Gyáva nyúl játékba kezdett Amerika és Irán

Olvasási idő kb 7 perc
Irán vs USA

Az atomalku amerikai részről történő felmondása után az utóbbi időben mélyedni kezdett a konfliktus a két fél között, tankerhajókat ért támadás az Ománi-öbölben, az irániak lelőttek egy amerikai drónt, Donald Trump pedig állítólag a levegőből fordíttatta vissza az Irán felé tartó csapásmérő gépeket. Szalai Mátét, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatóját, a Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédjét kérdeztük a helyzetről.

Az elmúlt időszakban két incidens is történt az Ománi-öbölben, először négy, majd kettő olajszállító tankerhajót ért támadás. Az amerikaiak mindkétszer, reflexből Iránt kezdték vádolni, bár a nyilvánosság előtt is bemutatott bizonyítékaik nem nevezhetők perdöntőnek. Tényleg Irán állhat ezek mögött? Vagy esetleg egy Iránhoz köthető, de Teherán által nem közvetlenül irányított NGO?

Teljesen perdöntő bizonyíték nem áll rendelkezésre, de valószínűsítem, hogy Irán, vagy iráni félállami, esetleg nem állami szervezet állhat az incidens mögött, különösen az első esetben, mert beleillik az iráni stratégiába. Irán azt érezheti, hogy sarokba van szorítva, Amerika eszkalációs játékba kezdett, amire valahogy reagálniuk kell. A második támadás esetében viszont nem vagyok benne biztos, hogy ők voltak, akár az is elképzelhető, hogy szaúdi provokációról van szó, vagy a Forradalmi Gárda valamelyik tábornokának önálló akciójáról. Abe Sinzó éppen aznap tárgyalt Teheránban, a Japán diplomáciai segítségnyújtást pozitívan fogadta az iráni vezetés, semmi értelme nem lenne ezzel párhuzamosan megtámadni egy japán tankert. Ha viszont például valamelyik félállami szervezet, vagy egy máshogy gondolkodó tábornok nem szeretné, hogy Teheránt békítsék Washingtonnal, végrehajthatta az akciót.

Ománi-öböl
Az egyes és kettes számok a tankertámadások helyeit jelölik, a kék és piros körök azok a pozíciók, ahol lelőhették az amerikai drónt.
AP

Ha tényleg irániak tették, milyen érdekek vezérelhették őket ebben?

Az iráni-amerikai kapcsolatot szerintem a gyáva nyúl játékkal lehet jelenleg leírni: két autó egymás felé hajt, valójában egyikük sem akar ütközni, de várják, hogy melyikük rántja el előbb a kormányt. Amerikának több lehetősége van a folyamatok gyorsítására, Iránnak kevesebb. Irán ezért minden lehetőséget megragad, ráadásul él náluk egy olyan narratíva, amit a tankertámadásokkal erősítettek: ha ők nem tudnak olajat exportálni, akkor senki nem tud olajat exportálni. Ezek az akciók nagyot szóltak a médiában, nem voltak annyira durvák, viszont az eszkalációs játékba beleillenek, ahogy például az urándúsítás felpörgetése is.

Június 13-án ért támadás két olajszállító hajót a Hormuzi-szoros közelében.
Hormuzi-szoros

Irán képes lenne teljesen lezárni a Hormuzi-szorost?

Nem vagyok tengerbiztonsági szakértő, de értelmezésem szerint nagyon rövid ideig képesek lennének rá, itt néhány órára gondolok, ezt viszont hosszú távon nem tudnák tartani. Amerikai és brit bázis is van a térségben, a szoros másik oldalán Omán található, viszonylag erős hadiflottával, csakúgy, mint az Emírségek. Láttam olyan térképet is, mely szerint a Hormuzi-szoros ugyan elég széles, de csak egy szűkebb része hajózható, szerintem ezt legfeljebb pár órára tudnák lezárni. A globális olajpiacnak rosszat  tenne a szoros teljes lezárása, ezért ez tulajdonképpen Iránnak sem áll érdekében. A tankertámadások egyébként nem hoztak komoly áremelkedést, sőt, az elmúlt időszakban más okokból még csökkent is a világpiaci ár, ezzel be is árazták a mostani feszültséget.

A japán tulajdonú Kokuka Courageous tanker oldalán ütött lyukat vélhetően egy tapadóakna, de nem teljesen egyértelmű, hogy mi történt.
tanker
Amerikai Védelmi Minisztérium

Irán leszedett egy amerikai drónt, amire Washington bombázással reagált volna, sőt, a hírek szerint már a levegőben voltak a csapásmérő egységek, amikor Trumpot tájékoztatták arról, hogy ez hány halálos áldozattal járna, és ezért meggondolta magát. Kicsit kamunak tűnik ez a sztori, főleg a második fele.

