Prőhle Gergely szerint a Strache-botrány után a Fidesznek a Néppártban kellene maradnia

Prőhle Gergely
Fotó: MTI/Soós Lajos

„Vissza a Néppártba!” című esszéjével jelentkezett Prőhle Gergely volt diplomata, a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről elmozdított igazgató a Válasz Online-on.

Hosszú írásában Prőhle kitért a Strache-botrányra is, és megjegyezte, a szabadságpárti politikus távozása a közéletből a történtek után

nemcsak a baloldalnak, hanem mindenkinek jó hír, aki hisz még abban, hogy a konzervatív, jobboldali, sőt akár radikális jobboldali politizálás korrupció és hazaárulás nélkül is lehetséges.

Emlékeztetett rá: korábban Orbán Viktor a második legnagyobb példányszámú osztrák napilapnak, a Kleine Zeitungnak adott interjút abból az alkalomból, hogy az azóta inkriminált Strache alkancellár Budapestre látogatott. A magyar miniszterelnök akkor Ausztriát állította példaként Európa elé, vagyis azt a megfontolást, amely Strache pártját a néppárti kancellár, Sebastian Kurz koalíciós partnerévé tette. Prőhle szerint azonban a Strache-bukást követő új helyzetben érdemes átgondolni azt a nagy elszánást, amivel

„a kormányhoz közeli média nap mint nap megpróbálja elhitetni velünk, hogy az „új szövetség” milyen fantasztikus lehetőségekkel kecsegtet, hogy ezt a migránssimogató, identitászavaros néppárti társaságot már rég ott kellett volna hagyni”

- fogalmazott Prőhle a Matteo Salvini által csokorba fogott populistákra célozva, akik közé Orbán Viktor útja is vezethet az EP-választás után.

A volt diplomata szerint az Európai Néppárt által megbízott három „bölcs”, akik a pártcsaládban felfüggesztett Fidesz tagságát hivatottak vizsgálni, egy „cseppet sem rögeszmés antiorbánisták gyülekezete”.

„Még a Fidesz kizárása mellett érvelő Herman van Rompuy is rengeteget segített a kormánynak korábban, az uniós költségvetésből való jelenlegi előnyös részesedésünket is jórészt neki köszönhetjük. Különben is: nagy műveltségű, széles látókörű ember, csakúgy, mint két társa, Hans-Gert Pöttering és különösen Wolfgang Schüssel egykori osztrák kancellár. Fölöslegesen fontoskodniuk nincs értelme, ezt ők is tudják. Ha azonban egy apró jelzést kapnak, hogy van értelme érdemben beszélni a magyar kormányt érő kritikák valóságtartalmáról, ha a miniszterelnökkel – hisz ki mással? – folytatott beszélgetéseik nyomán bízhatnának abban, hogy bizonyos pontokon módosítható a kormányzati irányvonal, akkor lenne esély arra, hogy az európai jobboldal ne szétforgácsolódjon, hanem okos belső kompromisszumokkal egységes maradjon”

- vélekedett írásában Prőhle.

Úgy látja, akinek valóban fontos az, hogy Európa versenyképessége, gazdasági ellenállóképessége, pénzügyi stabilitása biztosítva legyen, aki valóban hisz abban, hogy a civilizációs küzdelmekben a keresztény értékekre, kultúrára épülő együttélési normák nélkülözhetetlenek ezen a kontinensen, annak ez a kompromisszumkeresés egyik oldalon sem lehet ellenére.

Hozzátette: ez a munka viszont nem beszólogatással és blikkfangosnak tűnő mondatok ismételgetésével, hanem csak úgy végezhető el, ahogy Max Weber német közgazdász és szociológus írja: „A politika annyit tesz, mint kemény deszkákat fúrni át erőteljesen és lassan, szenvedéllyel és ugyanakkor jó szemmértékkel.”

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Nagy Béla Ádám