Nunkovics Tibor: Bemutatom a parlamentben a magyar munkások életét

Nunkovics Tibor: Bemutatom a parlamentben a magyar munkások életét

Interjú Nunkovics Tiborral, aki a napokban a Jobbik parlamenti frakciójának tagja lesz.

Nunkovics Tibor válthatja a parlamentben Kepli Lajost. A fiatal politikussal beszélgettünk az eddigi pályájáról, illetve a következő időszak feladatairól. Interjúnkból kiderül, hogy a leendő képviselő 5 évvel ezelőtt még egy gyárban dolgozott, ezért kiemelt fontossággal kezeli majd a magyar munkavállalók helyzetét.

Azt írta a Facebook-oldalán, hogy egy gyerekkori álma vált valóra az országgyűlési mandátummal. Ám az utóbbi időben tapasztalható légkör egy friss ellenzéki képviselő számára elég mostoha körülményeket teremthet.

Én is jobban örültem volna, ha ez a feladat úgy talál meg, hogy a Jobbik van kormányon, de élnem kellett a lehetőséggel. A választókörzetemben kevéssel maradtam le a fideszes jelölttől, miközben más körzetekben a rám adott szavazatszámmal nyerni is lehetett volna. Ugyanakkor én a parlamentben nemcsak a húszezer szavazómat, hanem a választókörzetemben élő embereket is képviselni kívánom.

Emellett küldetésemnek tekintem, hogy a nép igazi hangját bevigyem az Országházba, bemutassam a magyar melósok életét, és elmondjam, mire van nekik valójában szükségük. Erre, azt hiszem, az élettapasztalatom is feljogosít.

Van még értelme a parlamentarizmusnak? Lehet ott érdemi munkát végezni?

Szűkültek az ellenzéki képviselők lehetőségei az biztos, de úgy gondolom, célravezető lehet az is, ha minél kellemetlenebb helyzetbe hozzuk a fideszeseket. 2010 előtt a baloldali politikusok szinte nem mertek kimenni az utcára, mert annyira féltek a népharagtól, ezt a hangulatot valahogy nekünk is el kellene érni. Ha én az adófizetőktől akár csak egy forintot is ellopnék, nem tudnék tükörbe nézni. Meg kell értetnünk a választókkal, hogy az ő pénzükből, közpénzből vásárolgatják a fideszes potentátok maguknak a terepjárókat, a kastélyokat. Eközben pedig a magyar emberek arra vágynak, hogyha becsületesen megdolgoznak valamiért, azután tisztességes fizetést kapjanak. Amiből el tudják tartani a családot, fel tudják nevelni a gyermekeiket, amiből kifizetik az albérletet, esetleg a saját lakást, lízingelnek egy autót, és ne adj' Isten, egy évben egyszer nyaralni is elmennek. Szerintem ez nem olyan nagy elvárás, persze nem a jelenlegi nettó 150 és 200 ezer forint közti átlagkeresetből. Ameddig a kormány nem ismeri fel, hogy a Jobbik béruniós javaslata egy gazdasági szemléletváltozást eredményezett volna, és ameddig nem az a cél, hogy az embereknél minél több pénz maradjon, addig nem is lesz változás.

Ez az a folyamat, amely végül a rabszolgatörvény megalkotásában csúcsosodott ki?

Sajnos, a kormánypárti oldalon olyan emberek ülnek a parlamentben, akiknek legtöbbje életükben egy percet sem dolgozott keményen, és lövésük sincs arról, hogy a dolgozóknak mire van szüksége. Ha megkérdeztek volna egy melóst, biztosan nem azt mondta volna, hogy szeretne még többet dolgozni, egészen más prioritásai vannak.

Amikor én 5 évvel ezelőtt egy gyárban dolgoztam, akkor 3 műszakban, két szombattal kerestem meg a 150 ezer forintot. Ebből viszont nem lehet megélni, ebből az összegből egy fiatal nem tudja elindítani az életét.

Ezt már a környező országok mindegyikében felismerték. Szlovákia a legjobb példa erre, ahol olyan mértékben nőttek a bérek az elmúlt években, amiről itthon csak álmodhatunk. Az is nyilvánvaló, hogy a Magyarországon működő multik addig nem is fognak bért emelni, amíg pluszban még egyszer annyi járulékot be kell fizetniük az államkincstárba, persze, ettől függetlenül, a pénzügyi mérlegükben a bérköltség csak egy minimális kiadást képez. Van, illetve lenne mozgásterük.

Ha a járulékok egy részét elengednénk számukra, de az így felszabaduló összeget kötelezően bérfejlesztésre kellene, hogy fordítsák, a munkavállalók több bérhez juthatnának, és a béremelés sem jelentene a cégeknek plusz költséget.

