"Ha nem születik meg időben az első, nincs idő a következőre"

"Ha nem születik meg időben az első, nincs idő a következőre"

A kormány a gyermekvállalást ösztönző programjaitól várja, hogy a jelenlegi alacsonynak számító 1,5-ös arányszám 2 fölé emelkedjen, ami megállítaná a népességfogyást és gyakorlatilag a népesség újratermelődését jelentené. Spéder Zsolt demográfus, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének vezetője szerint még nem vagyunk elkésve, a demográfiai mutatók ugyanis minden volt szocialista államban lejtmenetbe kapcsoltak a rendszerváltás után és most vagyunk azon a ponton, amikor eldől, hogy az új rendszerben ezek az államok tudják-e követni a francia és skandináv mintát, ahol a termelékenységi arányszám 2 környékén mozog vagy a németekhez hasonlóan maradnak az alacsonyabb termelékenységű országok között.

Spéder Zsolt Dávid Beátával, a Semmelweis Egyetem kutatójával tartott előadást a demográfiai trendekről szerda délután az Eötvös Csoport rendezésében.

 

Későn érkeznek az első gyerekek is, ha egyáltalán megérkeznek

A Spéder által elmondott adatok kissé ellentmondanak a kormány azon koncepciójának, hogy a háromgyermekes családok támogatásával növelhető a népesség, hiszen legtöbb esetben az első és a második gyermekek születése marad el, harmadik gyermeket pedig már sokkal könnyebben vállalnak azok, akiknél az első kettő megszületett.

Míg a nyolcvanas években Magyarországon az anyák átlagos életkora az első szüléskor 23 év volt, ez mára 27-re nőtt.

De nemcsak a későbbre halasztott gyermekvállalás okoz problémát, hanem az is, hogy egyre kevesebb gyerek születik. 1992-ben a 40 éves nők 92 százalékának született gyereke, ma már csak a 84 százalékuk válik anyává a negyedik x elérése előtt.

A halogatás vagy a gyermekvállalásról való végleges lemondás legfőbb okai a bizonytalan párkapcsolatok, a problémás lakhatás és a megnövekedett tanulási kedv. A halogatás ráadásul azt a veszélyt hordozza magában Spéder szerint, hogy amikor a párok eldöntik, hogy néhány éven belül gyereket szeretnének és nekilátnak az ehhez szükséges feltételek megteremtéséhez, abban a helyzetben találják magukat, hogy sokkal több idő szükséges hozzá, mint amennyit terveztek. Míg Hollandiában a párok 80 százaléka, addig a magyaroknak 30-40 százaléka tudja tartani magát a tervekhez, a többiek pedig a további halasztás mellett döntenek, remélve, hogy később jobbak lesznek a körülmények.

Mindemellett az sem túl bíztató adat, hogy a Ratkó-unokák is lassan elmúlnak 40 évesek és ezáltal drasztikusan csökken a népességen belül a szülőképes korú nők száma. Arról nem is beszélve, hogy a fiatal korosztály nagyrésze fontolgatja a kivándorlást, így a megszületett gyermekek sem biztos, hogy a magyar demográfiai rátát fogják növelni.

A kivándorlás után a bevándorlás is terítékre került a kérdések körében. Többen is arra voltak kíváncsiak, hogy a Franciaországban, Nagy-Britanniában és a skandináv országokban tapasztalható magas termelékenység mennyiben köszönhető a migrációnak. A kutató szerint bár ez is egy olyan elem, ami növelheti egy ország termelékenységét, de nem lehet egyértelmű összefüggéseket találni, ugyanis a bevándorlók között is vannak, akik integrálódni akarnak, így kevesebb gyermeket vállalnak és vannak, akik munka hiányában a küldő ország hagyományaihoz illeszkedve sok gyermeket szülnek. Példaként említette, hogy Franciaországban a ghánaiak termelékenysége magasabb, míg az algériai vagy tunéziai bevándorlóké alacsonyabb franciáéknák. Sokkal inkább játszik szerepet ezen országokban az ellátórendszer kiépítettsége, az elegendő bölcsőde, óvoda, a megfizethető baby sitterek.

Kényelmesebb és biztonságosabb a mama hotel

A Spéder Zsolt által felvázolt demográfiai trendeket Dávid Beáta szemléletesen mutatta be egy kutatás segítségével. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének igazgatója munkatársaival 30 éve kezdett egy családszociológiai változásokat vizsgáló kutatásba. 1989-ben 116 budapesti agglomerációban élő, első gyermeküket váró családot interjúvoltak meg a gyermekvállalásról, majd 2012-ben visszatértek hozzájuk és arra voltak kíváncsiak, hogy összesen hány gyermekük született, valamint, hogy az addigra huszonéves gyerekek mit gondolnak a családalapításról.

Az eredmények szerint a 90-es években családot alapító fiatalok kétharmadánál érkezett meg a második gyermek is, annak ellenére, hogy az interjúk során ennél többen szerettek volna négytagú családot. A vizsgált családokban összesen 218 gyermek született, 110 első, 80 második, 26 harmadik és 2 negyedik.

Ebből jól látszik, hogy a korábbi generációnál az volt a fő kérdés, hogy lesz-e második vagy harmadik gyermek, míg a 2012-ben megkérdezett fiataloknál már az a kérdés, hogy egyáltalán lesz-e gyerekük.

A megkérdezett hatvan 23 éves közül ugyanis mindössze 3 fiatalnak volt gyermeke, kétharmaduk a szülőkkel élt, közel 40 százalékuknak pedig még nem volt tartós párkapcsolata. A legtöbben 27-29 éves koruk körül szeretnének gyermeket, a legtöbbjük kettőt, ám a 90-es években vizsgált fiatalokkal ellentétben már megjelent a válaszok között az "akaratlagos gyermektelenség" is.

Dávidék kutatása két okot talált, hogy mi akadályozza a fiatalok családalapítását: a saját szüleik és a bizonytalanság.

A fiataloknak nem igazán van lehetőségük arra, hogy elköltözzenek otthonról és a szülők is mindent megtesznek, hogy a jólétet fenntartsák számukra. Valójában ezzel ők is nehezítik gyermekeik felnőtté válását.

A biztonság kérdése mind a két csoportnál szerepet játszott a gyermekvállalásban. A felmérés szerint viszont annak ellenére, hogy átlagosan ugyanannyira érezték biztosnak a helyzetüket a szülők és a gyerekek, a gyermekvállalási kedv visszaesése annak tudható be, hogy a biztonsági dimenziók változtak.

Dávid szerint míg 1990-ben a munka-párkapcsolat-otthon hármasa határozta meg, hogy valaki biztosnak érezte-e az élethelyzetét, 2012-ben a fiatalok sokkal többet foglalkoznak magukkal, és azzal, hogy olyan életet éljenek, amilyet szeretnének. A gyermekvállalás pedig ennek az életmódnak a gyökeres megváltozásával jár.

Bevállhat a babaváró hitel?

Az előadások végén Spédert kérdezték még a kormány családtámogatási intézkedéseiről is.

A kutató megismételte, hogy a gyermekvállalási kedvre nagyon sok minden lehet hatással, ebből az egyik legfontosabb a gondozási szolgáltatások és az intézményhálózat elérhetősége. A családpolitikai intézkedések közül a babaváró hitelt tartja a legizgalmasabbnak, ugyanis ez az első olyan, ami a gyermekvállalás időzítésére hatna, ez pedig valóban kulcskérdés, hiszen

„ha nem születik meg időben az első, nincs idő a következőre.”