Az a része, hogy a gépeket már a levegőből fordították vissza, nekem is kommunikációs fogásnak tűnik, ami teljesen beleillik a gyáva nyúl játékba. Milyen üzenetei voltak ennek? Egyrészt: Amerika bármikor képes csapást mérni, másrészt: ha racionális megfontolások felmerülnek, akkor el is állhatnak ettől. Ez esetben a racionális szempont az emberélet védelme volt. Az ilyenekkel megpróbálhatják belekényszeríteni Iránt egy tárgyalási helyzetbe, megnövelik a konfrontáció árát. Ilyen szempontból okos húzás volt, amire rá is játszottak kicsit az utolsó pillanatos visszavonásról szóló sztorival.

tanker
Washington egy rossz minőségű videót adott ki bizonyítékként, szerintük ezen az látható, ahogy irániak eltávolítanak egy fel nem robbant aknát az egyik megtámadott hajó oldaláról.

Egy ilyen csapás viszont a vörös vonal egyértelmű átlépése lenne, elképzelhető háború a két fél között?

Én nem számítok rá. A korlátozott csapások ugyan illenének Trumphoz, de ebben a helyzetben az is túl erős lenne. Ha fegyveres csapásmérés történne, szerintem azzal letérnének a gyáva nyúl játékának útjáról. Fontos lenne látnunk, hogy mi a végcél, mindkét fél részéről. Úgy gondolom, hogy a Trump-adminisztráció tárgyalásokra akarja kényszeríteni Teheránt, végsősoron pedig Irán is egyezkedni akar, de ők inkább megvárnák a következő amerikai elnökválasztást. Márpedig azért bombázni, hogy ne egy év múlva tárgyaljanak, hanem most, nem lenne racionális. Irán is tud támadni, akár nem állami haderővel is, például Szíriában és Irakban is célba vehetnek amerikai érdekeltségeket vagy szövetségeseket. Trump szerintem nem fogja amerikai katonák életét kockára tenni.

Június 20-án, szintén a Hormuzi-szoros felett, Irán lelőtt egy amerikai drónt. Donald Trump állítólag már kiadta a parancsot a megtorló akcióra, de amikor közölték vele, hogy ennek halálos áldozatai is lesznek, visszafordíttatta a vadászgépeket.
Trump

Újabb ezer katonát vezényeltek a térségbe az amerikaiak, ez azért nem egy elrettentő erő.

Nagy jelentősége szerintem nincs is. Obama döntései következtében volt bő 5500 katona Irakban, körülbelül 2200 Szíriában és még pár ezer a Perzsa-öbölben, a katari és bahreini bázison is vannak amerikaiak. Ezer főnek nincs stratégiai jelentősége. A háború természetéből adódóan, ezek a katonák akkor számítanának igazán, ha szárazföldi ütközetre kerülne sor. Ha viszont erre készülnének, akkor nem ezer katonát küldenének oda, mert egy ekkora létszám csak célpontot jelenthet Irán számára. Az eszkalációs játékba, a feszültségkeltésbe viszont passzol az a kommunikáció, hogy további egységeket vezényelnek a térségbe.

Amerikai gépek a katari Al-Udeid légibázison.
Al-Udeid

Szólhat-e a mostani konfliktus arról, hogy mindkét fél jobb alkupozícióhoz akar jutni a későbbi tárgyalásoknál? Az amerikaiaknak van egy elég erős követelésük, miszerint Irán fogja vissza térségbeli tevékenységét, ennek van realitása?

Nagyon izgalmas kérdés, ez az úgynevezett pre-negotiation phase, mindenki próbál helyezkedni. Stratégiai szinten nem gondolom, hogy Irán azt mondaná: igazatok van, abbahagyunk mindent, amit szeretnétek. Persze ezt nem is mondhatják, hiszen publikusan nem ismerik el ezeket. Azt viszont el tudom képzelni, hogy az irániak kompromisszumot kötnének bizonyos államok tekintetében, például beszüntetik a huszik támogatását. Jemen alkualap lehet nekik, mert tulajdonképpen semmilyen érdekük nincs ott, azon kívül, hogy lekössék a szaúdiak figyelmét, ez tehát csak származtatott fontosságú terület számukra. Akár még Szíriáról is hajlandók lennének talán tárgyalni, nem konkrétan Aszadról, hanem az iráni erők elhelyezkedéséről az országban vagy a Hezbollah támogatásának felhagyásáról. Irakban kisebb az esélye egy ilyen megállapodásnak. Ami szintén bonyolulttá teszi a kérdést, hogy Teherán mennyire tudna betartatni egy ilyen alkut azokkal a szervezetekkel, amik nem is állnak közvetlenül az irányítása alatt.

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Harmati András

Friss