Lengyelország lakosságának már 5 százaléka ukrán migráns és minden ötödik körözött bűnöző közülük kerül ki

Lengyelország lakosságának már 5 százaléka ukrán migráns és minden ötödik körözött bűnöző közülük kerül ki

Szinte minden napra jut egy hír a frissen megnyitott, a közeljövőben megnyitni tervezett, vagy éppen eddig eltitkolt migránsszállókról. A létesítmények többségében ukrán vendégmunkásokat helyeznek el, de ezrével érkeznek török, vagy épp mongol és indiai munkavállalók is.

Megmutatjuk, miért jönnek hazánkba az ukrán vendégmunkások | Alfahír

Hazánk egyik legégetőbb problémája az elvándorlás, valamint az olcsó keleti munkaerő megjelenése. Míg a fiatalok elköltöznek hazánkból, sorra átveszik helyüket ukrán, török, indiai, vagy éppen mongol munkavállalók. A kormány pedig hallgatólagosan támogatja a keleti munkások migrációját. De miért is jönnek ide? Mi várja őket? Körül néztünk a külföldiek számára fenntartott hazai munkaerőpiacon.

A kormány kommunikációja nem nagyon tud mit kezdeni a saját, évek óta harsogott migrációellenes szövegeikkel szöges ellentétben álló valósággal. A suttogó propagandában azonban már megindult az altatás: biztosan nem is jönnek olyan sokan, és különben is, ezek nem olyanok, mint az afrikai, vagy muszlim bevándorlók, ők mégis csak a "mi kultúrkörünkhöz" tartozó rendes, dolgos emberek. Hogy a keleti ortodox világgal mennyire tartozunk egy kultúrkörbe, arra vonatkozóan gyűjthettünk már néhány tanulságos élményt mondjuk az orosz hadsereg két magyarországi látogatása alkalmával 1849-ben, illetve 1944-45-ben. Van azonban ennél sokkal frissebb példa is: Lengyelországé. 

Északi barátainknál a kivándorlás és a bevándorlás is hamarabb indult meg, mint nálunk, így mindkét téren jóval előttünk járnak. A két jelenség azonban ott is pontosan ugyanúgy függ össze, mint nálunk: 

a lengyelek az alacsonyan tartott bérek miatt elmennek dolgozni Nyugat-Európába, helyükre pedig olcsó keleti munkaerő érkezik, akik még lejjebb nyomják a fizetéseket, így aztán még több lengyel vándorol el, hogy az ő helyükre is bevándorlók jöhessenek. 

Az ördögi körben az ország ma már odáig jutott, hogy a hivatalos adatok szerint 2,2 millió, becslések szerint valójában 2,6-2,7 millió lengyel él és dolgozik külföldön. Helyükre a Lengyel Nemzeti Bank nyilvántartása szerint

csak Ukrajnából 1,7 millió ember érkezett, ám az illegális munkavállalókkal együtt valószínűleg jóval többen vannak.

A Financial Times 2018. szeptemberi cikke szerint az ukrán migránsok száma 2013 óta a nyolcszorosára növekedett. 

Ha a kivándorlókat leszámítjuk a valós lélekszámból, akkor

az ukránok ma már Lengyelország lakosságának 4-8 százalékát alkotják. És ehhez elegendő volt mindössze öt esztendő. 

Bűnözési lavina

Az ukránok nyilván saját hazájuk kilátástalan helyzete elől menekülnek el, és nagy többségük semmi másra nem vágyik, csak, hogy emberhez méltó bérért dolgozhasson. Ám, ahol fiatal, életerős férfiemberek, a családjuktól távol összezsúfolódnak, ott szinte törvényszerűen jelenik meg az alkoholizmus, a drogok és az erőszak. Magyarországon az ötvenes években az épülő Sztálinvárosban alakult ki hasonló helyzet, az eredmény pedig a kőkemény diktatúra viszonyai közepette is egekbe ugró bűnözési ráta lett. Holott az új szocialista mintavárosba kizárólag magyar munkásokat telepítettek be.

Az emberi természet nem sokat változott az elmúlt fél évszázadban sem, így ez a jelenség felütötte a fejét a Lengyelországban dolgozó ukránok tömegei között is. A Rzeczpospolita napilap tavaly szeptemberi összesítése (amelyet a Kresy hírportál szemlézett) külföldiek által elkövetett bűncselekmények "lavinájáról" beszél. 

A körözés alatt álló személyek csaknem ötöde (18 százaléka) ukrán állampolgár.  

Az ukránok által elkövetett bűncselekmények száma két év alatt nagyjából a három és félszeresére növekedett. Ezeknek a nagy része azonban büntetlenül marad, mivel a hatóságokkal összeütközésbe kerülő emberek ilyenkor egyszerűen visszamennek hazájukba, ahonnan csak hosszadalmas és bonyolult eljárással kérhetik kiadatásukat. 

Az alulfizetett ukrán melósok közt nem ritkák a kisebb-nagyobb lopások. 2017 szeptemberében komoly országos visszhangot váltott ki, hogy a nyugat-lengyelországi Barlinek városában olyan feliratok jelentek meg a boltokban, hogy 

"A pénztártól való távozás után minden ukrán állampolgárt ellenőrzünk"

A lassan minden jelentősebb lengyel településen megjelenő migránsmunkások egy része munka után féktelen italozással kapcsolódik ki, s ilyenkor nem egyszer kifejezetten agresszívan lépnek fel a helyiekkel szemben. Sokan panaszkodnak arra, hogy a köztereken, játszótereken bandáznak, hangoskodnak, vagy épp belekötnek az arra járókba. 

A napokban különösen nagy felzúdulást keltett, hogy az ukrán bevándorlók által elkövetett bűncselekményeknek meglett az első halálos áldozata is. A férfi április 21-én sérült meg egy verekedésben. A konfliktust ittas ukrán vendégmunkások provokálták ki, amikor egy italboltba a betérve becsmérelni és fenyegetni kezdték az eladónőket. Három lengyel férfi sietett a segítségükre, ám egyiküket egy betondarabbal úgy fejbe verték, hogy kómába esett, majd négy nappal később elhunyt. 

A Fidesz jóvoltából már alaposan megismert primitív pánikkeltő uszításnak nyilván e téren sem lehet helye. Józan előrelátásnak viszont igen. Orbánék – sok tekintetben jogosan, máskor hisztérikusan túlozva – sokat mutogatnak Svédországra, vagy Franciaországra a muszlim és afrikai tömegek korlátlan befogadásának negatív következményeit illusztrálva. A propaganda célja, hogy a messzi Nyugatra nézve szörnyülködjünk, és elhiggyük, nekünk azért mégis csak jobb.

Holott a Magyarországra váró valóban reális veszélyek felméréséhez csak Lengyelországig kellene ellátnunk.

Nekik öt év elegendő volt, hogy idáig jussanak. Nekünk talán ennyi időnk se lesz.