Kiváló minőségű acélvárosi fém, külföldi felhasználásra is – Interjú a Zord zenekarral

Peripheria

Széllel szemben… sorozatunk aktuális részében az underground metal színtéren majd’ két évtizede aktív Zord zenekar a vendégünk, akiknek – a Nail Records gondozásában – pár hónapja jött ki harmadik nagylemeze, a 10 számos Peripheria. A miskolci banda a decemberi lemezbemutató bulin már egy új dobossal állt színpadra, az egyre csak gyarapodó külföldi pozitív média megjelenések mellett szerepeltek az év fordulóján standokon lévő HammerWorld magazin mellékleteként megjelent Hammered címre keresztelt dupla válogatáslemezen, márciusban új videoklippel jelentkeztek, a hazai klubbulikat követően pedig a napokban egy három állomásos erdélyi turnén vesznek részt. A technikai villantásokkal sem spóroló, húzós, oldschool thrasht markáns, karcos énekkel, és komoly (sok esetben továbbgondolásra is érdemes) témákat felvető angol szövegekkel elővezető csapatból Perényi Dénes ’Deni’ gitáros, és a jelenleg Angliában élő Soltész-Nagy Krisztián ’Krisz’ énekes segített abban, hogy alaposan megismerhessük munkásságukat.

 

 - Sok hazai, angol nevet viselő banda magyarul szólal meg, ti viszont pont az ellentétei vagytok ezeknek. Gondolom, nem véletlen volt ez a frappáns, külföldön is könnyen megjegyezhető névválasztás, valamint az, hogy angol dalszövegekkel lépjetek a színre.

 Deni: - A zenekar megalakulásának időszakában nagy divat volt a magyar rock és metal csapatok körében, hogy angol nevet választanak maguknak, míg magyarul énekelnek. Mi úgy éreztük, hogy – az addigi zenei tevékenységünkkel összhangban – továbbra is underground vonalat akarunk képviselni, azaz szembe megyünk a trendekkel. Mindig angol szövegeket írtam (kivéve a középiskolai zenekari időszakomat), ezért egyértelmű volt, hogy az új banda is angolul szól a közönséghez, ezért azt találtuk ki, hogy legyen magyar nevünk. Azonban csak olyan nevek jöhettek szóba, amiket a világ minden táján ki tudnak ejteni, és emellett jellemezi az akkori – „zenekarmentes” – meglehetősen sötét hangulatomat. A „Zord” tökéletesen megfelel ezeknek a kritériumoknak.

 - Lassan húsz éve már, hogy elindult a Zord, és három önálló nagylemezzel büszkélkedhettek. Azt kérném, hogy egyesével nézzük már át ezeket! Elsőként a Disasters Grind album jött ki, de – ha precízek akarunk lenni, és miért ne – ezt megelőzte még egy futballinduló/himnusz megírása, kiadása is, ami már terjesztést kapott.

 Deni: - A legelső felvételünk, amin már egy Zord nóta (The Ghost) is hallható, 2002-ben készült egy felvidéki koncertünkön. Ezt 2004-ben követte a hat számot tartalmazó Little Disasters demó, majd 2005-ben felvettük – az ígért, de meg nem jelent Katapult Fest válogatás CD-re – a Pariah című szerzeményünket. 2006-ban a gyermekkori legjobb barátom, Mátrai Zoli (R.I.P.) megkért, hogy írjunk egy amerikai futball indulót a csapatának, ahol anno játszott és edzősködött. Ennek eredménye lett a szolnoki Denevér stúdióban rögzített Glory Rush (Soldiers of Football) című focihimnusz, ami az első – saját – terjesztésben megjelent kiadványunk volt.
Ekkor már folytak a bemutatkozó album felvételei, és 2007 november 22-én meg is jelent a Disasters Grind a Nail Records gondozásában. Ugyanaznap este volt a Miskolci Egyetemen, a Rockwell klubban a lemezbemutató koncertünk, ahol a The Ghost című dalra forgatott videóklipünket is levetítettük.

Elso ket album

 - A debütáló album megjelenése után nem sokkal Deni kissé hátrébb lépett, mert 2008-tól csak gitározik (és vokálozik) a zenekarban. Ez miért történt?

 Krisz: - Mert megérkeztem. (nevet) 2008 augusztusában, az arlói Tóparty Rock partin beszéltünk, hogy mi lenne, ha… Aztán pár próba után már megvolt az első koncert, majd sorban jött a többi, és emlékszem a századik koncertre is. Ez a 2015-ös Rockmaraton (Dunaújváros) volt, igazi mérföldkő.