Az állam így egy átmeneti időre ugyan veszíthet járulékbevételt, de mivel az áfa mindenen rajta van, a lakossági vásárlóerő megnövelésének pozitív államháztartási hatásai lennének.

Ön nemcsak Esztergomban, a fővárosban is jelen volt a rabszolgatörvény elleni tiltakozásokon. Egyébként hogy látja, tud még az ellenzék hasonló iramot diktálni?

Mindig vannak új, megoldandó feladatok, amelyekből lendületet lehet venni. A Fidesz nem végzi annyira jól a dolgát, hogy ne lehessen belekötni a munkájába, mindig lesznek új témák, amiket ki lehet, és ki is kell vinni az utcára. Ezekkel pedig a kormánypártiakat a parlamenten belül is szembesíteni kell.

Ahogy mondtam, kényelmetlen helyzetbe kell hozni őket, hogy számukra is vállalhatatlanná váljon, amit művelnek.

Látni kell azt is, hogy időről időre vannak olyan fideszesek, akik kilépnek ebből a rendszerből, vagy a lelkiismeretűek miatt, vagy pozícióharc okán, és ők tudják borítani a bilit, még ha csak kis időre is, de zavart okoznak. Ez a sok kicsi lépés végül bedöntheti a rendszert.

Mi kell ahhoz, hogy túlóráztatott esztergomi dolgozó is szembe forduljon a Fidesszel?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, főleg tavaly áprilisa óta, amikor az ellenzék nem úgy szerepelt, ahogy arra számítottunk.

Sokakban egy világ omlott össze, én is nagyon csalódott voltam, egy napig ültem a sötét szobában, és azon gondolkodtam, hogy mi a fene történt. Aztán arra jutottam, hogy soha sem szabad feladni.

A demokráciáért küzdeni kell, és jogunk is van ehhez. Merjünk bevállalni dolgokat. Ameddig nem merünk nagyok lenni, nem is leszünk nagyok. Tanultunk a hibáinkból, és nem fogjuk még egyszer elkövetni azokat. Én bízom abban, hogy jobbikos vezetéssel ki lehet emelni az ellenzéket az apátiából, és olyan pozitívumokat felmutatni a választók számára, hogy minimum azt bizonyítsuk, el kell menni szavazni ősszel, és persze azt, hogy leginkább a Jobbikot érdemes támogatniuk.

Az Önt bemutató közleményben az egyik feladataként a munkavállalók ügyének képviseletét jelölték meg. Milyen helyzetben van most az átlag munkavállaló, és milyen lehetőség van a helyzetük javítására?

A magyar munkavállalók teljes mértékben kiszolgáltatottak. Az aktuális magyar kormányzatok a rendszerváltás óta igyekeznek behozni a nyugati tőkét az országba, és persze kiszolgálni azt. Erre az Orbán-kormány még rátett egy lapáttal, amikor az olcsó munkaerőre építette újra a magyar gazdaságot. Azt megértem, hogy amikor 2010-ben átvették a kormányzást a gazdasági válság hatásait még érezve, az volt a fontos, hogy minél több munkahely legyen, azonban azzal már nem terveztek, hogy a bérezésnek is fejlődnie kell. Egyébként ennek most már van egy másik vetülete is. Mára eljutottunk arra a szintre, hogy rengeteg embert foglalkoztatnak az Orbán-kormány oligarchái, gondoljunk csak Mészáros Lőrincre, így most már elképzelhető, hogy nem csak a multik miatt nem emelik a hazai béreket, hanem a saját gazdasági holdudvaruk számára is előnyt jelent az alacsony bér.

Ha meg nem, akkor külföldről hoznak be vendégmunkásokat.

A Fidesz bekerült az alacsony bérek miatti tömeges kivándorlás és a munkaerőhiány okozta spirálba, és valahonnan pótolnia kell a hiányzó dolgozókat, és a szempontjukból logikus módon, olyan keleti országokból, ahol olcsó a piac. Ugyanakkor az eddigi tapasztalatok szerint ezekkel a munkásokkal nem lehet pótolni a minőségi magyar munkaerőt. Sok olyan történetet lehet hallani, hogy nem képesek megtanulni az elvégzendő, gyakorta nehéz fizikai feladatokat. Sokan tovább is állnak, és inkább nyugaton zöldséget és gyümölcsöt szednek.

Egyébként egy kisvállalkozó ismerősöm mesélte, hogy elment egy ilyen munkaközvetítőhöz, mert már ő sem talált embert, és kiderült, hogy óránként 3600 forintért lehet őket bérelni. Azaz, ennyit kap a fejvadászcég minden ukrán, mongol, török és indiai ledolgozott órái után. Jó biznisz.

Mennyire vezet egyenes út a gyártósorról a parlamentbe?

