Nagyot buktak a konzervatívok, erősödtek a maradáspártiak, de hasít Farage új Brexit Pártja is

Nagyot buktak a konzervatívok, erősödtek a maradáspártiak, de hasít Farage új Brexit Pártja is

Az angliai- és észak-írországi helyhatósági választásokon Theresa May pártja nagyon kellemetlen gyomrost kapott a szavazóktól, akik 1330 képviselői helyet vettek el a toryktól. A Munkáspárt is veszteségeket könyvelhet el, miközben a legtöbbet a Brexit-ellenes Liberális Demokraták nyerték. A mostani megmérettetésen viszont nem indult Nigel Farage új pártja, a Brexit Party, pedig a közvélemény-kutatásokban már a Munkáspárt szintjére, a konzervatívok elé mérik őket. Szabó Barnabás, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója volt segítségünkre a brit belpolitikai helyzet elemzésében.

Mennyit bukott a két nagy?

A Munkáspárt veszteségei még az abszolút kezelhető és kommunikálható kategóriába esnek, mintegy nyolcvan képviselői helytől kell könnyes búcsút venniük, ez a nyolcezer pozíciónak az egy százalékát jelenti, tehát Jeremy Corbyn valószínűleg nem tenyerel a pánikgombra ezután.

Szabó Barnabás szerint önmagában nem jelentős ez a visszaesés, különösen akkor nem, ha arányaiban vizsgáljuk az eredményeket. Azt viszont hozzátette, ha az elemzés hátterébe odaállítjuk a Brexitet is, és ezzel összefüggésben sorakoztatjuk a többi párt számai mellé a Labour teljesítményét, akkor már nem bagatellizálhatjuk el ezt az egyébként nem döntő vereséget.

Ezzel szemben a konzervatívok brutális pofonba szaladtak bele, összesen 1330 képviselői helyet buktak, kormányzó erő 1995 óta nem kapott ilyen erős negatív üzenetet a helyhatósági választásokon.

Theresa Maynek ez úgy hiányzott, mint lufiárusnak a nyílzápor, a toryk brexitpárti szárnyának egyik befolyásos szereplője, Iain Duncan Smith már arról beszélt, hogy May innentől csak ügyvezető kormányfőnek nevezhető. A miniszterelnök viszont azonnal saját értelmezési keretet nyitott és szerinte azt üzenték a választók, hogy essünk már túl a Brexiten.

Szabó Barnabás szerint May magyarázatának realitását árnyalja, hogy pont azok – a Liberális Demokraták és a Zöldek – tudták növelni helyi képviselőik számát, akik EU-pártiak.

Ennek tükrében pedig a választói üzenet helyes értelmezése nem feltétlenül az, hogy gyorsítsák fel a kilépést, hanem inkább kezeljék a maradás iránt erősödő vágyat.

Hogy is áll most a Brexit?

May és Corbyn kedden találkoztak újra. A Labour nem enged a vámunióból, May viszont alapvetően nem tudja elfogadni ezt, szóval itt egy meglehetősen erős patthelyzetet kell áthidalni olyan furmányos módon, hogy legyen is vámunió, meg ne is. A hírek szerint May kompromisszumos javaslata úgy szól, hogy a következő választásig – ami papíron 2022-ben lesz, de erre egyetlen fontot sem mernénk tenni – legyen a vámunió tagja Nagy-Britannia. Majd a voksolás után felálló kormány eldönti, hogy mit akar: menjenek vagy maradjanak.

Ez viszont a Munkáspártnak nem felelne meg teljesen, mert törvényi szinten szeretnék garantálni, hogy a kilépés után is élvezik a vámunió előnyeit. A két álláspontot valahogy össze kell csiszolni a megoldáshoz, de a képletből nem hagyhatjuk ki a toryk hard-brexiter képviselőit sem, akik az átmeneti vámunió gondolatától is összerezzennek.

Szabó Barnabás szerint

„Maynek bámulatos a kitartása, mindig, minden oldalról támadják, nem csak az ellenzékiek, hanem még a saját pártja is, de nem adja fel.”

A kutató May helyzetét érzékeltetve – aki már túlélt egy parlamenti bizalmatlansági indítványt – hozzáteszi, hogy a konzervatívoknál a történelem során először már a kis helyi szervezetek is bizalmatlansági szavazást akarnak kezdeményezni ellene, amire a párt szabályai szerint van is lehetőségük, viszont kikényszeríthető eredményeket nem érhetnek el vele. Ez júniusban megtörténhet, de addig annyi víz lefolyik a Temzén, például egy EP-választás, hogy lehet, nyárra már nem lesz aktuális a kérdés.

