Nincs még elege mindenkinek Hitlerből? – teszi fel a kérdést Thomas Sandkühler, a berlini Humboldt Egyetem történészprofesszora Adolf H. - egy diktátor életútja című életrajzi könyvének előszavában.
Megszámolni is nehéz, hogy Adolf Hitler életéről hány könyv született már. Legutóbb Ormos Mária 1993-as Hitler-életrajzának újrakiadása került a polcokra, még most is megvásárolható a legtöbb könyvesboltban. Előtte 2003-ban és 2004-ben jelent meg magyarul Ian Kershaw kétkötetes monumentális munkája a német diktátorról. A mai napig a legalaposabb és az utóbbi években legtöbbet hivatkozott Hitler-életrajz, de a két terjedelmes kötetet manapság már antikváriumokban is hiába keresi az ember, lehetetlen küldetés fellelni. Mindenképpen említésre méltó még John Lukacs 1998-ban magyarul megjelent A történelmi Hitler című munkája. A magyar származású amerikai történész könyve nem egy újabb Hitler-életrajzként íródott, hanem a német diktátor történetének és a róla írott életrajzoknak a történeteként. Azóta eltelt több mint húsz év, és a Hitler-kép bővítésének, megfejtésének és értelmezésének kihívása újabb és újabb történészeket vonz.
Thomas Sandkühler egy olyan modern életrajzot akart írni, amit elsősorban a fiataloknak szánt, mert szerinte napjainkban a televízió és az internet által nyújtott segítség kevés a „Hitler-jelenség” megértéséhez. Ezzel magyarázza, hogy miért is van létjogosultsága saját Hitler-életrajzának.
Munkája útján az indította el, hogy felső tagozatos iskolás lányával egy hosszú autóúton Hitlerre terelődött a szó. Kettőjük beszélgetése olyan jól sikerült, hogy a lánya megjegyezte, jó lenne, ha írásban is meglehetne az, amit az apja elmondott. Az elkészült könyv 2015-ben jelent meg Németországban, és most már a Magistra Kiadónak köszönhetően a magyar olvasók is a kezükbe vehetik.
A magyar kiadás időzítése Adolf Hitler születésének és halálának évfordulója közé esett. A német diktátor 1889. április 20-án látta meg a napvilágot és 1945. április 30-án követett el öngyilkosságot berlini bunkerében. A Thomas Sandkühler által írt életrajzot április 27-én a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatták be egy beszélgetés keretében, a történészprofesszort a könyv fordítója, Balla Judit kérdezte.
Az Alfahír ott járt a bemutatón, illetve utána lehetőségünk volt arra is, hogy egy rövid interjút készíthessünk Thomas Sandkühlerrel.
A történelem nem, de történelmi struktúrák megismétlődhetnek
A történészprofesszor szerint, bár Hitler neve és személye folyamatosan jelen van a médiában, a társadalmi háttérről, hogy honnan jött és milyen környezetben került hatalomra, kevésbé esik szó, márpedig ezeket fontos szempontoknak tartja. Thomas Sandkühler egyetért azokkal a történészekkel – név szerint említette Ian Kershawot -, akik szerint összességében kell vizsgálni a nemzetiszocialista Németországot, amitől nem különíthető el Hitler személye. Könyve előszavában úgy fogalmazott:
„A német társadalom emelte fel Hitlert, aki aztán ennek a társadalomnak lett teljhatalmú ura – ezért Kershaw-t is sokkal inkább Hitler hatalomgyakorlása, mintsem Hitler személye foglalkoztatta. A németek felelősségének és erkölcsi csődjének kérdése ezzel a módszerrel kétségtelenül jobban megválaszolható, mint egy klasszikus életrajz keretei között. Az Adolf Hitler életével foglalkozó történészek számára azóta is fontos mérce Kershaw értékelése.”
Balla Judit elmondta, a magyar kiadó olyan kritikákat is kapott, hogy fontos és rettenetes történelmi időszakról szól a könyv, de nem kellene már a fiatalokat ezzel felzaklatni.
Thomas Sandkühler erre válaszolva kifejtette, jól ismeri ezt az érvelést, Németországban is gyakran elhangzik, hogy ideje lenne végre pontot tenni a történelem ezen szörnyű szakaszának a végére, de nem ért egyet ezzel, mert szerinte nem vonhatjuk ki magunkat a felelősség alól. A történészprofesszor úgy véli,
A könyv szerkezetéről elmondta: fontosnak tartotta, hogy a fiatalokat a saját nyelvükön szólítsa meg, olyan mondatszerkezeteket alkalmazzon, valamint olyan stílusban írjon, ami az ő számukra jól érthető és feldolgozható. Hozzátette: az etikai része sem elhanyagolható, azonban nem akart direktben erkölcsi prédikációt tartani, mivel a nemzetiszocialista időszak erkölcsi és etikai vonulata kiderül önmagából az eseményekből, amiket a könyvében részleteiben is kibont.
Thomas Sandkühler arról is beszélt, hogy a németországi iskolákban 15-16 éves korukban hallanak a fiatalok először a nemzetiszocializmusról, de a tapasztalat az, hogy a médiának köszönhetően már sokkal fiatalabban találkoznak ezzel a fogalommal. Szerinte egy 14 éves gyereknek már lehet erről beszélni, és őket is szólítja meg a könyvével, az eddigi visszajelzések alapján sikeresen.
A holokausztnak egy teljes fejezetet szentelt a történészprofesszor, itt azonban a könyv előszavában is megjegyezte, hogy nem tudott következetesen megmaradni az elbeszélő módszer mellett.
