„A feletteseim görénynek hívtak, a szülésznőktől tanultam a szakmát”

„A feletteseim görénynek hívtak, a szülésznőktől tanultam a szakmát”

Május 6-án több tucat szülésznő gyűlt össze az Egyszülős Központ nagytermében, hogy orvosok, politikusok és közéleti személyek részvételével közösen ünnepeljék meg a Magyar Szülésznők Napját és egyben felhívják a figyelmet arra, hogy Magyarországon még mindig rengeteg helyen nem megfelelő, elmaradott a szülészeti ellátás.

A Magyarországon általánosan elterjedt vélekedéssel szemben, miszerint szülésznő csak otthonszüléshez kellhet, valójában a szülésznők több területen tevékenykednek. Valóban vannak, akik otthonszüléseket vezetnek le, ők manapság a szülésznőre használt archaikus kifejezést, a bába szót használják magukra, amivel megkülönböztethetők a közalkalmazottként kórházakban vagy magánpraxisban dolgozó szülésznőktől. A reformerek szerint a szülésznők, a bábák a szülés valódi specialistái és nem az orvosok. A jó szülés szerintük ott kezdődik, ahol az orvosnak nem kell beavatkoznia, nincs szükség a medikális tudására. Ez a szemlélet azonban nehezen látszik meghonosodni a túlmedikalizált egészségügyben.

Úgy tűnik azonban, van remény, hogy felsőbb, politikai szinten is méltó elismerést kapjanak a szülésznők és idővel országszerte minőségi, családbarát szülészetek jöhessenek létre.

Hiszen ha a kormány a népességnövekedést preferálja, akkor nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényezőt, hogy a szülésélmény sokszor hatással van arra, hogy a nő vállal-e második vagy harmadik gyermeket.

Biztató, hogy a rendezvény első felszólalója, a tavalyi év „Szülésznő Nagykövete” nem más, mint Dr. Beneda Attila Család és Népesedéspolitikáért Felelős Helyettes Államtitkár volt. Beneda saját élményeire hivatkozva elismerte, hogy a szülésznőknek komoly szerepük van abban, hogy mennyire marad meg pozitív élményként egy nőben az első gyermeke születése és ennek fényében világra jönnek-e a kívánt testvérek.

Őt követte Csisztu Zsuzsa műsorvezető, akinek tavaly jelent meg ’Kisgyerek, kis gond - ez valami vicc?’ című könyve, amiben a szülői tapasztalatait osztotta meg a nyilvánossággal. Csisztu harminchat évesen nézett először anyai örömök elé, mint mondta sosem felejti el, mikor azt mondták neki, hogy öreg primiparának számít.

„Mi vagyok én primipara?”

-kérdezett vissza, mert fogalma sem volt róla, hogy így nevezik szakszóval az első ízben szülő nőket. A műsorvezető szerencsésnek tartja magát, hogy ha idősebben is, de rátalált egy olyan párra, akivel meg akarták tapasztalni, hogy milyen is az, ha össze vannak gyúrva egy utódban.

„A gyönyörűt szaporítani vágyunk,

Hogy így örökké rózsáljon a Szép,

S emlékét, ha hull érettebb virágunk,

Őrizhesse a zsenge ivadék.”

-idézte fel Shakespeare sorait, ami azért vált fontossá számára, mert mikor az érettebb virág hullt, azaz az édesanyja távozott az élők sorából, akkor derült ki, hogy első gyermekét várja.

Csisztu szerint a szülővé válásban mindig ott a kérdés, hogy vajon jól csináljuk-e a dolgokat.

„Garanciát senki sem ad semmire. Ez egy ilyen utazás, erre fizettünk be, és nincs az az utazási iroda, amelyiken számon kérhetnénk a szolgáltatást. Mert azt mi magunk nyújtjuk, jól vagy rosszul.”

A szülésznők ennek az utazásnak a kezdetén adnak térképet a kezünkbe, hogy tudjuk merre kell elindulni.

Csizmadia Cintia a „Szülőszoba, minden ami család” című műsor szerkesztője úgy látja, hogy a szülésznők szerepe jóval túlmutat az orvosok szerepén a terhesség során. Igazi családtaggá válnak és olyan támaszt nyújtanak a nőknek a várandósság és a szülés alatt, ami erőt és önbizalmat ad a kismamáknak. Nemcsak fizikailag, de lelkileg is felkészítik őket a változásra.

„28 évvel ezelőtt belépett egy fiatalember a szülőszobába, ez voltam én. Hogy mennyire a tápláléklánc alján voltam akkor, azt rögtön éreztették velem. Körbevezettek ott, ahova már medikusként rengeteget jártam és közölték, hogy az orvosi szobába felesleges benéznem, oda úgysem mehetek be”

-kezdte visszaemlékezését az idei év Szülésznő Nagykövetének választott Dr. Ádám Zsolt szülész-nőgyógyász, a Szent Imre Kórház főorvosa. Pályakezdőként valóban két éven át nem léphette át az orvosi szoba küszöbét, sőt felettesei akkoriban a fiatal orvosokat egyszerűen csak „görénynek” hívták. Ez az alá-fölé rendeltségi viszony Ádám szerint kicsit megnehezítette a tanítást a kollegái részéről, azonban ott voltak ügyeletben mellette a szülésznők és ma már úgy látja, hogy mindent, amit ma a szülészetről tud, azt valójában azoknak a szülésznőknek köszönheti.

„Nem jöhet el az a pillanat, amikor az orvos azt hiszi, hogy többet tud a szülésről, mint a szülésznők. Én mindig egy második ember vagyok ebben a történetben, aki olyan mint egy légzsák. Ha baj van kinyílok, de nem baj, ha nem nyílok ki, ha nem látnak engem a szülés folyamatánál beavatkozni.”

Ádám úgy véli, hogy az orvosoknak csak a biztonságot kell adott pillanatban megteremteniük, császármetszést végezni vagy műtéttel befejezni a szülést ha úgy alakul, de soha nem érezhetik azt, hogy a tudásuk több mint a szülésznőé, mert csupán másfajta tudással rendelkeznek.

A rendezvény végén Szilágyi Enikő, a Magyar Szülésznők Egyesületének elnöke átadta Nyulas Jolánnak az Év Szülésznője Díjat, aki így 2020-ban elutazhat, arra a háromévente megrendezésre kerülő Nemzetközi Szülésznői Konferenciára, amire eddig nagyon kevés magyar szülésznő tudott eljutni.

"A várandósság az nem egy betegség" | Alfahír

Honnan jött a mozgalom ötlete?