Kinek a szégyene, hogy Európa hallgat az úzvölgyi gyalázatról?

Kinek a szégyene, hogy Európa hallgat az úzvölgyi gyalázatról?

Bocsáss meg atyám, mert vétkeztem: merő unalomból sikerült ismét feltévednem a kormányzati hülyegyerekportálra némi kontentért. Pedig hidd el, nem olvasok túl sűrűn 888-at, akkor is legfeljebb önmagam megkuncogtatása a cél, ám ma olyasmi történt, ami már régen: kommentárféleségre ingerelt az egyik ottani propagandafirkálmány.

Az adott, khmmm, "cikk" kiválóan illeszkedik a fideszes kommunikáció, és igazából 2010 óta folytatott politika azon törekvésébe, amely Gyurcsány Ferencet és pártját igyekszik megtenni "A Ellenzék" vezető erejének. Ennek érdekében számon kéri a Demokratikus Koalíción, miért nem tartott egyetlen politikusuk sem sajtótájékoztatót, melyen elítélték volna az úzvölgyi katonatemetőben esett gyalázatot.

A szerző az álnaivitás csúcsára kapaszkodva nagy légszomjjal és sűrű lihegéssel spanolja magát, hogy miként tehet ilyet a DK, majd pofára esik az oxigénpalackon, amikor érvelése tyúkszarjában megtalálja az ütőeret:

De hiszen Gyurcsányék mindig is nemzetellenesek voltak és irtóztak a határon túli magyaroktól!

Bravó, ez tényleg megért egy cikket, kedves narancs-Sherlock! De önmagába így sem az iromány, sem a fenti alapigazság nem érdemelné meg, hogy szót vesztegessek rá.

Viszont, amikor a kedves szerző már azon lamentál, hogy miért nem érkeznek az elítélő nyilatkozatok Brüsszelből, na azzal már érdemes foglalkozni.

Mert tényleg, miért nem ítéli el az uniós elit, hogy az államszövetség keleti féltekén, mindössze pár hónappal az első világháború lezárulásának századik évfordulója után felheccelt és a román politika bizonyos része által nyíltan bátorított csőcselék megszentségtelenít egy katonatemetőt? Egy olyan első és második világháborús sírhelyet, ahol nem csak magyar, de osztrák és német katonák is nyugszanak.

Rettentő könnyű lenne ezt a Fidesz és értelmisége kedvenc frázisával elütni: megfelelési kényszer, a politikai korrektség nem engedi, s a többi.

Igen ám, csak abban a temetőben a hivatalos adatok szerint nyugszik még két olasz, három szerb és 22 orosz katona is, mégsem hallani például a jóságos Putyin vezért, hogy felkérdezné a románokat, vagy legalább együttérezne a magyarokkal. Bár neki erre valószínűleg egészen más motivációja van, mint nyugati kollégáinak.

A válasz roppant egyszerű:

a Fidesz vezetője hiába reménykedett őrségváltásban, májusban csak nem akart összejönni a nagy populista fordulat, Brüsszelben pedig még mindig  azok fújják a passzátszelet, akik agyhúgykövet kapnak, ha szóba kerülünk mi, magyarok - utóbbi pedig kifejezetten Orbánnak köszönhető.

Napestig lehetne sorolni az okokat, miért elégedetlenek a magyar kormányfővel és kiskirályaival nyugaton - a mértéktelen korrupció, a jogállamiság és az európai, vagy egyáltalán a civilizációs normák sárba tiprása, az orosz trójai faló szerepének büszke vállalása csak néhány ezek közül -, ezt csak tetézi, hogy a migráció kapcsán felvett műmártír szerep már mindenkit, de tényleg mindenkit érzéketlenné tett arra, ha a magyar nemzetet valamiféle igazságtalanság éri.

Vessünk viszont egy pillantást arra is, amiért a határon túli és az anyaországi magyarok is joggal lehetnek dühösek rá ebben a kérdésben:

Orbán Viktor ugyanis következetesen elszabotálta a határozott és céltudatos nemzetpolitika kiépítését, főleg az európai politika színterén.

Korábban épp az első világháborús évforduló kapcsán írtam erről, de most mutatkozik meg igazán, mibe is kerül nekünk, hogy a magyar miniszterelnök nem vette a fáradtságot, hogy olyan külpolitikai apparátust építsen ki, amely nem Soros György vélt vagy valós üzelmeivel untatja Európa diplomatáit, hanem mondjuk

a trianoni békediktátum hátterével és elsumákolásával (mára ott tartunk, hogy még az is jobb lenne, ha az utódállamok betartanák a szerződésben foglaltakat), illetve az elszakított magyarokat érő, napi szintű jogtiprásokkal.

Kedves 888-as billentyűkoptató: ezért nem érkeznek a felháborodott nyilatkozatok. Sőt, tovább megyek, épp azért legyint még sok, egyébként tisztességes honfitársunk is az egészre, és bélyegzi "román belügynek" az utóbbi évek egyik legsúlyosabb magyarellenes, etnikai konfliktusát, mert

a kedves vezéretek az "összetartozás" örve alatt durvábban képes volt szembefordítani az anyaországi magyarokat a határon túliakkal, mint Gyurcsány és a bűnös népszavazása.

A valódi régiós és európai érdekérvényesítést pedig már regnálása legelején feláldozta a saját, piti hatalomtechnikai érdekeinek oltárán.

Mi sem mutatja jobban ezt, mint hogy a Fidesz-kormány gond nélkül hagyta, hogy a román állam végül rátegye a kezét a világháborús temetőre, biztosítva ezzel, hogy amennyiben Romániának egyszer a mostaninál is nyíltabban soviniszta, magyarellenes vezetése lesz,

akkor azt csináljanak a magyar honvédek földi maradványaival és végső nyughelyével, amit csak akarnak.

Ezen kellene vergődni, nem azon, hogy az érem másik oldala - Gyurcsány Ferenc és bandája - pontosan azt a performanszot adja elő, ami a lényege és amit a miniszterelnök elvár tőlük.

Kihagyni Párizst: Orbánék egyszerre mondtak le a magyar múltról és a jövőről | Alfahír

Ha a Fidesz háza táján bárki egy kicsit is értene a diplomáciához, és nem mellesleg felfogná, hogy a történelem milyen szimbolikus feladattal ruházta föl őket, akkor egyértelmű lett volna számukra, hogyregnáló kormánypártként, 2018. november 11-én el kell menni Párizsba.Nem csak azért, hogy a frontokon száz esztendővel ezelőtt hősi halált halt, megnyomorodott, lelki és fizikai sérülésekkel hazatérő, ezerszer megalázott magyar katonákat akár puszta jelenlétével is képviselje valaki.