„Az európai zsidók legyilkolását nem lehet elmesélni – azt csak leírni lehet”
– fogalmazott.
Adolf Hitler démonizálását ugyanakkor veszélyesnek tartja. Thomas Sandkühler szerint, amennyiben ezt megtesszük, az emberek személyes felelősségét vitatjuk. Azt nem hiszi, hogy a nemzetiszocialista Németország bűnei újra ugyanúgy megtörténhetnek, mint a XX. század első felében, de adott társadalmi és politikai helyzetben bizonyos történelmi struktúrák megismétlődhetnek. „Ettől nagyon is tartanunk kell” – szögezte le.
A német társadalomban nincs hajlandóság arra, hogy újra egy Führert kövessen
A könyvbemutatón is szóba került, de a könyvében külön foglalkozik azzal a jelenséggel, hogy manapság Hitlerrel mindent el lehet adni: könyveket, újságokat, filmeket és dokumentumsorozatokat. Azt írta, hogy időközben Hitler márkajelzéssé vált. Nem tart attól, hogy a könyve is ezt a jelenséget erősíti, és alapot szolgáltathat a Hitler vagy a nemzetiszocializmus iránti nosztalgiához?
Thomas Sandkühler: Nem, egyáltalán nem gondolom, hogy éppen az én könyvem kapcsán kellene ettől tartani. Semmilyen támpontot nem adtam bármiféle nosztalgiához, vagy Hitlernek a dicsőítéséhez.
Számomra az volt a fontos, hogy bemutassam: egy adott társadalmi helyzetben, hogyan tudott felemelkedni ez a nagyon is gátlástalan és bűnöző hajlamú ember, hogyan segítette a társadalom hozzá azokhoz a bűncselekedetek elkövetéséhez, amiket elkövetett.
Németországot és egész Európát megosztja a migráció témája. Sokszor elhangzik az a vád, hogy a bevándorlásellenes retorika összefüggésbe hozható a nemzetiszocialista goebbelsi propagandával, és a szélsőségek megerősítését szolgálja. Ön hogy látja ezt?
T. S.: Egyáltalán nem vonnék közvetlen párhuzamot a migráció kérdése és a nemzetiszocialista propaganda között. A könyvbemutatón említettem, hogy Hitler Bécsben egy kifejezetten migránsellenes antiszemitizmust tapasztalt, de a nemzetiszocializmus nem foglalkozott a bevándorlás problematikájával, hiszen az egész világháború esetében egy Németország határain túl jelentkező konfliktusról beszélhetünk. Hozzá kell tenni, a németek Európa-szerte - különösen Kelet-Európából - emberek millióit hurcolták el Németországba, és ott kényszermunkára kényszerítették őket. Ezekkel az emberekkel szemben nagyon erős rasszizmus volt tapasztalható a németek részéről, de nem azért, mert migránsok voltak, hanem mert idegen népeknek tekintették őket.
Németországban azt látjuk most, hogy a hagyományos nagy pártok, a CDU és a CSU gyengülőben vannak, miközben olyan erők erősödtek meg, mint a szélsőjobboldaliként számontartott AfD. Mit gondol, a szélsőjobboldal térnyerésével, erősödhetnek a Hitler rehabilitálását szorgalmazó hangok is?
T. S.: Nem. A német politikai kultúrába ez nem fér bele. A nemzetiszocializmus elítélése annyira központi eleme a politikai kultúrának, hogy még ha valaki a szíve mélyén gondolna is ilyenre, ezeket nem hallatja. Amit viszont látunk, hogy heves vita van a közvélemény és a szélsőjobboldali pártok között arról, hogyan kell feldolgozni a nemzetiszocializmust.
A magyar közvélemény jobboldali része gyakran hangoztatja azt a teóriát, hogy a németek túlkompenzálnak a nemzetiszocialista korszak bűnei miatt, aminek áldozatává vált a német nacionalizmus egészséges megélése. Nekem egy németországi barátom mesélte, hogy ha egy nemzeti ünnepen vagy akár egy sportesemény miatt valaki a német lobogót kifüggeszti a házára, arra már gyanakvással néznek. Mit szól ehhez?
T. S.: Igen, gyakran hallom ezt az állítást, de nem tartom megalapozottnak.
A német civil társadalom egy vívmánya, hogy a németországi politikában központi szerepet játszik a nemzetiszocializmus feldolgozása. Senkit sem akadályoz meg semmi abban, hogy a hazaszeretetét gyakorolja, és azt helyesnek tartsa.
A 80-as és 90-es években kialakult egy büszkeség az alkotmányunk iránt, ami hazaszeretetként dominál.
Biztosan ismeri az Er ist wieder da (Nézd, ki van itt) című német szatírát, amiből filmet is készítettek, és amely arról szól, hogy Adolf Hitler felébred a jelenben. Játszunk el a gondolattal, ha valóban felébredne Hitler a jelenben vagy megjelenne egy hozzá hasonló politikus, mit érhetne el most Németországban? Tudna olyan erőssé válni, mint a harmincas évek Németországában?
T. S.: Nem, nem hiszem. A filmnek vajmi kevés történelmi alapja van, és szintén csak kommercializálódása Hitler személyének. Arra pedig nem látok túl nagy hajlandóságot a német társadalomban, hogy egy szélsőséges jobboldali Führert kövessen.
Magistra Kiadó, 2019
Fordította: Balla Judit