 Deni: - Már kezdetektől szólóénekesben gondolkodtunk, de nem találtuk meg a megfelelő arcot erre a posztra, ezért az első lemezt még én üvöltöttem fel. Szerencsére Arlóban pár sörrel „megolajozva” Kriszt bevettük a Zordba, és minden meg volt oldva. Nagyon metal hangja van, igazi frontemberként viselkedik a színpadon, és ezekkel az adottságokkal nagyon feldobta a koncertjeinket. Nekem bőven elég a gitározásra és a vokálokra koncentrálni, sokkal élvezetesebb számomra a játék így, hogy nem vagyok a mikrofonállványhoz „kötözve”.

 - 2013-ban érkezett a Thorns & Wounds.

 Krisz: - A Thorns... volt az első közös lemezünk. Sok dallal koncerteztünk már jóval a megjelenés előtt, és emlékszem, voltak dolgok, amiken változtattunk is, mert a koncertek alkalmával formálódott, érett az anyag egy része. Mire a stúdióba értünk szinte teljesen összeállt, hogy mit is akarunk, ami nem hátrány. (nevet)

 Deni: - Eredetileg az volt a terv, hogy 2010-ben kihozzuk, de objektív okokból (ez a nagyképű magyarázat, az igazság pedig a bénaságunk), (nevet) nagyon megcsúsztunk. Így viszont volt időnk feldemózni a teljes lemezanyagot, illetve – ahogy Krisz is elmondta – élőben is kipróbálhattuk, csiszolhattuk az új dalokat. Ennek meg is lett az eredménye, ugyanis a stúdióban már minden simán ment. Ahogy a focihimnuszt, a Thorns & Wounds albumot is a Denevér stúdióban vettük fel, és az ő profizmusuknak, illetve a megfelelő előkészítésnek köszönhetően sikerült szintet lépnünk. A közönség és a sajtó is igen pozitívan fogadta az albumot, például a görög Rock Overdose magazin egyenesen „…igazi rejtett thrash metal gyémánt!!!"-ként aposztrofálta a CD-t.

Zord borito

 - Az új lemezre térve, tavaly november elején jelent meg a Peripheria, amiről már 2017 tavaszán-nyarán azt lehetett olvasni, hogy jön.

 Deni: - 2017 tavasza ismét a Denevér stúdióban talált minket, szinte éjjel-nappal dolgoztunk, és a tervek szerint haladtunk a dob-, a bőgő- és a gitárfelvételekkel. Majd jött az ének és a gitárszólók, azonban kiderült, hogy több időre van szükségünk, mint amit terveztünk. Az idő pedig pénz. Ennél a lemeznél is alapvető célunk volt, hogy fejlődjünk a korábbiakhoz képest, ezért inkább vállaltuk, hogy bár most is csúszik a megjelenés, de rászánjuk a plusz időt és pénzt. 2018 március elején végeztünk a stúdiómunkákkal, ám a keverés is tovább tartott, mint a kettes album esetében, így szeptemberre lett kész mesteranyag a kezünkben, amely tíz dalt tartalmazott. Úgy érezzük, jó döntést hoztunk azzal, hogy nem kapkodtuk el a stúdiómunkákat, mert így most is ki tudtuk hozni magunkból a maximumot. Ezt látszik igazolni az, hogy az eddigi visszajelzések, a hazai és külföldi lemezkritikák igen pozitívak.

 - Igen sokatmondó a cím, és a borító is kifejező munka, a lendületes, súlyos nóták pedig alaposan kidolgozott darabok, nem kevés technikai villantást is felmutatva, elgondolkodtató sorokkal megtöltve. Hogyan áll össze egy-egy nótátok?

 Deni: - Ahogy az előző két lemez esetében, ezúttal is feldemóztuk a teljes anyagot, és csak ezután vonultunk stúdióba. Mivel Krisz Angliában él, ezért, amikor elkészültem egy-egy szám demójával, akkor elküldtem neki a zenét és a szöveget, aztán iterálgattunk, ahogy Krisz is hozzátette a saját ötleteit.