Magyarországon nagyon nehéz munka mellett tanulni, mindegy, hogy érettségiről, szakmáról, vagy felsőfokú tanulmányokról van szó. Nekem nagy szerencsém volt azzal, hogy az akkori főnököm mindenben támogatott. A főiskolával jött a Jobbikba való belépésem is; 2013-ban kerültem be a párt gyakornoki programjába, akkor megismerhettem a parlamenti munkát is, 2014-ben pedig már fel is kértek országgyűlési képviselőjelöltnek. Egyébként a Jobbik országos átlagát már akkor is hoztam, pedig a térségben még ismeretlennek számítottam. A következő éveket ezután arra fordítottam, hogy minél jobban megismertessem magam a megyében. 2014 óta pedig Magyar Zoltán képviselőnek voltam az asszisztense. Szóval az út nem volt egyenes, és semmiféleképpen nem volt egyszerű sem, nagyon sok kitartásra volt szükségem. Sok lemondással járt az elmúlt időszak.

Ha már szóba került Magyar Zoltán, a Jobbik agrárpolitikusa, tegyünk egy kis kitérőt. A világörökség részeként számon tartott Tokaj-Hegyalján is zöldszüretet végeztek el, azaz a gazdálkodók már nyár elején kénytelenek voltak éretlenül levágni a szőlőfürtöket.

Vannak olyan vidékek, ahol nem feltétlenül érinti rosszul őket a zöldszüret, például a Duna-Tisza közén, ám Tokaj-Hegyalja esetében ez egy borzalmas lépés, és jól mutatja, hogy valójában milyen pofátlan módon terjeszkedik a NER. Orbán Viktornak, és rajta keresztül Mészáros Lőrincnek hatalmas érdekeltségei vannak a környéken. De úgy tűnik, ez nekik még mindig nem elég, el akarják lehetetleníteni a helyi gazdákat. Elfogadhatatlan, hogy olyan tokaji termelőktől, akik már generációk óta gazdálkodnak, most nem vesznek át egy fürt szőlőt sem. És hogy ez az egész ne legyen túl feltűnő, kiterjesztették a zöldszüretet az egész országra. Azért azt ne felejtsük el, az alacsony felvásárlási árat elsősorban nem az generálja, hogy Magyarországon sok a szőlő, hanem az, hogy külföldről rengeteg pancsolt bor érkezik be, főleg Olaszországból. Ezt nem sikerült megállítani, maximum annyit ért el a kormányzat, hogy nem palackozva, hanem hordókban jut be a gyenge minőségű bor. De ha már nem tudják megvédeni a magyar szőlőtermelőket, akkor legalább a közétkeztetésbe bevonhatnák ezeket a területeket, így magyar szőlőhöz juthatnának például az óvodások és az iskolások is.

Kepli Lajos távozása után Ön viszi a Jobbikban a zöldpolitikát is. Ha valami nagy válságban van ma Magyarországon, az a környezetvédelem. Miért ennyire mostohagyerek ez hazánkban?

Úgy érzem, erre a témára mostanában kezdtek el rezonálni az emberek. Mondok egy példát; van egy helyi lokálpatriótákból álló civilszervezet Dorogon, amely beszámolt arról, hogy a település utolsó zöldterületén hatalmas méretű fakivágások zajlanak, és ez olyan szintű felháborodást keltett, amit még nem tapasztaltam eddig a városban. Egyre több mindenkit foglalkoztat a klímaváltozás kérdése, ugyanakkor az nagy gondot jelent, hogy az emberek nem igazán tudják, hogyan léphetnének fel ellene. De hogyan várhatunk addig megoldást, változást tőlük, ameddig azt tapasztalják, hogy műanyag palackokban kénytelenek vásárolni a vizet, műanyag szatyrokat adnak nekik a boltokban? Az emberek bele vannak kényszerítve ebbe a nem klímatudatos helyzetbe.

Mondjuk, a magyar politika sem segíti őket az életmód-változtatásban.

Nem, abszolút nem. A jelenlegi nemzetgazdaságnak nem érdeke foglalkozni a környezetvédelemmel, másképp fogalmazva, a Fidesz gazdasági érdekeit sérti.

Szerintem az állam feladata, hogy felhívja a figyelmet a klímaváltozásra, és annak hatásaira, illetve arra, hogy mi az, ami elvárható az emberektől. Például gyűjtsék szelektíven a hulladékot.

Ennek már rég alapnak kellene lennie, ennek ellenére számos kistelepülésen egyszerűn nincs lehetőség erre. Itt vagyunk Európa szívében, és nonszensz, hogy a hulladékunkkal nem tudunk mit kezdeni. Pedig annyi egyszerű megoldást ismerünk már. Szomorú ez a történet, és nem is túl XXI. századi