A legfontosabb nemzetstratégiai célok egyike: a magyar autonómiatörekvések elősegítése

A legfontosabb nemzetstratégiai célok egyike: a magyar autonómiatörekvések elősegítése

Ha valami nemzeti kérdés, akkor ez az.

Napi jegyzet – A belpolitikai megosztottság egyik áldozatának tekinthető a határon túli magyarság érdekeinek hatékony képviselete. Ha valami nemzeti kérdés, ha valamiben kell egység, akkor az a magyar nemzetiség védelmezése, illetve önrendelkezésének elősegítése a Kárpát-medencében.

Hírek, amelyekről tudnunk kéne, amelyekkel foglalkoznunk kellene, mégis, többnyire elmegyünk mellettünk vagy csak a közösségi oldalakon okoznak egy gyorsan elillanó lájkvadász tornádót: Szlovákiában felvetődött a magyar himnusz éneklésének tiltása, Ukrajnában tiltják a kettős állampolgárságot és törvény korlátozza a kárpátaljai magyarok nyelvhasználati jogát, Romániában a székely zászló miatt bírság jár, egy szerb kormányellenes tüntetésen szírek és magyarok „betelepítésével” riogattak.

Mindezekről még csak-csak hallhatott mindenki a magyar sajtóból, de összefüggéseiben már kevésbé látjuk a teljes képet, és éppen ezért a megfelelő következtetéseket sem vonjuk le. Nem beszélve arról, hogy ezek a hírek és események csupán a jéghegy csúcsát képezik. Mondhatni mindennaposak a határon túlra szorult magyarokat ért atrocitások, nemzetiségi jogaikat korlátozzák és/vagy támadják.

Míg a hazai és a nemzetközi közvélemény az Orbán-kormány Brüsszel- és bevándorlásellenes retorikájától hangos, addig jóval kevesebb hangsúlyt kap a határon túli magyarok ügye, akiknek létkérdése tétkérdés kéne, hogy legyen.

Ha a magyar külpolitika olyan határozottsággal és magabiztossággal lépne fel a határon túli magyarok önrendelkezése, vagyis autonómiája ügyében, mint a migráció területén, talán előrébb járnánk a startvonaltól, mert jelenleg csak egy helyben való toporgás van, még a bemelegítésig sem jutottunk. Erőteljes külpolitikai nyomásról csak Ukrajna esetében beszélhetünk. Autonómiáról ott sincs szó, igaz, az ország speciális helyzete, az ország integritásának megtörése és az ukrán-orosz szembenállás miatt, már az is nagy eredmény lenne, ha sikerülne Kijevet rábírni arra, hogy biztosítsa és tartsa tiszteletben a nemzetiségi jogokat.

Az egy másik hadszíntér ebben a kérdésben, hogy az emberi jogokat alapelvként hangoztató Európai Unió ezt miért nem követeli ellentmondást nem tűrően az ukránokon.

Abban ugyanis, hogy Európa puskaporos hordójává vált Ukrajna, a Nyugatnak is nagy szerepe van, következésképp:

a helyzet kezelése és a további eszkalálódás megakadályozása érdekében nem kis felelőssége lenne az unió döntéshozóinak is.

Ebből az egyenletből pedig Kárpátalja és az ott élő magyarok nem felejthetőek ki.

A mostani ukrán elnökválasztás előszobájában persze született néhány olyan kijelentés, ami reményre adhatna okot, de egyelőre ezeket nem árt a kiélezett kampányban tett szavazatszerzési ígéreteknek tekinteni. Keserűen megmosolyogtató és naiv hozzáállásra vall, ha azt hisszük, hogy Petro Porosenko állítása, amit a Válasz Online kérdésére tett, miszerint, ha kell, akkor megtanul magyarul is, de csak alapszinten, bármennyire is komolyan vehető. A humoristából lett politikus, az esélyesebb elnökjelölt, Volodimir Zelenszkij népszerűbb a kárpátaljai magyarok körében, ugyanakkor egyelőre ez is inkább csak csodavárásnak tekinthető, miután Petro Porosenko elnökségének nem sok jót köszönhetnek.

Ennél jóval több konkrétumot várna el Magyarország Kijevtől. Múlt héten, Nyelvi jogok Ukrajnában címmel szerveztek kerekasztal-beszélgetést a strasbourgi Európa Tanácsban. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke kijelentette:

Ukrajnának le kell állítania a nyelvtörvény vitáját, és olyan nyelvi szabályozást kell elfogadnia, amely összhangban áll az európai normákkal, illetve nem csökkenti az ukrajnai kisebbségek, köztük a magyarok megszerzett jogait.

Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke az MTI-nek nyilatkozva leszögezte:

egyértelművé vált, hogy Ukrajnának le kell állítania a nyelvtörvény elfogadását, mert az sem az ukrán alkotmánynak, sem az európai elvárásoknak nem felel meg.

Fontos kijelentések, fontos helyszínen, mert a kulcskérdés, hogy Európában minél szélesebb körben legyen világos: Magyarországnak prioritás megvédelmeznie a magyar nemzetiséget.

A Kárpát-medencei magyarság önrendelkezéséig azonban még hosszú út vezet.

„A magyar diplomácia nem volt képes elmagyarázni Európában, miről szól az elszakított magyarság igénye”

– ezt már Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnökhelyettese és frakcióvezetője jelentette ki múlt héten az autonómiatörekvések vonatkozásában tartott konferencián a parlamentben. Sajnálatosan sokatmondó, hogy a kormánypártok, de a legtöbb ellenzéki párt is kihagyta az egyébként pártok feletti ügynek szentelt rendezvényt. A Jobbikon kívül az LMP képviseltette magát, illetve a kormány részéről Szili Katalin, az autonómiatörekvésekért felelős miniszterelnöki megbízott vett részt rajta.

Egy ilyen konferencia valódi erejét az adná, ha a pártok képesek lennének egységesen, következetesen képviselni a határon túli magyarság ügyét.

Az autonómia kérdésének nemzeti minimumnak kéne lennie, méghozzá azért, mert a legfontosabb nemzetstratégiai célok egyike. Az autonómia nem csupán erősíthetné a határon túli magyarság kollektív jogait, de egyben záloga a magyarok szülőföldön való megmaradásának is.

Az egységes fellépés a szomszédos országok felé kellő határozottságot mutatna, de Európában is közös lobbitevékenységre lenne szükség ahhoz, hogy belássák: a magyarság jogainak biztosítása hozzájárulna Kelet-Európa, és így egész Európa stabilitásának megőrzéséhez. Erről sem Magyarország, sem Európa nem mondhat le.