 Krisz: - Lépésről lépésre haladtunk, és végül elég komplex lett a Peripheria, nyilván ez is volt a cél. A demózás időszakában, kezdetben még nem tudtam igazán, hogy valójában mi is lesz ebből. Első blikkre nem mindig jött le, hogy adott esetben mit is akar mondani, és csak később állt össze az egész mondanivalója. Deni szövegeit sokszor „emésztgetni” kell, „mélyek”, elgondolkodtatóak, komoly mondanivalókkal, a megértésükhöz idő kell. Amikor az apró részletek kezdtek egy egésszé összeállni, és ahogy a stúdióban jöttek a további ötletek, majd a borító tervezése (ami nekem mindig is az egyik fontos eleme az albumnak), már érezhető volt az a bizsergés, ami ilyenkor lenni szokott... Egyben van a Peripheria, kellően súlyos és nem öncélúan agresszív.

 Deni: - A Peripheria borítóját – ahogy a Thorns… albumét is – Krisz készítette, és ezúttal is fantasztikus lett az eredmény. Természetesen elfogult vagyok a saját lemezünkkel kapcsolatban, de kívülállóknak is az a véleménye, hogy a grafikai munka nagyon ott van és hűen tükrözi az album mondanivalóját.

 - A Peripheria felvételeinek már egy új basszusgitárossal indultatok neki, és a tavaly év végi koncerten pedig már egy fiatal ütős ült a Zord dobszékén.

 Krisz: - Olyan hirtelen történtek a dolgok, hogy én szinte a stúdióban találkoztam először Lipivel, a bőgősünkkel, de ez semmi problémát nem jelentett, hiszen olyan profin kezelte a helyzetet, mintha évek óta együtt dolgoztunk volna.

 Deni: - Csibi Attila, a dobosunk, ha jól emlékszem szeptemberben távozott. Sok éven át játszottunk vele együtt, ezért nem örültem a szituációnak, de a jelenlegi munkája mellett se ideje, se energiája nem maradt a zenélésre. A dolog jó oldala azonban az, hogy az új tagok egyértelműen vérátömlesztésként hatnak a zenekarra, felgyorsult a munkatempó, és reményeim szerint hosszabb távon is így marad. Örülök és rettenetesen élvezem, hogy a próbákon megint igazi műhelymunka folyik, ún. session próbákon – például csak a dob és gitár játszik – kidolgozzuk a részleteket, és közben mi is egyre jobban összecsiszolódunk.

 - Eddigi lemezeitek mindig egy-egy hosszabb pauza után jelentek meg. Úgy gondolom, ez nem kimondottan a kreativitás hiányára vezethető vissza, hanem mert családos és dolgozó emberekként egész más élvez prioritást egy-egy adott esetben mindannyiótoknál, illetve, vélhetően az anyagiak is alaposan alakítják a terveiteket.

 Krisz: - Egy album elkészítése sok „áldozattal” jár, és amiket felsoroltál, mind korrekt megközelítés. Igen! Szeretnénk egyszer „beköltözni” a stúdióba, mondjuk egy hónapra, és csak a zenével, az albummal foglalkozni, hiszen akkor lehetne haladni igazán, de ennek reális esélye nem sok a fentiekben említettek miatt. (nevet)

 Deni: - A megalakulástól számított hetedik évben (2007) jelent meg az első, a Disasters Grind album, hat év kellett a második, Thorns & Wounds-hoz (2013), és öt a Peripheria-hoz (2018). Gyorsuló tendenciát mutatunk, és mire száz évesek leszünk, már havonta adunk majd ki lemezeket. (nevet)

 - Mitől jó, mitől működik számotokra egy dal, mikor lesz kész, kerek egy-egy saját szerzeményetek?

 Krisz: - Összetett dolog ez is, hiszen van olyan, hogy egy dal rögtön „működik”, ha mindenki rögtön „érzi”, azzal sok teendő nincs. Ám mindig vannak olyanok, amik formálódnak, érnek menet közben, a koncertek pedig mindig jó „erőpróbák”, hiszen élesben, élőben mindig más, mint „steril”, stúdió környezetben.

Deni Krisz

 - Deni! A második album kiadását követően egy – bárki számára ingyen elérhető, kétrészes interjúként megjelenve – komoly anyagot publikáltál a neten, Önmenedzselés, zenekari promóció címmel. Ezt milyen apropóból állítottad össze, és hogyhogy közkinccsé tetted ezt az akár kötelező iránymutatásnak, akár szakdolgozatnak is nevezhető írást?

 Deni: - Egy kicsit meglepődtem ezen a „szakdolgozat” megfogalmazáson, de ha jobban belegondolok, tényleg, akár az is lehetne. Azért írtam le, mert a zenekar életéhez tartozik a menedzsment, és ezen legalább annyi múlik, mint magán a zenén. Sokat tanultam az elmúlt években, viszont rengeteg időmbe, energiámba és még pénzembe is került, hogy ezeket az infókat összeszedjem, ezért arra gondoltam, hogy ha közzéteszem, és ha – a saját zenekaromon kívül – csak egy bandának is segíthetek, az jó érzés lesz.