Második népszavazás?

Közben a brit sajtó azt is bedobta, hogy a Munkáspárt nem csak a vámuniót, hanem a második referendumot is kérheti a kompromisszumért cserébe.

Egyesek azt is tudni vélik, hogy három lehetőséget kaphatnak a szavazólapon a választásra jogosultak:

  • no-deal Brexit
  • megegyezéses Brexit
  • vagy vissza az egész és maradjunk az EU-ban

Szabó Barnabás ezeknek a híreknek azt a részét nem tartja túlzónak, amelyek arról szólnak, hogy a Labour részéről van igény egy második referendumra, ha már kompromisszum születik, a maradáspártiak is hozzászólhassanak a sztorihoz még egyszer. Itt a szavazók nagyon jelentős hányadáról beszélünk, az előző voksoláson 48,1 százalék a EU mellé húzta az ikszet.

A háromosztatú szavazólapot viszont rossz ötletnek tartja:

„Ha eddig azt mondtuk, hogy felelőtlen volt az eredeti kérdésfeltevés, akkor ez a háromosztatú szavazólap még azon is túltesz. Talán azt kellene ráírni, hogy erre a kompromisszumra jutottunk, így tudnánk most kilépni, ezt elfogadják vagy inkább maradjunk. Ráadásul, ha a háromosztatún az általános értelemben vett megegyezéses Brexit kapná a legtöbb voksot, akkor inkább több kérdést nyitunk ki, mint ahányat lezárunk.”

Az pedig a vörös cseresznye a Brexit kék tortáján, hogy Jeremy Corbyn eredetileg Brexit-párti politikus, tehát ő konkrétan nem szeretne újabb referendumot, de a pártja ebbe az irányba kényszerítheti.

Szétesik a kétpártrendszer?

„Ez egy kicsit attól is függ majd, hogy végül megszületik-e a kompromisszum a konzervatívok és a Munkáspárt között a kilépésről”

- válaszolja kérdésünkre Szabó.

Ahogy már az elején említettük, a Liberális Demokraták voltak a helyhatósági választások legnagyobb nyertesei, ez a számok nyelvén azt jelenti, hogy hétszázzal növelték önkormányzati képviselőik számát. A Zöldek plusz kétszáz mandátummal abszolválták ezt a megmérettetést, tessék csak ebbe a koordináta-rendszerbe helyezni a Munkáspárt elvesztett nyolcvan pozícióját, ugye, ebben az összefüggésben vizsgálva már nem lehet legyinteni az önmagában minimálisnak tűnő visszaesésre.

Ha viszont ebből kapásból arra a következtetésre jutnánk, hogy teljesen megfordult a választópolgári gondolkodás, és most már inkább EU-párti a társadalom, valószínűleg tévedünk.

Ugyanis feltűnt a politikai palettán Nigel Farage új pártja, a Brexit Party. Amit a közvélemény-kutatók kapásból 20 százalék fölé kezdtek mérni, nagyjából a Munkáspárt szintjére, megelőzve a konzervatívokat.

Szabó Barnabás szerint a gondolatmenetből nem felejthetjük ki, hogy az EP-választás más geometria mentén működik, mint a helyhatósági választások, de

„azt gondolom, hogy Farage-nak valóban sikerülhet azokat a szavazatokat begyűjteni, amik arról szólnak, hogy igenis lépjünk már ki az EU-ból, ami tényleg jelentős erővé teheti őket az EP-választáson”

A másik oldalon pedig ott vannak a maradáspárti libdemek, a szintén jelentős, „hagyjuk már ezt a hülyeséget és maradjunk az EU-ban” álláspontú választóréteget magukhoz csábítva. Ebből a tortából vághatnak ki maguknak egy szeletet a Zöldek is.

A két egyértelmű irányvonalat képviselő szereplő mellett a Konzervatív Párt és a Labour a választók szemében abba a pozícióba kerülhet, hogy ők nem is tudják, hogy pontosan mit akarnak a Brexittel és különösebb előrelépést sem tudtak eddig felmutatni, aminek következtében elfordulhatnak tőlük a szavazók. Ezért lesz fontos, hogy születik-e, és ha igen, milyen kompromisszum Theresa May és Jeremy Corbyn között.