereskedelem, a párhuzamos társadalom, a migráció számos, Európa szempontjából pozitív oldalát kellene kiemelni (például azt, hogy Európa jóléte a bevándorlók munkáján alapszik)”

- fogalmazott Milborn. Azt is írta, hogy a szegregáció helyett a keveredésre kellene törekedni, megakadályozva a gettók kialakulását, továbbá a bevándorlókat arra ösztönözni, hogy aktívan részt vegyenek a társadalom életében. Nem úgy kéne rájuk tekinteni – ahogy a nyugati politikai elit -, mint a munkaerőpiac tartalékhadseregére.

Milborn a bevándorlók kötelességeiről sem feledkezett meg, vagyis leszögezte:

meg kell követelni tőlük, hogy tiszteletben tartsák az alapvető értékeket.

Az viszont a jelen uniós vitáihoz és az Orbán-kormány számára is üzenetértékkel bír, hogy megjegyezte: Európa azért is szenved, mert nem sikerül konszenzust teremtenie az alapértékekkel kapcsolatban.

Akárcsak Murray, Milborn is arra figyelmeztetett, hogy a fejlesztési segélyek önmagukban nem elegendőek. A fejlődő országok szegénységét, ami az európai kereskedelmi és geopolitika következménye, nem tudják megszüntetni,

„mert ezek a segélyek gyakran nem az érintettek szükségleteit elégítik ki, hanem inkább az európai export, beruházás és politikai érdekek eszközei.”

Milborn hozzátette: az együttműködésnek partneri alapon kellene létesülni; Európának arra törekednie, hogy kevesebbet profitáljon ezekből az országokból, és sokkal többet fordítson a társadalmi biztonság megteremtésére. Máskülönben Milborn szerint valóban az fenyeget, amit az afrikaiak évek óta jósolnak:

tömeges roham a gazdag Észak ellen.

Ennek a cikknek nem célja, hogy relációs jelet állítson a különböző bevándorláspolitikai megközelítések között, vagy állást foglaljon. A 2015-ös migrációs válság előtt a bevándorlás nem képezte részét a közbeszédnek, és a szélesebb magyar közvélemény elhanyagolható problémaként tekintett rá, de utána a téma fokozatosan a magyar belpolitika királycsinálójává vált, egyúttal ellehetetlenült az értelmes vita, illetve megszűnt a párbeszéd lehetősége. Corinna Milborn könyve fontos és tanulságos adalék a bevándorláshoz, értékét pont az adja, hogy közel tíz évvel a migrációs krízis tetőpontja előtt jelent meg.

Felhasznált idézetek:

Corinna Milborn – Európa: az ostromlott erőd – A bevándorlás fekete könyve (Alexandra Kiadó, 2008)

Douglas Murray – Európa furcsa halála (Alexandra Kiadó, 2018)
 

sss
2019. április 24. | 13:50
.
sss
2019. április 24. | 13:50
.
Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Németh Márton