 - Az ebben felvázoltaknak köszönhetően szép külföldi eredményeket (dalírás, rádiós lejátszások, nemzetközi válogatás lemezeken való szereplés, külföldi sajtómegjelenések stb.) is fel tudtok mutatni. Nekem úgy tűnik, hogy egy nagy név társaságában megvalósult kinti kanyar hiányzik még, hogy teljes legyen a megelégedettség. Zenészként már hosszú ideje erősítitek a hazai metal színteret, hogy látjátok, erre milyen reális lehetősége lehet a Zordnak (már ha egyáltalán gondolkodtok ilyenben)?

 Krisz: - Amikor elkezdtünk együtt dolgozni, már mindannyian átéltünk jót és rosszat is, kaptunk hideget-meleget, és kb. képben voltunk a realitásokat illetően. Mi mindig is egyesével lépkedtünk a lépcsőn (felfelé…). (nevet) A „kinti kanyar” valóban hiányzik még, de rajta vagyunk, hogy sikerüljön. Folyamatosan dolgozunk egy nyugat-európai körön, ahol az önálló koncertek mellett külföldi nagy nevekkel is fellépünk majd. Ebben látunk egy újabb lépcsőfokot.

Akos Lipi Robi

 - 2018-ban már nyolcadik alkalommal került megrendezésre a Zord Rocktábor. Egy pár mondatban meséljetek olvasóinknak erről! Milyen célkitűzésekkel indult anno, és az évek során milyenné vált a rendezvény?

 Deni: - Falticska Béla barátom ajánlotta fel anno, hogy minden évben csináljunk egy ötnapos „legaljafesztivált”, ami azt jelenti, hogy július első hetében, keddtől szombatig esténként a barátainkkal és „cimbora” zenekarokkal összegyűlünk a klubban, és vérbeli rock/metal underground bulikat nyomunk.
Miskolctapolcán indultunk 2011-ben, aztán miután onnan elüldöztek minket, egy alkalommal Alsózsolcán volt a tábor, majd beköltöztünk a Béla által üzemeltetett Miskolci Metal Clubba – amit mi Metal Pit-nek hívunk –, és idén is itt lesz a tábor. A Zord 2019. július 2-án, kedd este önállóan lép fel, illetve szombaton mi zárjuk az őrületet. Senki ne gondoljon valami nagy dologra, ez egy ötnapos babazsúr, ahol a zenekarok szórakoztatják a kis létszámú, de nagyon elkötelezett közönséget, a nagyérdemű pedig szórakoztatja a bandákat. Ez így nagyon jól bevált, nem is kívánunk változtatni a koncepción.

 

 - Zárszóként a közeljövő terveiről, már megvalósulni látszó történéseiről kérdeznélek titeket. Milyen 2019 elé néz a Zord?

 Deni: - Április 9-én, Budapesten, az S8 Underground Clubban léptünk fel a svájci Bloodlost zenekar vendégeként, 13-án pedig Hatvanban, a Retro Clubban. A héten egy háromállomásos erdélyi turné, a „Transylvania Thrash Tour” a következő menet: 18-án Csíkszeredán, 19-én Székelyudvarhelyen, 20-án Marosvásárhelyen játszunk. Nyáron pár fesztiválon és zenei táborban – köztük a Zord Rocktáborral – koncertezünk, illetve felvidéki bulik is szervezés alatt vannak. Tervben van még egy videóklip készítése, és bár nem akarok spoilerezni, de annyit elárulhatok, hogy szerényen szobrot állítunk magunknak…
Közben folyamatosan rányomulunk a nemzetközi sajtóra, várható német és olasz lemezismertető és – reményeink szerint – interjú is. Most készítünk egy „jingle”-t az amerikai Metal-O-Mania csapatának, és folyamatosan zaklatjuk az internetes rádiókat is.
Sikerült egy olasz promóter figyelmét felkeltenünk, akivel most kezdtünk el európai koncertek szervezéséről tárgyalni. Még új a kapcsolat, ha lesz konkrétum, azonnal megosztjuk minden érdeklődővel.

 Krisz: - És már 2020 is szervezés alatt van, mert a külföldi lehetőségek, fesztiválok esetében nem lehet elég korán elkezdeni a szervezést, én – többek között – az angliai vonalon dolgozom.

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Nagy Béla Ádám
1
1